Diák-szóvirágok

Huszár Katalin  2013.6.5. 3:57

Középiskolai tanárként arra törekszem, hogy diákjaim minél több tudás birtokosai legyenek.

Minél több információ jusson el hozzájuk, hiszen abban az életkorban vannak, amikor a tananyagot egyszerűen magukba szívják.

Követem Szabó Magda tanácsát, hogy „maximálisan kell adagolni és visszakívánni az anyagot, akkor aki bírja, kínjában sejtjeibe építi, a többi, aki nem, valamennyit így is csak nyel belőle, de rosszabb tanulóként is többet visz magával más növendékeknél.”

Sok tanuló ezt a maximumot szeretné visszajuttatni hozzám (a felelések és írásbeli dolgozatok során), így nem ritka, hogy a túlságosan nagy igyekezet, szorgalom és kitűnni vágyás vicces szófordulatokat eredményez. Ezeken nemes egyszerűséggel nevetni szoktam.

Valószínűleg eddig minden nyelvész rosszul tudta, hogy a szöveg mondatokból áll. Így köszönöm egy diákom felvilágosítását, miszerint: a mondat egy szöveg összessége.


Mátyás király újításairól biztosan mindenki hallott már, de szerintem azt sokan nem tudják, hogy: Mátyás Rómából hozatott német nyomdászt.

Sőt, Janus Pannoniusról sem tudtam eddig (és gondolom, a kedves olvasó sem), hogy: ő egy magát titkoló személyiség volt.

Na, de hogyan lett a kubizmusból kubaizmus, azt a mai napig nem tudom!

Egy írásbeli feladatban pótolni kellett a hiányzó igekötőket többek között "A kölcsönkért könyvet ...adom." mondatban. Egy diák a vissza igekötő helyett az el igekötőt írta, s nem tehettem mást, minthogy elfogadtam a megoldást, hiszen a feladatot nyelvtani szempontból helyesen oldotta meg. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy rövidke üzenetet hagytam a dolgozatán az erkölcsről és a becsületről.)

Hálás vagyok diákjaimnak, akik megnevettettek és folyamatosan megnevettetnek. Akik vicces pillanatokat csempésznek az igencsak nehéz, rögös és sokszor meredek tanári utamra-pályámra.

Hozzászólások

@

Küldés