Tanulj, fiam!

Bányai Ilona  2013.9.19. 3:11

Az iskolakezdéssel sok családban felmerül az állandó dilemma: kell-e és ha igen, mennyi segítség kell a gyereknek a tanuláshoz.

Azt hiszem, abban valamennyien egyetérthetünk, hogy a kezdeteknél mindenképpen elkél a segítség. Az első bizonytalan vonalak, betűk rajzolásánál még bizony, szükség van az anyai kézre. A betűkkel barátkozás, a koncentráció, a játékos ovis élet után az első munka nagy feladat egy kisgyereknek. Nem mindegyikük birkózik meg könnyedén az első feladatokkal, és ez nem csak az észbeli képességektől függ. A gyermekek fejlődése sem egyforma; van, aki előbb, mások később érnek meg a tanulásra. Fontos, hogy ezt felismerjük, és – esetleg szakértő bevonásával – ennek alapján döntsünk az iskolakezdés időpontjáról. Az első iskolai sikerek és élmények alapozzák meg a kicsik későbbi tanuláshoz való viszonyát. A túl korai iskolába kerülés kudarcokkal és rossz élményekkel terheli a gyermeket, ami kihat a későbbi fejlődésére is. Emellett az is igaz, hogy legtöbbünk nagy örömmel vesz részt gyermeke életének ebben a részében is.

Ha a kezdeti akadályokon túljutottunk, jöhet a következő probléma: mikor, és mennyi tanulást követeljünk meg ahhoz, hogy az elvárásoknak megfelelő teljesítményt nyújthassa a gyerek, és mégse legyen túlságosan leterhelve. Mindig szántam azokat a kisgyerekeket, akiket a teljesítmény-központú nevelési elveket valló szüleik a jó tanulmányi eredmények érdekében megfosztottak a gondtalan gyermekkortól, hiszen a játék ugyanolyan jelentős része a szellemi fejlődésnek, mint a tanulás. Fontos, hogy – amennyire lehet – örömöt és sikerélményt jelentsen az iskolai munka, ne csak kellemetlen kötelességet. A tanulás, a tudás öröme már egészen kicsi kortól kellemes tapasztalatokat és élményeket adhat a gyereknek, ami további önkéntes erőfeszítésekre sarkallhatja. A kezdeteknél megszokott, rendszeres tanulás pedig jó alapot jelent a későbbi tanulmányok során.

Az első idők után aztán már kitapasztalhatjuk, hogy gyermekünknek, alaptermészetétől és képességeitől függően intenzív segítségre van-e szüksége a továbbiakban is, vagy elég, ha figyelemmel kísérjük, és csak szükség esetén foglalkozunk vele alaposabban. Minél korábban szokik hozzá a gyerek az önálló tanuláshoz, annál könnyebb dolga lesz a későbbiekben.

Ismerek olyan szülőket, akik számon tartják és számon is kérik középiskolás fiuk-lányuk napi feladatait. Ez szükség esetén hasznos is lehet, amellett megnyugtatja az aggódó szülőt, hogy minden rendben van. De az önállóságot és a kreativitás fejlődését korlátozhatja. Nem biztos, hogy a szoros felügyelet alatt kialakul a gyermekben a szükséges kötelességtudat és felelősségérzet. Arról nem is beszélve, hogy ez mekkora terhet jelent a szülőnek, különösen több iskolás gyermek esetén. Ráadásul a mai követelményrendszert ismerve, nem is biztos, hogy a mai tizenévesek tananyagában egy átlagosan képzett szülő feltétlenül otthon van.

Ilyenkor aztán felmerülhet a külső segítség szükségessége is. Szerencsés esetben egy iskolatárs, esetleg felsős diáktárs is megoldást jelenthet. De egyre gyakoribb, hogy szakértőre, korrepetálásra vagy magántanárra is kell bíznunk a képzést, ha gyermekünk tanulási problémákkal küzd, vagy az átlagosnál magasabb szintű képzést igényel. Ennek már többnyire anyagi vonzata is van, amit nem minden család tud gond nélkül biztosítani gyermekei számára.

Sok és sokféle problémával kell megküzdenie a felelősségteljes szülőnek gyermeke iskoláztatása során. Az a cél, hogy helyzetünkhöz és lehetőségeinkhez képest a legjobb és leghasznosabb segítséget adjunk nekik, hogy azzá lehessenek, akivé szeretnének, és hogy később úgy érezhessük: érdemes volt!

Hozzászólások

@

Küldés