Karácsony előtt

Huszár Ágnes  2018.12.14. 23:47

Advent idején, amikor a gondolataink egyre gyakrabban a karácsony körül forognak, arra is szánhatunk időt, hogy elkészítsük az ajándékokat. A karácsonyi sütik készítését pedig aromaterápiának is felfoghatjuk.

Az őszi, óvodai tökfesztiválon a szülők és az óvónők terülj-terülj asztalkát raktak össze a saját készítésű finomságokból. Volt, aki őszies finomságokat: sült tököt, sült almát, sütőtökgolyót hozott, és volt olyan is, aki már a karácsonyi édességek közül sütött egy tállal. A kínálatból megkóstoltam egy diós kiflit, és megjegyeztem a mellettem álló anyukának, hogy olyan ez a süti, mintha nagymama sütötte volna. Értetlenül nézett rám, és én rögtön rájöttem, hogy telibe találtam: ő sütötte a diós kiflit. Széles mosolyra húztam a szám, és kiegészítettem az előbbi megjegyzésemet: „Istenien finom ez a diós kifli, mintha egy olyan nagyi sütötte volna, aki évtizedek óta készíti a finomságokat a konyhájában. Érezni benne a sok tapasztalatot. Te sütötted?” „Igen. Majdnem harminc éve egyedül sütöm a sütiket. Hatéves voltam, amikor az anyum elment vásárolni, és mire visszajött, sütöttem egy gyümölcsös piskótát. Ezzel kezdődött” – hangzott a válasz. Én pedig megkönnyebbültem, hogy tisztázódott: dicséretnek szántam a megjegyzésemet.


Advent első vasárnapján biztosan sok háziasszony átgondolta már, hogy milyen sütemények kerülnek a karácsonyi asztalra. Előkerülnek az otthoni receptes füzetek, elkezdődnek az egyeztetések a család nőtagjai között, ki, mit süssön a családi találkozókra, és közben mindenkinek összefut a szájában a nyál. Mert a karácsonyhoz hozzátartozik a mézeskalács, a diós kifli, a mákos és diós bejgli, a lekváros, porcukros apró süti, a csokigolyó, a házi bonbon, a sok-sok finomság, aminek már bérelt helye van a nagyi, az anyuka, az anyós és a saját ünnepi asztalunkon.

A karácsonyi sütik készítését akár aromaterápiának is felfoghatjuk. Gőzölög a csokoládé édes illata, keveredik a kandírozott cukoréval, és a levegőben érezzük a diós és mákos tölteléket a felhevített lekvár és vanília mellett. A teát ilyenkor fahéjjal, mézzel, szegfűszeggel bolondíthatjuk meg, arról nem is beszélve, hogy a forralt bor, a puncs készítésének is itt van az ideje. Ha még citrom és narancsszeletek is száradnak a radiátoron, és almát aszalunk a sütőben, akkor mennyei illatfelhőben telnek a karácsonyi előkészületek.


A sütik készítése igazán megfelelő alkalom a generációk találkozására is, hiszen a dédi bevonhatja a dédunokát, a nagyi pedig az unokát ebbe a konyhai, kézműves tevékenységbe. Közben mehet a sztorizás régmúlt idők karácsonyairól, előkerülhetnek a nevetésre késztető családi történetek, és összemosolyognak, összekacsintanak a felnőttek a gyerekekkel, miközben egy-egy ölelés, simítás is közelebb hozza őket egymáshoz. Jól esik ez mindenkinek, az egyedül élő dédinek, a nyugdíjas vagy a még dolgozó nagyinak, az éppen betoppanó szülőnek, és a meleg érintést nagyon igénylő kisgyereknek is.

Advent ideje alatt, amikor a gondolataink egyre gyakrabban a karácsony este körül forognak, arra is szánhatunk időt, hogy mi magunk készítsük az ajándékokat. Ha nem is az összes családtag és barát részére, de néhány szerettünknek alkothatunk valamit. Ehhez elsősorban kell egy jó ötlet, ami akár magától szembe is jöhet a mai „csináld magad” világban. Ezután előkerülnek az eszközök, megvesszük az alkotóelemeket, összeülünk az asztalnál a gyerekünkkel vagy a partnerünkkel, és egymást segítve, tanítva, biztatva alkotunk. Így telhet el pár hosszú, sötét téli este jó hangulatban, szórakoztatóan.


Igaz, hogy sok tervezéssel, munkával jár a hangulat megteremtése, viszont négy hét áll a rendelkezésünkre. Az is igaz, hogy sok a dolgunk, az ajándékokat, a díszeket, az ételek hozzávalóit is meg kell vásárolnunk, de nem a költekezés a legfontosabb. Az a jó, ha már az advent ideje alatt érzelmileg, lelkileg is ráhangolódunk az ünnepekre és egymásra. Karácsonyi dalokat énekelünk, hallgatunk, a gyerekeknek karácsonyi történeteket mesélünk, és meghallgatjuk őket, mit mesélnek az óvodai vagy iskolai karácsonyváró történésekről.

Félretesszük a felnőtt élet nyűgeit, gondjait, mert inkább a csodavárásra, a meglepetés izgalmára készülünk. Hiszen advent ideje alatt fokozatosan és együtt rá lehet hangolódni a karácsonyi ünnepekre, arra a pár napra, amikor szinte megáll a hétköznapi élet, átadhatjuk magunkat az örömteli, meleg, sütizős, ajándékozós összejövetelek hangulatának.

Hozzászólások

@

Küldés