Hajnal
Hajnal, Adásszünet, Reménytelenül -- a szerző újabb versei.
Hajnal
Hideg lett, metsző,
egész a csontomig hatol,
míg te is éppen felébredsz
távol innen... valahol.
Hajnal van. Az első fény
sugarat vet ablakomra.
Az ég még borús. Eljött hát
az indulásom napja.
Itt hagyom ezt a várost végleg,
szinte megfojt a sok emlék.
Bárhol vagyok, az arcod kísért,
mintha mindig veled lennék.
Hiába futok, megtalálsz mindig,
pedig tudom: nincs remény.
Nem marad más, csak a menekülés,
mindössze ennyi maradt az enyém.
Adásszünet
Nézek előre,
semmit látok,
sok fekete-fehér
pontot.
Bevillan egy
monoszkóp,
nincs adás.
Csak nézem
a színeket.
Minden szétesett,
zavarodott.
Elfordulnék,
vinnyognék
kínomban.
De nem lehet.
Ez a műsor
rólam szól.
Reménytelenül
Elmerülni a sötétségbe,
beleveszni e hűs homályba,
fejest ugrani készül a semmibe,
kit szíven tépett bús magánya.
Nélküled vagyok, mióta élek,
s ez a nélküledség a bánat oka.
Nem érezlek, nem szorítasz magadhoz,
s nem is fogsz talán már soha.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Őszi vasárnap
Meteorológiailag ma egy őszi vasárnap van. De vajon a költők mit gondolnak erről ?
2016.11.6. 10
A rovat további cikkei
Később
Rendhagyó most az időjárás: ezek a napok nemcsak forrók, hanem túlságosan is azok. Nem tudhatjuk, mi vár ránk. Ezért is érdemes elolvasni rendhagyó műfajú vasárnapi versünket.
2026.8.1.
Melankólia
Játékosság, próbálkozás, kedvtelés, tollpróbálás, szigorúan nemköltészet. Mégis, vasárnapi versként talán üdítően szórakoztató lehet.
2024.12.14.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2024.12.7.
