Lockdown
Vasárnapi versünk nem is lehetne aktuálisabb...
Lockdown
1.
Létezik egy ország, ahol most néhány
perccel később lehetne. Függönyök
foszlányaiból kémlelem,
hova fut ki az utca, amelynek innen
még nem látszik a vége.
Sikátorokat állítanak fel,
ahová rendszeresen zavarodott embertömegek
sodródnak be, hogy soha többé
ne találjanak vissza önmagukhoz.
Azon a részen a házak, akár napraforgók,
fény felé veretnének,
ha az átmenet nélkül beálló sötét
nem venné el a szabadságot.
Az eredmény. Tudom,
hogy a percek órákká formálódva
bennem öltenek testet, és nincs
elég hely
a halmozódó időnek.
Ami előre elrendeltetett,
kiszorítja azt, aminek nincs kezdete.
2.
Én sem a nevem leszek többé.
Pulzusom mérhetetlen.
Próbálok elbújni nem
létező helyekre,
hogy az lehessek, akit a szavak
hátrahagytak.
3.
Egy darab papír.
Erre épül maradt reményeink
mozaikjaiból
egy lehetséges élet.
4.
A színek is csöndben maradtak. Nem hallani
a világosabbakat, ahogy üvöltenek,
a sötéteket, ahogy zokognak,
mint az emberek.
A negatív lesz az új
pozitív díszburkolat
foltokban
fölszedve.
5.
Nem mozdulsz.
Ülsz és szorongsz.
Jéghideg vagy, mint egy puskacső.
Ez az a pillanat.
Erre kényszerítettek.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A rovat további cikkei
Őszi vasárnap
Meteorológiailag ma egy őszi vasárnap van. De vajon a költők mit gondolnak erről ?
2016.11.6. 10
Évek
Vasárnapi vers sorozatunkban ezúttal két utánozhatatlan hangulatú költeménnyel jelentkezünk.
2016.1.24. 8