Az NLP a célkitűzés művészete

Dr. Stenger Györgyi  2014.5.2. 3:17

A célkitűzés művészet? Miért is? Az a művészet, hogy úgy tűzzük ki a céljainkat, hogy azok elérhetőek legyenek.

Megismerkedhetünk azokkal a kritériumokkal, amelyektől a célkitűzés működik. Ha ezek közül valamelyik hiányzik, vagy nem vesszük figyelembe, valószínű, hogy kitűzött célt nem érjük el, vagy nem egészen úgy, ahogy szeretnénk.

„Nem az a legnagyobb személyes korlátod, hogy nem tudsz elérni valamit, amit akarsz, hanem az, amire még álmodban sem gondoltál, hogy megtehetnéd.”
Richard Bandler

Sok sikertörténet bizonyítja, ha teljesül valamennyi kritérium, komolyabb erőfeszítés nélkül megvalósulnak céljaink, még az Univerzum energiái is támogatnak ebben. Ha akarnánk, sem tudnánk az útjába állni. Ezért nagyon fontos az alábbi kritériumokat, feltételeket alaposan átgondolni, megfontolni.

Az elérhető cél kitűzésének minimális, ámde elégséges feltételei:
1. Pozitív megfogalmazás
2. Saját irányítás
3. Megfelelően pontos
4. Megfelelő nagyságrendű
5. Ökologikus
6. Magasabb cél által vezérelt
7. Érzékszervekkel ellenőrizhető

Az első és legfontosabb feltétel a pozitív megfogalmazás. Ha állandóan arról beszélünk, amit nem akarunk, eszünkbe sem jut, hogy ezekkel a gondolatokkal arra ösztökéljük tudattalan elménket, hogy éppen azt érje el számunkra, amit el szeretnénk kerülni. Ugyanis a tudattalan elme nem tudja értelmezni a tagadást. Tagadások helyett állításokat fogalmazzunk meg! Ez nemcsak a kimondott szavakra vonatkozik, hanem a ki nem mondott gondolatainkra is. Arra biztatom önöket, hogy figyeljük a gondolatainkat, és ha rajtakapjuk magad, hogy megint az jutott eszünkbe, amit nem akarunk, mielőtt még kimondanánk, fogalmazzuk át, és azt mondjuk ki, hogy mit szeretnénk helyette. Már az nagy változást tud hozni, ha figyelmünk fókuszába céljainkat helyezzük.

Csakis olyan célt érdemes kitűzni, ami kizárólag rajtunk múlik, és senki máson! Ha a cél elérése máson is múlik, akkor azt annak a személynek is akarnia kell, hiszen nélküle nem valósulhat meg. Kérdezzük meg a másikat, hogy ő is akarja-e! Ha igen, nyert ügyünk van! A cél közös. Ha azonban nemet mond, nem biztos, hogy érdemes győzködni. Mégis mit tehetünk, hogy a másik is azt akarja, amit mi? Ebben a helyzetben a cél csak az lehet, tudjunk úgy viselkedni, hogy ezzel képesek legyünk a másikat magunk mellé állítani.
Ha mi megváltozunk, azaz módosítjuk a viselkedésünket, a többiek reakciója is megváltozik. Azonban érdemes óvatosan bánni ezzel, mert nemcsak a saját életünk változhat meg. Elég, ha az egyik szereplő feladja a megszokott viselkedését, akár vége szakadhat a sok éve tartó családi játszmáknak, és nem biztos, hogy mindenki örömére.

Ha el akarunk érni valamit, érdemes a lehető legpontosabban megfogalmazni. Tudni kell, hogy mit akarunk, hol akarjuk, mikor és kivel akarjuk. Minél precízebben fogalmazunk meg egy célt, annál nagyobb az esély arra, hogy pontosan azt érjük el.
Különösen fontos a „mikor” meghatározása, azaz határidő kitűzése az ilyen és hasonló céloknál: „meg akarok tanulni angolul, családot akarok, le akarok fogyni, le akarok szokni a dohányzásról, az alkoholról, a hajnalig tartó számítógépezésről, stb.”

Nem elég, hogy a cél konkrét, és pontosan körülhatárolt, az is fontos, hogy megfelelő nagyságrendű legyen. A túl nagy és túl általános célokat szintén nehéz elérni. Boldog szeretnék lenni. Rendet akarok. Sikeres akarok lenni. Csak bízhatunk abban, hogy aki ilyeneket mond, tudja, hogy mire gondol. Az NLP-s célkitűzésben nem számít, hogy kisebb vagy nagyobb horderejű célt akarunk elérni. Lehet, hogy ugyanaz, például egy nyelvvizsga megszerzése, valakinek hatalmas horderejű, szinte elérhetetlen, más pedig nem a jelentősnek számító céljai között tartja számon.
Ha valaki például nagyobb rendet szeretne, érdemes megkérdezni, hogy mit jelent számára a rend, és hol szeretné először elérni. Mivel szeretné kezdeni? Ha már az íróasztalát rendben tudja tartani, jöhet a többi. Az általános célokat részcélokra érdemes bontani.

A céljainkat általában nem önmagukért akarjuk elérni. Sok ember célja, hogy gazdag legyen (ez a megfogalmazás túl általános), de valójában nem a pénzre vágyik, hanem arra, amit a pénzen megvehet, vagy biztonságra, amit a pénztől remél. Ezek a magasabb célok. E rejtett hajtóerőknek, ösztönzőknek gyakran nem vagyunk tudatában. A célokban gondolkodó embernek párhuzamosan sok célja fut, és ezeket a célokat általában valamilyen magasabb cél motiválja. Ha megkérdezzük, hogy mit ér el az adott céllal, mindig van egy felsőbb cél, és még azt is egy annál magasabb cél irányítja. Ez a magasabb cél már lehet a boldogság, a biztonság, a szeretet, az egészség, stb.

A következő feltétel, hogy a cél elérése érzékszervekkel ellenőrizhető legyen. A legjobban úgy tudjuk ezt ellenőrizni, hogy megkérjük az illetőt, mutassa be, milyen lesz, amikor elérte a célját. A következő kérdések első hallásra furcsának tűnhetnek: „Milyen leszel, amikor elérted a célod, amikor már része az életednek? Hogy fogsz járni, lélegezni? Hogyan cseng majd a hangod? Mit érzel majd belül? Mit lát majd, aki rád néz?“

Akin nem látható semmilyen fiziológiai változás (csillogóbb szem, egyenesebb tartás, fényesebb hang, stb.), arról árulkodhat, hogy nem akarja igazán a célt, nem motiválja őt eléggé, vagy már majdnem elérte. Ez a lépés azért is fontos, mert a jövő megélése az ökológiai vizsgálat egyik módszere. Ha jól érzem magam, és azt érzékelem, hogy a környezetem is támogat, akkor megfelelő célt tűztem ki. Ha kellemetlen érzéseim támadnak, különösen a gyomrom vagy a torkom tájékán, akkor a testemtől olyan jelzéseket kapok, hogy még érdemes néhány kérdést megvizsgálni. Ha teljesen átélem, hogy megvalósult a célom, és öröm helyett gyomorszorítást érzek, nem biztos, hogy érdemes erőltetni az adott célt. Ilyenkor gyakran az időzítéssel van baj, annyira gyorsan akarunk valamit elérni, hogy figyelmen kívül hagyjuk a környezetünk reakcióit, saját fizikai szükségleteinket.

Elég félelmetes élményem volt egy bemutatóban, amikor egy sikeres üzletasszony még keményebben és még többet szeretett volna dolgozni, természetesen a pihenése kárára. A saját magára szánható időből akart még lefaragni. Olyan erős fizikai jelzések érkeztek tőle, hogy abba kellett hagyni a bemutatót, mert a gyomorszorító fájdalomtól nem tudott tovább ülni a széken. Nagy nehezen sikerült meggyőzni, hogy vegye figyelmeztetésnek ezt az erős jelzést, és kezdjen el inkább azon gondolkodni, hogy miként tudna úgy dolgozni, hogy több ideje jusson a pihenésre, a családjára és saját magára. Amikor ennek egészséges arányát megtalálta, az erős fájdalom azonnal elmúlt.

(Folytatjuk)

A szerző NLP tréner és coach, az NLP Akadémia megalapítója
Weboldal: NLP Akadémia

Hozzászólások

@

Küldés