A pajzsmirigy és betegségei

Dr. Tóth Erzsébet orvos  2018.3.9. 5:45

A pajzsmirigy a belső elválasztású mirigyek közé tartozik.

A pajzsmirigy a nyak elülső részén, az ádámcsutka alatt helyezkedik el. Az alakja egy pillangóra emlékeztet: két lebenye van, melyeket az ún. isthmus köti össze. A nagysága a jódellátástól is függ: a tengermelléki országokban, ahol a tengervíz optimális jódellátást biztosít, körülbelül egy ujjperec nagyságú. A tengertől távol eső országokban, ahol a lakosság nagy része jódhiányban szenved, ettől 50%-al nagyobb is lehet.

A pajzsmirigy a belső elválasztású mirigyek közé tartozik: hormonokat termel (T3 és T4), amelyeket, a szervezet szükséglete szerint, közvetlenül a vérbe juttat. Szállításukért egy fehérje típus a felelős. A pajzsmirigyhormonok a szervezet minden sejtjére hatással vannak: elősegítik az oxigénfelvételt, ennek következtében a zsírok, szénhidrátok, fehérjék lebontásának szabályozásában is részt vállalnak. A pajzsmirigy működésében fellépő zavarok komoly befolyással bírnak a szív működésére: pajzsmirigy-túlműködés esetén a szív nyugalmi állapotban is úgy dolgozik, mint amikor a szervezet komoly fizikai megerőltetésnek van kitéve. Pajzsmirigy-alulműködés esetén a szívműködés is lelassul.

A pajzsmirigy-hormonok termelését az agyalapi mirigy által termelt hormonok szabályozzák. Az agyalapi mirigy ugyanis érzékeli, ha túl kevés a pajzsmirigy-hormon a szervezetben, és olyan hormonokat választ ki, amelyek a pajzsmirigyet hormontermelésre sarkallják. A pajzsmirigy-hormonok termeléséhez elengedhetetlen a megfelelő jód-ellátottság. A jódhiányra a szervezet a pajzsmirigy megnagyobbodásával és fokozott pajzsmirigy-hormon termeléssel reagál. Olyan országokban, ahol nem megfelelő a jódellátás, a jódhiány gyakran pajzsmirigy-megnagyobbodáshoz vezet.

Az első stádiumban a pajzsmirigy egésze nagyobbodik meg, a második stádiumban a pajzsmirigy felületén gömbök keletkezhetnek, melyek közül némelyik maga is hormont termel, felbontva ezzel a szervezetben a hormonegyensúlyt. A gömbök gyors növekedése műtéti beavatkozást tehet szükségessé. Azoknak tehát, akik megnagyobbodott pajzsmiriggyel élnek vagy pajzsmirigy-nagyobbodás miatt operálva voltak, mindenképp ajánlott a jódpótlás. A műtét következtében pajzsmirigy-alulműködés léphet fel, ezt azonban gyógyszeres kezeléssel teljesen ellensúlyozni lehet.

A mellékpajzsmirigyet a pajzsmirigy hátsó felén található, gömb alakú, borsószem nagyságú mirigyek alkotják. Számuk rendszerint 3 és 5 között mozog. A mellékpajzsmirigy által termelt hormon (parathormon) a kalciumháztartásért felelős, a kalcium és a foszfát anyagcseréjét szabályozza. A szervezet igénye szerint emeli a D3 vitamin termelődését, és csökkenti a vér foszfor-szintjét. Ez miatt kulcsfontosságú szerepe van a csontok, fogak egészségének szempontjából.

Pajzsmirigy-túlműködés esetén fokozódik a sejtek oxigén-felvétele, felgyorsul az anyagcsere, a szervezet egészének aktivitása megnő. Ennek legszembetűnőbb következménye a megnövekedett étvágy és kalória-bevitel dacára bekövetkező fogyás: a sejtek felgyorsult aktivitásához szükséges kalóriát a szervezet csak úgy tudja biztosítani, hogy elkezdi felélni a tartalékait. A felgyorsult anyagcsere további következményei az izzadékonyság, a testhőmérséklet megemelkedése, a szívműködés felgyorsulása. Ilyen esetekben a pulzusszám nyugalmi állapotban is eléri a 90-150 körüli értékeket, ami nagyon megterhelő a szívnek, mivel még alvás közben sem tud pihenni. Ennek következményeképp az érintett páciensek nehezen viselik a fizikai terhelést. Mivel az idegrendszer aktivitása is fokozottá válik, az érintettek idegesek, feszültek, nem tudnak egy helyben maradni, gyakran alvászavarokkal küszködnek. Mivel a pajzsmirigyen átáramló vér mennyisége megnő, a pajzsmirigy megdagadhat. Ilyenkor a beteg arra panaszkodik, hogy gombócot érez a torkában és nehezen tud nyelni. A szimpatikus idegrendszer fokozott működése felelős a szemen észlelhető kisebb-nagyobb elváltozásokért (duzzadás, kidülledés, szemhéj atipikus elhelyezkedése). A tünetek gyakorisága és erőssége a kortól is függ. A betegség minden esetben gyógyítható.

A pajzsmirigy-túlműködésnek alapjában véve három formája van: az egyik a pajzsmirigy-autonómia, a második a jódhiány, a harmadik az immunrendszer rendellenes működésének a következménye.

Normális esetben a pajzsmirigy a szervezet szükségletéhez igazítja a hormontermelését. Pajzsmirigy autonómiáról akkor beszélünk, ha a pajzsmirigy-hormonok termelése a szervezet igényeitől függetlenül megy végbe.

A második típus a jódhiányos területeken jelentkezik, idősebb korú pácienseknél. Mivel a szervezet próbálja ellensúlyozni a jódhiányt, a pajzsmirigysejtek száma túlságosan elszaporodik, túl sok pajzsmirigy-hormon termelődik a szervezetben, ami a fent említett tünetekhez vezet.

A harmadik típusba tartozik az autoimmun hipertireózis. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot elképzelhessük, tudni kell, hogy az immunrendszer feladata a szervezet megvédése az idegen anyagokkal szemben. Néha a szervezet az egészséges sejteket is idegen anyagnak véli, és ellenanyagot termel ellenük. Autoimmun hipertireózis esetén a szervezet az agyalapi mirigy által termelt pajzsmirigysejteket hiszi tévesen idegen anyagnak, és olyan ellenanyagokat termel, amelyek ok nélkül, túlzott hormontermelésre serkentik a pajzsmirigyet. Ez a típusú betegség, a fent említettekkel ellentétben, általában fiatal korban jelentkezik, hirtelen áll be, a kezdeti stádiumot csaknem lehetetlen észrevenni.

A pajzsmirigy-alulműködés némely esetben (pl. pajzsmirigyműtét után) magától rendeződik. A pajzsmirigy krónikus alulműködése hasonló folyamat, mint az autoimmun hipertireózis: mindkét esetben az immunrendszer rendellenes működése okozza a problémát. Krónikus alulműködés esetén a szervezet egy olyan enzimet vél ellenanyagnak, amelyik elengedhetetlenül szükséges a pajzsmirigy-termeléshez. Ez a mechanizmus egy idő után pajzsmirigy-alulműködéshez vezethet. A probléma mindig kitűnően kezelhető, mivel gyógyszer formájában pontosan ugyanazt az anyagot tudjuk a szervezetbe juttatni, amit az emberi pajzsmirigy termel: nincs szükség kémiai anyagok bevitelére. Igaz, a folyamat általában nem visszafordítható, tehát a beteg egész életében gyógyszere kezelésre szorul.

Pajzsmirigy-alulműködésre utaló jelek a túlzott fáradékonyság, a gyenge étvágy ellenére történő elhízás, az idegrendszer eltompulása, az érintettek feledékenyebbé, olykor apatikussá válnak. Különösen a terhes nőknél fontos a pajzsmirigyműködés normalizálása. Mivel a terhesség első három hónapjában a magzatnak nincs saját hormonháztartása, és az idegrendszer kifejlődéséhez szükséges hormonokat anyától kapja. Ha az anya hormontermelésében rendellenességek lépnek fel, az testi és szellemi visszamaradást provokálhat a magzat számára.

A mellékpajzsmirigy túlműködése megzavarja az olyan létfontosságú anyagok egyensúlyát a szervezetben, mint a kalcium és a foszfát. Ez veszélyezteti a csontok, a vesék és az idegrendszer egészségét. A betegség áltálban alacsony kalciumszint következtében szokott fellépni. Az alacsony kalciumszintet a mellékpajzsmirigy intenzív hormontermeléssel próbálja kompenzálni, melynek hatására a csontokból túl sok kalcium kerül át a vérbe. A csontok kalciumszegények lesznek, a vér kalciumszintje pedig túl magassá válik. A vesékben is fokozódik a kalciumelszívás. Ezek a folyamatok csontüregek és vesekövek kialakulásához vezethetnek. Operáció útján eltávolítható az összes, vagy egyedül a rosszul működő mellékpajzsmirigy. Szükséges lehet a kalcium és a D-vitamin pótlása.

A mellékpajzsmirigy alulműködése meglehetősen ritka betegség, mely általában csak más betegségek szövődményeként szokott fellépni, például pajzsmirigyműtét következtében.

Hozzászólások

@

Küldés