Felkészülni a valóságra

Kovács Márta  2011.11.28. 6:35

Szülészet, valahol a nagyváros forgatagában. A hely, ahol elkezdődik egy új élet.

Várnai Zseni

Mért sír a gyermek

Mért sír a gyermek mikor köldökét
anyja ölétől eltépi a lét?
Mert szenvedéssel kezdi életét,
mikor el hagyja meleg rejtekét.

A zord világ hidegét érzi már,
nem tudja még, hogy lenni, élni fáj...
csak sír, mert fázik, éhes is szegény...
aztán megnyugszik anyja kebelén.



Szülészet, valahol a nagyváros forgatagában. A hely, ahol elkezdődik egy új élet. Egy hely, ahol minden a várakozásról szól és jó illata van. Várakozás... Már reggel 8-kor elfojt a magzatvíz. Délután 5 óra van... Várakozás. Vizsgálat. Még nincs itt az idő, a szívhang teljesen megfelelő. Séta a folyosón, mert a mozgás jót tesz. Óriási gumilabda, mert enyhíti az egyre erősödő fájdalmat. Némi deréktáji masszázs a partner keze által, mert jólesik.
Fájdalom – érzéstelenítés: lehet választani. A-, B-, C-verzió... (Nekünk ilyen még nem volt, tűrnünk kellett).

Nem baj, ezt is el kell adni, és ha segít, megvesszük. Kell, mert mondták, hogy fájni fog. De ennyire?! Ez a baba-mama könyvekben nem volt érzékelhető! Változik a fájdalom. Egyre tolakodóbb. Vizsgálat. Hurrá: szülünk! Na végre! Lehet nyomni! Sőt, muszáj. Ha nem megy, segítenek segítő kezek. Egy, kettő, három! És... na még egyszer! A következő fájással már megszületik. Nini, micsoda fekete haj, már látszik! (Ez általában segít.) Segít újra erőt gyűjteni, összeszedni az utolsó csepp erőt, hogy végre-valahára előbújjon a kis pocaklakó.

...Te jó ég, mi ez a káprázat! Fény? Hideg van, fázom, ne ráncigáljanak már, megy ez egyedül is! Hé, az az én kötelem, miért nyírod el?! Segítség, megfulladok! Levegőőőt! Na, így már jobb, ez a hang ismerős. Meg ez az érintés is... Nahát,ez az én anyukám! Kellemes, meleg a tapintása, puha az érintése, és az illata!! Szóval, te cipeltél engem kilenc hónapig. Örülök, hogy megismertelek. De most már éhes vagyoook!

...Valahogy így kezdődik az élet. De vajon minden esetben sikerül-e az újdonsült anyukának felkészülnie a kisbaba fogadására? Gondolok itt elsősorban az érzelmi oldalra, a szoptatással kapcsolatos problémákra meg még sok-sok apróságra. Tapasztalatom szerint – persze vannak kivételek – a legtöbb kismamát felkészületlenül éri a valóság, amely a szülés után vár rá. Sajnos a magazinok, újságok, könyvek oldalain minden csodálatos rózsaszín vagy éppen babakék, de bizony a valóság teljesen más. Több kismama ismerősömet is megkérdeztem,hogy a tanácsadóban kilenc hónapon keresztül miféle felvilágosítást kapott például a szoptatásra való felkészüléshez? Tudja-e hogyan kell „edzeni” a mellbimbókat, hogy majd jobban bírják a gyűrődést.

Amikor már a kezükben van a sokszor bizony hangosan bömbölő kis csomag, tudnak-e vele mit kezdeni? Vajon a szülészeten kapnak-e megfelelő segítséget az első napokban? Mikor, milyen gyakran kell pelenkázni, mellre tenni, mi van akkor, ha nem elég az anyatej, ha csuklik, nem böfizik, vagy csak órákon át nem alszik az újszülött. Sajnos, a legtöbb esetben negatív válaszokat kaptam, kapok. Általában a kórházakban nincs rá idő vagy éppen nincs megfelelő személyzet, aki mindezt türelmesen, akár naponta többször is elmagyarázza. És bizony gyakran a legtöbb szakkönyv is csődöt mond.

Mi, kicsit idősebbek, akiknek első gyerekei már kezdenek önállósodni, úgy gondolom, jobb helyzetben voltunk. A legtöbb helyen volt egy ráérős nyugdíjas nagyszülő vagy rokon, aki átadta tapasztalatait, segített a mindennapi teendők elvégzésében, így több idő jutott a babára. De a mai rohanó világban már annak is örülünk, ha néha valaki eljön meglátogatni.

Ha tanácsot adhatnék a várandós anyukáknak, azt mondanám, hogy gyűjtsenek tapasztalatot! Hallgassák meg a már kisbabás vagy éppen idősebb, tapasztalt anyukák tanácsait, mert egészen más olvasgatni valamiről, mint a saját bőrünkön tapasztalni.

(A szerző szülészeten dolgozó egészségügyi nővér)

Hozzászólások

@

Küldés