La Dolce Vita


Dóra Dalma  2011.7.23. 4:03

Avagy étkezés olasz módra...

Ahány ház annyi szokás, tartja a mondás. Ám az olaszok étkezési szokásaira ez csupán részben vonatkozik, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy egyetlen itáliai konyha sem létezhet tészta, friss bazsalikom, oregánó vagy éppen balzsamecet nélkül. A temperamentumos olasz nép pont úgy étkezik, ahogy minden napos tevékenységét is végzi: gesztikulálva, beszélgetve, hosszasan elnyújtva, nem elsietve, és természetesen a bőségesen megpakolt asztalról az étkezést záró isteni olasz kávé sem hiányozhat. Számukra az étkezés – főképp a napot záró vacsora- társadalmi esemény, így nem véletlen, hogy az alapanyagok minőségére az olaszok kiemelt figyelmet fordítanak.

Előételként, főételként, de gyakran a fő fogás után is szívesen fogyasztják a friss, ínycsiklandozó salátákat. Padlizsán, paradicsom, zöldsaláta, articsóka és rukkola – ezek azok a zöldségek, amelyek nem hiányozhatnak a hozzávalókból. A salátákat mozzarellával, oregánóval és különböző tengeri herkentyűkkel „dobják fel”, ám, ami nélkül elképzelhetetlen az étel, az természetesen nem más, mint az extra szűz olívaolaj és a kihagyhatatlan balzsamecet. A főfogások előtt szintén előszeretettel fogyasztanak különböző sajtokat – főleg mozzarellát paradicsommal, paradicsomos és bazsalikomos bruschettát, és fatálcán felszolgált szalámikat és sonkákat.

A levesek nem túlzottan kedveltek az olasz vidéken, legalább is a helyi étlapok kínálatából a legtöbb helyen hiányzik ez a fogás. Ha a szilárd előételek helyett mégis valami folyékonyra vágynak, akkor a leggyakrabban toszkán paradicsomleves, vagy széles metélttel és sok-sok zöldséggel szervírozott minestrone kerül az asztalra.

Az ebédlőasztalok állandó szereplője nem lehet más, mint a pizza, amelyet egyes kutatók párhuzamba állítanak a hazánkban hőn szeretett lángossal. Két pizzafajtát kedvelnek az olaszok: az egyik a vékonytésztájú, gazdagon megpakolt római pizza, míg a másik a vastagabb tésztájú nápolyi pizza. Ezek mellett szívesen fogyasztják a félbehajtott, általában sonkával, gombával és sajttal ízesített pizzát, a calzonet is.

Bár elképzelhetetlen, hogy hogyan képesen az olaszok az előétel, az első és a második fogás után még desszertet is fogyasztani, de a tiramisu és a páratlan olasz gelato népszerűsége mutatja, hogy igenis marad még hely a gyomorban az édesség számára is. Ráadásul nem is kicsi, mivel az ország szinte összes fagylaltozójában egy gombóc fagyi akkora adag, mint nálunk három. A hagyományos édességek közé tartozik még a panna cotta is, amely egy vaníliával elkészített tejpuding. Meglepő lehet, de az itáliai népek egyenesen imádják a mogyorókrémet, legfőképp a nutellát. Van nutellás fagyijuk, palacsintájuk, fánkjuk és minden, amit csak az édesszájúak el tudnak képzelni!

Ha nincs idejük végig enni egy teljes menüt, az olasz ízlelőbimbóknak akkor sem kell kielégítetlenül maradniuk, mert az egyszerű napközben fogyasztott snackek is rendkívül ízletesek és táplálóak. A panini és a piadina tökéletes választás egy könnyű ebédre vagy tízóraira, mivel egyszerűen elkészíthető, telítő és egészséges is, mivel mozzarellával és paradicsommal a legfinomabb. A paninit leggyakrabban melegen tálalják, míg a piadina tortillaszerű tészta választható zöldségekkel, sonkával és sajttal elkészítve. Ha nem szendvicsekre, hanem inkább tengeri herkentyűkre vágynak, annak sincs semmi akadálya, mivel náluk a piacokon a gyorsétel nem lángos vagy hekk, hanem különféle módon elkészített apró garnélák, tintahal és mindenféle tengeri nyalánkság.

Olaszországban fontos momentuma a mindennapi étkezésnek, hogy aperitifet fogyasztanak a nagy ételmennyiségek előtt. A legtöbb esetben ez Cinzanot vagy Bellinit jelent. A Cinzano a Martinihez hasonló, kesernyés alkohol, míg a Bellini lényegében gyümölcsös pezsgő, de hazánkban is találkozhatunk hasonló gyümölcspürés italokkal. Az italfogyasztás az olaszoknál azonban nem áll meg a gyomrot előkészítő aperitifnél, hiszen míg az étkezés alatt általában bort, addig az étkezés után gyakran limoncellot vagy grappát, azaz szőlőpálinkát fogyasztanak. A limoncello citromos likőr, mely keserédes ízével és alkoholtartalmával segít megemészteni a hatalmas mennyiségű eledelt. Az alkoholtartalmú italok mellett az étkezést gyakran erős kávéval zárják. A férfiak a forrón gőzölgő espressot, a nők pedig inkább a cappuccinot részesítik előnyben. Melegebb napokon lehűt, és feldob a caffé shakerato, amelyet jég és cukor összerázásával készítenek. Isteni aromájú jeges kávé, ám a hagyományos, nálunk megszokott fagyival és tejszínhabbal készített kávékelyhet inkább csak cukrászdákban szolgálják fel. Számunkra bizonyára szokatlan, hogy kávéval kísérik az étkezés végét, de ha belegondolunk nem is csoda, hogy még a vacsora végeztével is isznak egy pohárka feketét, hiszen az állandó gesztikulációhoz, és a folyamatos beszédhez elkél a nem kis mennyiségű energia.

Itália legfontosabb és leghíresebb kékszőlője a sangiovese, amelyet főképp a Toszkán vidéken termesztenek, és az olaszok előszeretettel költenek el belőle egy-egy pohárkával az étkezések során. Készülhet belőle igazán könnyű, de testes, nehezebben szerethető vörösbor is. Kizárólag ebből a szőlőből készül a Brunello di Montalcino és a méltán híres Chiantihoz is felhasználják. A szilvaillatú nedű lassan és későn érik, éppen ezért nem csoda, hogy a meleg toszkán vidéken termesztik. A már említett Chianti Toszkána, illetve Olaszország legjelentősebb vörösbora, amely több szőlőfajta házasítása által keletkezik, és amelyet Firenze és Siena környékén készítenek. Jellegzetessége, hogy szalmafonatos kosárkákban helyezik el a borospalackot, és úgy árusítják.

Ha éppen nem bor kerül az asztalra, akkor végre előkerülhetnek a borokhoz képest méltatlanul háttérbe szorult olasz sörök. Olaszország tradicionális és első számú söre a Peroni, véleményem szerint a világ egyik legjobb söre. Nem csak lágy, frissítő íze, hanem remek hangulata – mondhatni „feelingje” – is van, így nem véletlen, hogy az olasz stílusikon 2010-ben Magyarországra is megérkezett. Az elegáns Peroni mellett, szívesen fogyasztják a Birra Morettit is, amelynek kicsit erőteljesebb, kesernyésebb íze van, mint a lágy lágersörnek.

Az olasz konyha nem létezhet minőségi és nem túl olcsó olívaolajak nélkül sem. Salátákhoz, tésztákhoz, pizzákhoz, szinte mindenhez ezt használják. A toszkán házaknál sokan termelnek és árusítanak „házi” olívaolajat. Míg nálunk kérdés, hogy egyáltalán használunk- e olívaolajat a főzéshez, addig Itáliában csak extra szűz olívaolajjal főznek, amely csak sajtolással készül, míg nálunk gyakran finomítással és kémia folyamatokkal készítik az olívaolajat. A toszkán vidéken főképp hidegen sajtolt olajak a kedveltek és értelemszerűen a drágábbak is, mivel hőkezeléstől és vegyszerektől mentesek, így a színük is sokkal zavarosabb és zöldesebb, mint a melegen sajtolt olajokénak. Hazánkban is ajánlott lenne a jó minőségű olívaolajak állandó fogyasztása, mivel csökkenti a gyakori szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulását.

Összességében kijelenthető az, hogy annak, aki még nem járt olasz földön, csupán hazai éttermekben próbálta ki az olasz csemegéket, amelyeket még jóindulattal sem nevezhetünk pizzának vagy éppen spagettinek, elképzelhetetlenek a hagyományos olasz ízek, az összetéveszthetetlen fűszerezés, az ínycsiklandozó illatok. Feledhetetlen élményt nyújt a páratlan olasz konyha és íz világ, így bárki, aki nem járt még az országban, és eszébe jut egyszer egy pizzát rendelni, inkább tegye félre a pizza árát, és kezdjen el gyűjteni egy olaszországi útra, hogy ne maradjon ki az egyedülálló gasztronómia élményből.


Receptek




Bruschetta

A kenyeret körülbelül 1 cm vastag szeletekre vágjuk és ropogósra pirítjuk. Bedörzsöljük fokhagymával és meghintjük olívaolajjal. A feltéthez használt paradicsom magját távolítsuk el, daraboljuk fel, tépkedjük kisebb darabokra a friss bazsalikom levelet, sózzuk, borsozzuk, öntsünk hozzá olívaolajat és kevés ecetet, jól keverjük el és ízesítsük vele a pirítóst.




Minestrone

Olívaolajon lassan, alacsony lángon fonnyasszuk meg a hagymát, fokhagymát, sárgarépát, zellert, édesköményt, bazsalikomot 15-20 percen keresztül. Adjuk hozzá az összetört paradicsomot, cukkínit és a vörösbort, 15 percig gyöngyözzön. Most adjuk hozzá az alaplét és a babot és főzzük bele a tésztát. Sózzuk, borsozzuk. Tálaláskor szórjuk meg bazsalikommal és permetezzük meg olívaolajjal. Parmezánnal tálaljuk.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Finomságok kölesből

Jády Mónika

Köleskása, kölesgombóc, kölesfelfújt: régi-új finomságok mai asztalunkra!

2017.8.26.    17


Salátatippek

Bindics Imre

Alábbi írásunk szerzője a saláták világába kalauzol bennünket. Érdemes vele tartani!

2017.8.5.    2


Egy csepp Tisza-tó

Tompa Orsolya

Avagy kóstoljuk meg a sulyomból készült csokoládét!

2017.7.27.    12


Hűsítő nyári finomságok

Faar Ida

Vitathatatlanul tombol a nyár. Jólesik ilyenkor minden, ami hűsít.

2017.7.12.    7


Nyári kerti parti

Faar Ida

Nincs jobb annál, mint amikor egy dolgos hét után a megfáradt ember családi-baráti körben tölti el a pihenésre szánt hétvégét. (Receptekkel)

2017.7.1.    13


Grillpartira

Bindics Imre

Mivel elérkezett a grillezős-sütögetős, laza kerti partik időszaka, az alábbiakban ötleteket kínálunk a grillezéshez.

2017.6.22.    5


Fűszerezzünk bazsalikommal!

Faar Ida

A bazsalikomnak az az előnye, hogy nemcsak a kertben terem meg, hanem egész évben termeszthetjük a konyhában is.

2017.5.30.    4


Muffin, hagymaleves, csirkehús

Kabók Zita

Hétvégi ajánlatunk (nemcsak) konyhatündéreknek...

2017.4.28.    10


Saláták

Faar Ida

Itt az ideje, hogy belevessük magunkat a tavaszba, és az első zöldségek korlátlan fogyasztásába! (Receptekkel)

2017.4.1.    14


Tavaszi vendégváró: bruschetta

Palkó Emese

A bruschetta tökéletessége két tulajdonságában rejlik: percek alatt elkészíthető és nagyon-nagyon finom.

2017.3.27.    9


Mézes mindennapok

Faar Ida

„Édes, mint a méz.” Sokszor használjuk ezt a hasonlatot, ha azt szeretnénk érzékeltetni, mennyire édes és finom valami. (Receptekkel!)

2017.2.12.    13


Vajas-hagymás vesepecsenye

Bíró Szabolcs

Gyorsan elkészíthető, ízletes ebéd hétvégére.

2017.2.12.    9