Kukka, Tepocs és Ajika

Jády Mónika 2006.10.7. 15:47

Húgom kisfia pár hete kezdett óvodába járni. Az első nap után kérdezte tőle a nagymamája, hogy hívják az óvó néniket.

„-- Az egyik Kláji néni, a másik Ajika néni” – válaszolta Balázs. A Klári néni világos, de ki lehet az az Ajika, töprengtünk. „ -- Marika?” – próbálkozott a nagymama. „-- Nem, Ajika” – mondta Balázs. „-- Valika?” – jött a következő kérdés. „-- Neeem, Ajika!” – méltatlankodott a kis huncut, és hozzátette: „-- Papa tudja.” De a nagypapa sem tudta, kiről van szó. Aztán a húgom oldotta meg a rejtélyt: Ajika Erikával egyenlő. Hogy mi erre nem jöttünk rá!

Hát, volt egy idő, amikor nemcsak a kívülállóknak kellett gyereknyelvszótár. A papa, mama, apa, anya szavakat ugyanis a kukka követte, amelynek a jelentését jó ideig még a szűkebb család sem tudta megfejteni. Mindenesetre Balázs nagy boldogsággal mondogatta ezt a szót. A szülők először a kockára tippeltek. Aztán egyszer csak arra figyeltünk fel, hogy felém fordulva egyre többször emlegeti, hogy kukka. Nem tudom, hogy eredetileg is engem jelölt-e ezzel a szóval, de elég hosszú ideig „kukka” maradtam. Már elég sok szót tudott, a húgom szerint sokkal nehezebbeket is, mint a Mónika, de az én nevemet még mindig nem mondta ki.

Aztán egyszer, amikor sétáltunk, és egy szeméttárolóra mutatva azt kérdezte, mi az, értetlenül nézett, mikor mondtam, hogy kuka. Pár héttel később büszkén újságolták a húgomék, hogy ezentúl Nikának fog hívni a kisfiuk. Azóta már eltelt legalább egy év, és egyszer csak Nikából Mónika lettem. Legutóbb, amikor az anyukája azt mondta Balázsnak, hogy „add ezt oda Nikának”, Balázs megjegyezte: „-- Nem Nika, Mónika.”

Az is már a múlté, amikor kis barátját, Kristófot Tepocsnak hívta. (Senki nem tudja, miért.) Nyár elején már úgy mutatta be a kisfiút, hogy „Kristóf, a baátom”. Ugyanígy régóta nem mondja már igen helyett, hogy tyi, nem nevezi a nyuszikat és a szomszédék nagytestű kutyáját cicának, de ez utóbbit már kukusnak sem. Legelőször egy egész mondatban hallottam tőle ezt a szót: „Ne ugass kukus, mert nem kapsz csontot!” (A nagypapa szokta ezzel fenyegetni a kutyát, ha megugatta az unokáját.)

A plüssteve sem puputete már, és a kockás maci sem kocamaci. Azért még vannak szavak, amelyeket másképp mond. A dvd például továbbra is dédédé, a pecsét csepét, emelj fel engem helyett pedig azt mondja, ha nem ér fel valamit, hogy emelj fel magamat…