Kukka, Tepocs és Ajika


Jády Mónika  2006.10.7. 15:47

Húgom kisfia pár hete kezdett óvodába járni. Az első nap után kérdezte tőle a nagymamája, hogy hívják az óvó néniket.

„-- Az egyik Kláji néni, a másik Ajika néni” – válaszolta Balázs. A Klári néni világos, de ki lehet az az Ajika, töprengtünk. „ -- Marika?” – próbálkozott a nagymama. „-- Nem, Ajika” – mondta Balázs. „-- Valika?” – jött a következő kérdés. „-- Neeem, Ajika!” – méltatlankodott a kis huncut, és hozzátette: „-- Papa tudja.” De a nagypapa sem tudta, kiről van szó. Aztán a húgom oldotta meg a rejtélyt: Ajika Erikával egyenlő. Hogy mi erre nem jöttünk rá!

Hát, volt egy idő, amikor nemcsak a kívülállóknak kellett gyereknyelvszótár. A papa, mama, apa, anya szavakat ugyanis a kukka követte, amelynek a jelentését jó ideig még a szűkebb család sem tudta megfejteni. Mindenesetre Balázs nagy boldogsággal mondogatta ezt a szót. A szülők először a kockára tippeltek. Aztán egyszer csak arra figyeltünk fel, hogy felém fordulva egyre többször emlegeti, hogy kukka. Nem tudom, hogy eredetileg is engem jelölt-e ezzel a szóval, de elég hosszú ideig „kukka” maradtam. Már elég sok szót tudott, a húgom szerint sokkal nehezebbeket is, mint a Mónika, de az én nevemet még mindig nem mondta ki.

Aztán egyszer, amikor sétáltunk, és egy szeméttárolóra mutatva azt kérdezte, mi az, értetlenül nézett, mikor mondtam, hogy kuka. Pár héttel később büszkén újságolták a húgomék, hogy ezentúl Nikának fog hívni a kisfiuk. Azóta már eltelt legalább egy év, és egyszer csak Nikából Mónika lettem. Legutóbb, amikor az anyukája azt mondta Balázsnak, hogy „add ezt oda Nikának”, Balázs megjegyezte: „-- Nem Nika, Mónika.”

Az is már a múlté, amikor kis barátját, Kristófot Tepocsnak hívta. (Senki nem tudja, miért.) Nyár elején már úgy mutatta be a kisfiút, hogy „Kristóf, a baátom”. Ugyanígy régóta nem mondja már igen helyett, hogy tyi, nem nevezi a nyuszikat és a szomszédék nagytestű kutyáját cicának, de ez utóbbit már kukusnak sem. Legelőször egy egész mondatban hallottam tőle ezt a szót: „Ne ugass kukus, mert nem kapsz csontot!” (A nagypapa szokta ezzel fenyegetni a kutyát, ha megugatta az unokáját.)

A plüssteve sem puputete már, és a kockás maci sem kocamaci. Azért még vannak szavak, amelyeket másképp mond. A dvd például továbbra is dédédé, a pecsét csepét, emelj fel engem helyett pedig azt mondja, ha nem ér fel valamit, hogy emelj fel magamat…



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Mit (nem) tanult a nagyi az iskolában

Jády Mónika

Unokaöcsém, Balázs augusztus utolsó napján lett hatéves. Kiskora óta gyűjtöm a mondásait. Íme, a legújabbak:

2009.11.12.   


Fekete leves Balázs-módra

Jády Mónika

Unokaöcsém, Balázs ötéves múlt. Pici kora óta gyűjtöm a mondásait. Még mindig hallok tőle olyan kifejezéseket, amelyeken jókat derülök.

2009.3.31.   


Nem a Jézuska hozta

Jády Mónika

Unokaöcsém, Balázs, ötéves múlt. Pici korától gyűjtöm a mondásait. Íme, a legfrissebbek:

2008.12.29.   


Hol terem a kompót?

Jády Mónika

Balázs a napokban egy csomag savanyú cukorkát választott magának az üzletben.

2008.2.9.   


Kívánság

Jády Mónika

Húgom kisfia, Balázs hamarosan négy és fél éves lesz.

2008.1.23.   

A rovat további cikkei

Tücsörtök

Mészáros Krisztina

Mit rejthet ez a kifejezés? Erre csak a keresztfiam tudna válaszolni.

2012.5.7.  3    1


Óvodában jártam

Szabó Sylvia

Szeptembertől óvodás az unokaöcsém.

2009.11.3.   


Apa és lánya

Vég Erzsébet

Lilla imádja az apukáját. Napjában többször is megkérdezi, hol van...

2009.5.24.   


Távolságok

Vég Erzsébet

Melyek leküzdése nem okoz semmi gondot egy kisgyerek számára.

2009.5.9.   


Felvilágosítás

Puha Andrea

A kisgyerekek rendkívül tanulékonyak, merészek, szókimondók.

2008.12.6.   


Néni az a bácsi?

Nagy Erika

A gyerekszáj ellen nincs orvosság. Még szerencse. Néha tudnak olyat mondani, amitől le kell, hogy üljünk, különben…

2008.12.3.   


A pók

Vég Erzsébet

Az utóbbi napok nagyon szép őszi időjárása többször az udvarra csábított bennünket.

2008.10.28.