Hazudunk, ha nem is muszáj

Kovács Márta 2014.6.9. 3:39

Hazudni sokféleképpen lehet – végtelenségig lehetne sorolni a hazugság fajtáit.

Számomra a legbosszantóbbak a családon belüli hazugságok. Amikor férfi és nő él egymás mellett egy kapcsolatban, amely már rég kihűlt, de egyikük sem tesz semmit, hogy jobb és szebb legyen, mert már annyira megszokták. Ha csak körültekintek a baráti körömben, minden második kapcsolatban hazudnak egymásnak a felek. És nemcsak egymásnak: a gyerekeiknek és a környezetüknek is.

Mert bizony hiába élünk modern korban, a szomszéd előtt még mindig ciki, ha elválunk és felvállaljuk, hogy ez a házasság már nem működik. Inkább kifelé mutatjuk a szépet, holott az asszonyka a kapcsolatban már évek óta retteg agresszív, alkoholista férjétől, titokban inkább nyugtatót szed, hogy a gyerekek ne vegyenek észre semmit. Napszemüveget hord az utcán, hogy ne látszódjanak a legutóbbi „szóváltás" nyomai. Azt hazudja, megbotlott a lépcsőn és leesett, ezért tört el a keze.
Azt hiszik, a gyerekek vakok és süketek?
Jobb esetben nem szemtanúi a veszekedéseknek, de a gyerek akkor is érzi, hogy baj van. Anya ideges, ingerülten válaszol a kérdésekre és egyre gyakrabban sír. Sír és sokszor hosszú éveken át hallgat, tűri a megaláztatásokat, mert az anyja, nagyanyja is így csinálta. Mit fog ebből átvenni a gyerek? Vajon milyen felnőtt válik majd belőle? Hazudós?

És van egy másfajta hazugság is. Amikor olyan embereket érnek tetten, akikre esetleg felnéztünk, akiket tiszteltünk, megbíztunk bennük. Mondjuk a pedofíliával vádolt „köztiszteletben álló” férfiakat (egyházi vezetőket, tanárokat), akiknek ártatlan gyerekek estek áldozatául. Köztudott, hogy az ilyen traumát átélt gyereket ez a negatív élmény egész életén át kísérni fogja. Sokszor akár évekig is kiélhették ferde hajlamait a kiskorúakon , mert senki nem mert szólni. Nem mert, mert fenyegetve volt, mert megalázva érezte magát, mert szégyellte magát és félt.

Nem mertek az áldozatok szólni most sem, amikor kiderült, hogy egy jó hírű nőgyógyászfőorvos zaklatta pácienseit. Szexet kért hálapénz helyett! Nemcsak férjezett nőket, kismamákat is kiszemelt magának. Az egyik áldozat annyira kellemetlennek érezte a történteket, hogy még a családjának sem merte elmondani! „Természetesen” senki nem tett feljelentést, mert félnek. Félnek attól, hogy a főorvos úr ellen kell vallani... A doktor persze tagad, szerinte a nők hazudnak. Ő pedig nyugodtan praktizálhat tovább.

Vannak hazugságok, amik elkerülhetők lennének. Azt tanácsolnám minden nőtársamnak, egy percig se tűrje a megaláztatást, egy percig se higgye el, hogy kicsit is alacsonyabb rendű a férfinél!

Mert ez hazugság! És a hazugságnak mindig van áldozata.