Kívül és belül

Póda Erzsébet 2014.5.1. 3:05

Ma már mindent és bármit elhiszünk...

Furcsa dolgok vannak jelen a földi társadalmakban manapság. A világháló, az internet teljesen átvette az uralmat felettünk. Összefolyik számunkra a valós életben és a közösségi oldalakon folyó történés. Modernnek képzeljük magunkat, holott még mindig maradi sztereotípiák szerint igazgatjuk az életünket - legalábbis alkotunk véleményt. A média ontja magából a hazugságokat, és a feltűnést keltő címeket, melyek semmitmondó írásokat takarnak. A tévé már nem szórakoztat és nem művel, hanem agyat mos.

A közösségi oldalakon például sok, önmagát „szilárdan meghatározó", ellentmondásokat nem igazán tűrő, virtuális megmondóember, álnév mögé bújt valaki osztogatja az eszet a többieknek. Menőnek akarnak látszani, de kilóg a lóláb: elő-előbukkannak a hiányosságok. Sebaj! Az sem érdekel senkit, mennyi valóságalapja van egy-egy cikknek. Éppúgy hiszünk a rákot kiáltó orvosnak, mint a szellemekkel gyógyító ezoterikusnak. Hiszünk a most hatalmában, és az összeesküvés-elméletekben. Hiszünk az egészséges és az egészségtelen étkezésben. Hiszünk a gyermekorvosnak éppúgy, mint a vajákosasszonynak. Mindent és bármit elhiszünk. Nem is csoda: képzelet és valóság sosem állt ilyen közel egymáshoz, mint manapság.

A minap egy fotósorozat keltette fel a figyelmemet, amelynek témája: anya és kislánya. A felvételek kétségtelenül szépek voltak, a fotós értette a munkáját. Igazán a cím volt, ami miatt megnéztem: azt állította, a fotósorozat a „megszokottnál is erősebb” anya-lánya kapcsolatról tudósít. Vajon mit jelent a „megszokottnál is erősebb” kifejezés? A képeket nézegetve az jutott szembe, hogy ilyennek kéne lennie egy normális, átlagos azaz többségi anya-lánya vagy anya-gyermek kapcsolatnak. Meghittnek, kedvesnek, gyengédnek, segítőkésznek, erősnek, figyelmesnek, felelősségteljesnek, igazi szeretettel telinek – szépnek.
A megszokottnál erősebb kifejezés azért sejtet valamit. Azt, hogy amit normálisnak azaz átlagosnak tartok, az mégsem normális azaz átlagos a többség vagy mások részére.
Mert milyen a normális? Milyen a megszokott? Milyen a jó? Milyen a rossz? És milyen a nem normális anya-lánya kapcsolat? Van csodás anya-lánya kapcsolat, és van elviselhetetlen. Megörültem, hogy végre azt is olvashattam, hogy van a „megszokottnál erősebb” is. Viszont ez azt jelenti, hogy a megszokott, az a képsorozaton láthatónál gyengébb. Ez azért további elmélkedésre ösztönzi a gondolkodó embert...

Annyit beszélünk az anyaságról, sohasem őszintén. Elmondjuk, hogy az anyaság a legcsodálatosabb dolog, ami egy nővel történhet. És nem mondjuk el, hogy az anyaság mivel jár. Nem mondjuk el, hogy a csecsemő a megszületése után nem lesz csöndesen és nyugodtan alvó baba, akit csak etetni, büfiztetni és sétáltatni kell. Sírni fog, nyugtalan lesz, beteg, és néha kitartóan üvölt akár órákon át minden ok nélkül. Sőt, felnő, szinte elviselhetetlenül nehéz kamaszkora is lesz, végül pedig magunkra hagy. Elmondjuk, hogy az anyaság a legcsodálatosabb dolog, ami egy nővel történhet. És nem mondjuk el, hogy sok nő nem kívánt terhességet hord ki, hogy sok nő nem vágyik gyerekre, hogy sok nő nem szereti, elhanyagolja, bántalmazza vagy eltaszítja magától a gyerekét.

Ugyanezt tesszük azonban az élet minden területén. Kívülre azt mutatjuk, minden szép és jó: a házasságunk boldog, a gyereknevelés könnyedén megy, a munkahelyünkön minden rendben van, a rokoni és baráti viszonyaink kitűnően működnek. Kritizáljuk azt, aki másként csinálja, mint amilyenek a társadalmi elvárások – holott semmi sem működik azok szerint, csak az emberi hazugságok.

Viktoria Sorochinski fotója