A szeretet csapdájában

Póda Erzsébet  2003.11.30. 21:14

Nők ezrei élnek olyan családban, amely nem a szeretet, a megértés, a biztonság, a boldogság és öröm színhelye, hanem a félelemé, a testi-lelki terroré.

És nem idegen bántalmazza őket, hanem az, akit a legjobban szerettek, akiben megbíztak, akinek örök hűséget és kitartást fogadtak: életük párja. Csapdába estek -- a szeretet csapdájába. Ők szeretetet adnak, de erőszakot kapnak viszont -- és nem tudnak szabadulni. S mivel pedig ez esetben az erőszak nagyon intim közegben van jelen, sokat és sokszor nem is lehet tudni róla.

Az erőszakos bűncselekmények több mint a fele otthon, a családban történik. Szenvedő alanyaik pedig a nők és a gyerekek. Az elkövetők férfiak, akik naponta vagy hetente bántalmazzák valamilyen formában a feleségét. A családon belüli bűncselekmények leggyakoribb formája a feleségverés, vagy zsarnokoskodás. Ahol mindennaposak a dulakodások, a verekedések, a bántalmazás, a testi és lelki terror, ott az események szem- és fültanúi a gyerekek is. Belőlük aztán lelki sérült válik, aki a tanult viselkedésformát bizonyítottan továbbviszi. Tehát nem igaz, hogy „magánügy”, ami a családot érinti, hanem komoly társadalmi probléma. Egy felmérés szerint, az egész világon, minden ötödik párkapcsolatban élő nőt bántalmazott már a jelenlegi vagy a volt partnere.

A bántalmazás fogalma nemcsak az ütlegelést, verést foglalja magába. A szakirodalom szerint három fajtája van: az érzelmi bántalmazás (lelki terror), a tettleges bántalmazás (verés) és a szexuális bántalmazás (nemi erőszak). A kutatások szerint ezek mindig együttesen, egymást váltva fordulnak elő. Először elcsattan az első pofon, majd a pofont felváltja az ütlegelés, amely egyre durvábbá válik, egyre súlyosabb sérüléseket okoz. Ehhez kapcsolódik a feleség önbizalmának fokozatos gyengítése különböző, a feleséget ócsároló kijelentésekkel, a feleséget megalázó tettekkel.
A bántalmazási folyamat egyébként nem más, mint az egyik ember (a férfi) uralkodása a másik ember (a nő) felett. A feleségbántalmazás (a fogalomhoz tartozik a nemi erőszak is – a nő akarata ellenére történő nemi kapcsolat létesítése) folyamatos, rendszeres és célzatos terror. Célja a férj számára, hogy a felesége teljesen az ő alárendelje, lelkileg és testileg is az ő (a férfi) tulajdona legyen. A elborult időszakot kedvesség, engedékenység, nagyvonalúság követi, amelyet ismét kegyetlenséggel teli időszak vált fel. Így kelt a férfi függőségérzetet a feleségében.

Bizonyos, hogy a rendszeresen megvert, megalázott, testi és lelki terror alatt élő nők száma egyre növekszik. A nők pedig nem beszélnek erről. Sokszor a közeli rokonaik sem tudják, mit élnek át – gyakran csak hosszú évek elteltével tudják meg az igazat. Amikor már nem bírják tovább a nyomást, vagy amikor már képesek az átélt szenvedéseikről beszélni.
A forgatókönyv ugyanis mindig ugyanaz: elcsattan az első pofon, aztán a pofozás rendszeressé válik, jönnek az ütések, hajcibálások (a feleséget a hajánál fogva végighúzza a férj a lakáson), majd a rugdosások, a megalázás minden elképzelhető és elképzelhetetlen formája. Elég egy rossz szó, egy „helytelen” pillantás, egy ferde asztalterítő, egy tányér langyos leves… Aztán persze nagyvonalú lesz a zsarnok: kirándulni viszi a családot, több pénzt ad a háztartásba, megajándékozza nejét, vagy a családot – és kezdődik az egész elölről.

A segítség felé vezető első lépést a szenvedőnek kell megtennie. Ő viszont pszichikailag annyira le van gyengítve, hogy szinte teljesen tehetetlen. Ragaszkodik zsarnok férjéhez, védi őt, alibiket, kibúvókat keres a férj számára, ha végül feljelentésre kerül sor, azt rövid időn belül visszavonja. A rendszeresen megvert, megalázott nők viselkedését a „normális” ember nem is ért(het)i meg. Hiszen ők függőségi viszonyba kerültek – érthetetlen viselkedésük normális reakció a nem normális helyzetre, amelyben élni kényszerülnek.
Azok a nők, akiket férjük rabságban tart, üt-ver, büntet, terrorizál, zsarol különböző egészségügyi panaszokkal küszködnek. Fejfájás, migrén gyötri őket, depressziósak, fáradékonyak, álmatlanságban szenvednek, nőgyógyászati panaszaik, emésztési nehézségeik vannak, (anorexia, bulímia). Gyakran menekülnek az alkoholhoz, tablettákhoz, különböző nyugtató és kábítószerekhez. Az esetek egy része komoly pszichikai megbetegedéssel, más esetekben öngyilkossággal, vagy a zsarnok férj meggyilkolásával végződnek. Ezeknek a nőknek olyan súlyos tüneteik vannak, mint amilyenek a koncentrációs táborokat átélt embereknek.

A férjek pedig nemcsak azért bántalmazzák a feleségüket, mert isznak vagy „betegek” (pszichopaták), hanem azért is, mert megtehetik. A férfi felsőbbrendűségében hisznek, tetteikért, sikertelenségükét mindig másokat okolnak – ez esetben a feleségüket. Az átélt sérelmeikért – de legfőképpen saját tehetetlenségükért -- a feleségüket büntetik. Kettős személyiségűek: kívülre tisztes családapaként viselkednek, a családban azonban kegyetlen zsarnokok.

A zsarnokság nem függ a család társadalmi helyzettől: iskolázott és iskolázatlan, szegény és gazdag, alkoholista és absztinens egyaránt veri a feleségét. Az orvosok, rendőrök, vagy akár az ismerősök gyakran kinevetik, vagy fantáziálással gyanúsítják azokat a nőket, akik veszik a bátorságot és megteszik az első lépést a segélykérés felé. Mert hiszen tanúik nincsenek, férjük esetleg éppen egy köztiszteletben álló polgár(!). Pedig nagyon sokat kell egy nőnek eltűrnie, átélnie, szenvednie ahhoz, hogy ezt a lépést megtegye.

A pszichológus szerint a feleség bántalmazásának kialakulásában szerepet játszik a nevelés, a családi hagyományok, a személyiségtípus. Még mindig nagyon sok olyan eset van, amikor a nő nem is függ anyagilag a bántalmazó, vagy erőszakos férjtől, mégis vele marad. És vannak, ún. mazochista típusú nők, akik ilyen házasságban érzik magukat jól. Sok nő azért tűr, mert még a bántalmazástól is jobban retteg az egyedülléttől – egyszerűen nincs önbizalma. Vannak önsajnálatban élő nők, akik mindig találnak kifogást, hogy miért nem válnak el: gyerekek, pénz, lakás – ám valójában nem is akarnak kilépni a házasságból.
Ok még az anyagi függőség, ez egyfajta kényelem a nők részéről. Sok nő bízik abban, hogy a helyzetük egyszer csak újra jó lesz, ragaszkodnak a férjükről kialakított idealizált képhez, és naivan hisznek abban, hogy megváltozik. És vannak infantilis személyiségű nők, akik sohasem lesznek felnőttek, akiket mindig irányítani kell – akár ilyen szélsőséges módszerekkel. A gyakorlat szerint a nők többsége évekig tűri a házasságon belüli erőszakot. Kevesen vannak, akik nem viselik el, hogy bántalmazzák és megalázzák őket, és szakítani tudnak ezzel az életmóddal.

Nem érdemes reménykedni – a zsarnok férj sohasem változik meg! Egy felmérés szerint a terápiás kezelésen átesett férjek alig egy-két százaléka hagyta el kegyetlen szokásait. S még ezek után sem tudott megszabadulni valamennyitől.

Hozzászólások

@

Küldés