És mivel folytatódik? (2)

Póda Erzsébet  2020.5.8. 3:56

A lélekbúvárok szerint az egész nagyon egyszerű: az ember papírt és ceruzát vesz a kezébe, és feljegyzi a házasság mellett szóló érveket.

A leggyakoribb pro-érvek – igaz, hogy már csak ordítozva tud beszélni velem, soha nem értünk egyet, mindig mást akar, mint én, de szeretem, mert a születésnapomra arany ékszert kapok tőle, kirándulni járunk, autót vettünk, nagyon jó apa, összeköt bennünket a múlt. Vagy: igaz, hogy már nem szeretem, alig bírom elviselni, de olyan régen együtt vagyunk már, mihez kezdenék nélküle, nincs hova mennem, nincs elég pénzem felnevelni a gyerekeket, ha elválnék, elveszítené értelmét a sok áldozat, amit az évek során hoztam…

Ha tehát az együtt maradás mellett döntünk, csak úgy tudjuk lelki sérülések nélkül megúszni a nem éppen ideális helyzetet, ha nem a szívünkkel, hanem az eszünkkel gondolkodunk. Mindenekelőtt meg kell tanulnunk kompromisszumot kötni. Természetesen nem úgy, hogy mindig, minden esetben meghátrálunk, elfogadjuk a férj véleményét, beleegyezünk az akaratába. Hanem úgy, hogy megtanuljuk az asszertív kommunikációt. Vásároljunk néhány könyvet a témában – pl. Tárgyalás felsőfokon, Hogyan nyerjünk vitát, Pozitív gondolkodás stb. - így könnyebben vesszük az akadályokat, és hamarabb elsajátítjuk a kommunikációs trükköket. Ezeknek nagy hasznát vesszük majd a későbbiekben.

Meg kell tanulnunk a szelektív hallás tudományát is. Ez arról szól, miként engedjük el fülünk mellett a férj kellemetlen, sértő megjegyzéseit, idegesítő nézeteit, bántó véleményét. És hogyan gondoljuk továbbra is úgy, ahogy azt mi gondoljuk. És meg kell tanulnunk azt csinálni, amihez kedvet érzünk. Ha nincs kedvünk a vacsora mellől felállni a férj söréért, ne álljunk fel. Tőlünk se kérdezi meg a drágánk, kérünk-e ásványvizet vagy üdítőt. Amikor a férj idegesen csapkod, mert nincs egy árva kivasalt ingje sem, a feleségnek joga van azt mondani: napok óta nem érez kedvet a vasaláshoz. Hiszen a férj se javította meg a csöpögő csapot, szombaton megint túl fáradt volt a porszívózáshoz, nem fúrta fel a képet a falra, pedig megígérte, általában nincs kedve elrakodni maga után az asztalról, és sose viszi le a szemetet.

A férj helyett találjunk más célszemélyt vagy célcsoportot, akivel törődhetünk, foglalkozhatunk. Ha tudjuk, hogy a férjünk nem szeret minket, és mi sem szeretjük őt, legyünk többet a gyerekeinkkel. Vagy a szüleinkkel, barátainkkal, vagy – saját magunkkal. Esetleg vegyünk magunknak egy (vagy több) állatkát, amit gondozhatunk. Így például esténként sétálhatunk a kutyával, ha a férjünk erre nem hajlandó. Akár ki is alakíthatunk egy olyan világot, melyben úgy élünk, mintha nem is lenne férjünk. És nem is eresztjük őt be oda (ő ezt észre sem veszi).

Persze ennek is megvannak a maga veszélyei, hiszen depressziósakká, életunttá válhatunk, vagy ami még rosszabb, elszakadhatunk a realitás talajáról. De ha nem hagyjuk el magunkat, és nem kesergünk azon, milyen szerencsétlenek vagyunk, akkor meglátjuk, hogy a világ szép. Még akkor is, ha nem jövünk ki a férjünkkel. Mert egészségesek vagyunk, a gyerekeink is azok, megvan mindenünk, és az életben ennél nagyobb katasztrófák is vannak.

És ha mindezek után még mindig szenvedünk a házasságban, amit nem és nem akarunk felbontani, akkor ismét vegyük elő a papírt meg a ceruzát. Írjuk fel a pro és kontra oszlopot. Adjunk magunknak egy kis időt, gondolkodjunk el azon, mit is szeretnénk igazán, tiszta szívünkből – persze az eszünket is használva – és hozzunk egy másik, az előzőnél jobb döntést. Az élet nagy iskola, tele van feladványokkal. Vannak feladatok, amelyekre több jó megoldás is létezik - nem kell leragadnunk az elsőnél.

Hozzászólások

@

Küldés