Hatékony törvényi fellépést!

Közlemény  2012.11.25. 2:12

Az Európa Tanács tagállamainak többsége már aláírta a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Egyezményt.

Az Európa Tanács tagállamainak többsége már aláírta a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Egyezményt. Magyarország még nem. Eközben Magyarországon évente mintegy 70 nőt öl meg partnere vagy volt partnere. Az összes emberölés 39%-át teszik ki a családi kapcsolaton belül elkövetett gyilkosságok. Ez a szám háromszor magasabb, mint bárhol a demokratikus világban.

Hatékony törvényi fellépést követelnek a magyar nők, mert a bántalmazottak valóságára reflektáló jogszabállyal és megfelelő jogalkalmazással a nők és gyerekeik elleni családon belüli erőszak megelőzhető! És megelőzhetőek a családon belüli erőszak állami szentesítését és elfogadását kimondó alábbi szégyenletes határozatok is:

„...az apának jogos elvárása volt az, hogy az anya rendben tartsa a háztartást [miközben a férfi munka nélkül otthon van] ... és a saját érdekeit háttérbe szorítva mindent a gyermekgondozásnak, a gyermek egészséges testi és lelki fejlődésének rendeljen alá. Az apa indulatait nem tudta fékezni, agresszivitását a felperesen vezette le. ... Az [anyától], mint bérlőtől elvárható lett volna, hogy a lakás bérleti díját ... hiánytalanul fizesse.” Az ítéletben egyetlenegyszer sincsen néven nevezve a bántalmazó által váltogatott erőszakfajták egyike sem. „Veszekedések, indulatlevezetés, kölcsönös kiabálás, konfliktus” – ezek a szavai dr. G. A. bírónak a rugdosásra, ütlegelésre, megalázásra, önkényes lakásfoglalásra, anyagi kizsákmányolásra, a nő munkájának semmibe vételére, a férfi lehetetlen követeléseinek a nőre kényszerítésére, a nő saját bérelt lakásából való kiüldözésére, a nő lakásának jogtalan bitorlására, a nőre kényszerített adósságok halmozására. Ítéletében elmarasztalja a nőt, hogy nem fizette a bántalmazó által erőszakkal tőle elfoglalt és bitorolt lakás bérleti díját, míg ő maga menekülése során megpróbált magának és gyerekének fedélt biztosítani. A gyerekre hivatkozik a bíró, akit a nő ezzel veszélyeztetett! Dr. G. A. bíró helyesnek látta, ha ennek az apának ítéli a most öt éves gyermeket. A nővel kifizettette a bántalmazó ügyvédi költségeit, és visszamenőlegesen félmilliós elmaradt gyerektartást ítélt meg a bántalmazónak, akitől az áldozat elmenekült. Anélkül természetesen, hogy beszámította volna a bántalmazó által a jogtalanul használt lakásban hátrahagyott díjhátralékokat vagy a lakásban hátrahagyott, falra festett gyalázkodások eltüntetésének költségeit. Dr. G. A. bíró, a Magyar Állam nevében hozott ítéletében így küzd a nők és gyerekek bántalmazása ellen.

Dr. Sz. J. címzetes főügyészségi ügyész, fiatalkorúak ügyésze úgy védi a gyermekeket egy a kiskorú elhelyezésének megváltoztatása bűncselekmény miatt folyó eljárásban, hogy a kislányoknak az anyától való elrablása, több napig ismeretlen helyen való visszatartása, az anyával való bármely kommunikációjuk megakadályozása kapcsán az apával szemben megállapítja: „a gyanúsított elkövette a terhére rótt bűncselekményt. A gyermekek [egy hétig] valóban az akkor érvényes hatósági határozattal ellentétesen, az anya beleegyezése nélkül tartózkodtak az édesapánál, azonban a cselekmény oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen, ezért vele szemben megrovást kell foganatosítani.” („Anya” és „édesapa”!)

A kiskamasz fiút nevelőapja rendszeresen fellációra kényszerítette. A fiú tudta, hogy ha nem engedelmeskedik, verés és ordítozás várható. Mikor rajtakapta nevelőapját, hogy kishúgát, aki a férfinek saját gyermeke volt, nemi szervén simogatja, az apja ráordított, hogy takarodjon kifelé a szobából. A férfi rendszeresen megverte a fiú anyját, többször pedig kábító szereket adagolt az italába, és eladta idegeneknek szexuális használatra. Három igazságügyi szakértő vizsgálatából egyik sem állítja, hogy a gyerekek hazudnának. Mindhárom megállapítja, hogy ez a férfi alkalmas a gyereknevelésre. A szakértők szerint nem állapítható meg a gyerekeknek az ezek miatt az események miatti traumatizáltsága; a fiú nevelőapja iránti elutasításának alapja az apa „irreálisnak érzett agressziója”; védekező mechanizmusainak célja, hogy mentesüljön a reálisan vagy irreálisan anticipált aktuális veszélyhelyzettől”, a kislányé pedig az anyjának való megfelelni akarás.

A magyar nők, a jogvédő szervezetek, a nemzetközi emberi jogi intézmények és az Európa Tanács Isztambuli Egyezménye szerint az ilyen jogalkalmazás a nők és gyerekek jogainak sárba taposása. Azok a jogszabályok, melyek nem zárják ki az ilyen jogalkalmazást, a bántalmazottakat tudatosan szolgáltatják ki a bántalmazónak. A magyar nőknek vagy gyereküknek bele kell halniuk a bántalmazásba ahhoz, hogy a jogrendszer, a magyar jogalkotás, a magyar jogalkalmazás, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, a gyámhatóság elismerje a jogsérelmüket? Az a parlament, amely ezt megengedi, köteles magába nézni, és az ilyen határozatok megelőzése érdekében hatékony jogszabályt alkotni, a jogalkalmazók képzését megszervezni, és felelősségét számon kérni.

Az Isztambuli Egyezmény, valamint az áldozatok tapasztalatai szerint a megfelelő jogi szabályozás az áldozatok lehető legszélesebb körére és a cselekmények összes jellemző fajtájára kiterjed; hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat ír elő, tilalmazza a kötelező alternatív konfliktuskezelési eljárásokat, és tiltja, hogy a büntetőeljárás lefolytatása kizárólag a sértett nyilatkozatától függjön. A jogszabály nem diszkriminálhat a védelem nyújtásában sem aszerint, hogy az áldozat valaha együtt élt-e a bántalmazójával, sem aszerint, hogy még kénytelen-e együtt élni vele.

Az államnak fel és el kell ismernie, hogy a nők elleni családon belüli erőszak a társadalom alapjait rengeti meg, és hogy az elkövető felelősségre vonása a társadalom egészének érdeke! Ki kell mondania, hogy a partnerbántalmazás a társadalomra veszélyes. Meg kell szüntetni a törvényi lehetőségét annak, hogy a partnerüket rettegésben és ellenőrzés alatt tartó bántalmazók mindössze felfüggesztett büntetéseket, pénzbírságot, megrovást kapjanak. Világossá kell tenni, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazó elítéli a magánéleti diktatúrát, a partnerét kínzásnak, embertelen és megalázó bánásmódnak alávető elkövetőket, hogy a bántalmazás a gyermek számára akkor is káros, ha „csak” az anyját verik! Hatékony törvény alapján hatékony védelmet kell biztosítani az áldozatoknak. A családok védelméhez a családtagok megvédésén keresztül vezet az út.

Az Európa Tanács Egyezménye egyértelmű, világos üzenetet küld: a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak nem magánügy. Felszólítjuk a felelős döntéshozókat, hogy az Egyezmény aláírásával és ratifikálásával haladéktalanul jelezzék – az áldozatok, az elkövetők, a jogalkalmazók, minden állampolgár felé – hogy egyetértenek ezzel az üzenettel. Felszólítjuk továbbá a döntéshozókat, hogy a családon belüli erőszakra vonatkozó jogalkotásuk során és egyéb szakmai tevékenységeikben, megnyilvánulásaikban is kövessék az Egyezmény betűjét és szellemét.

A 16 Akciónap szervezői nevében:
NANE Egyesület
Patent Egyesület
Magyarországi Női Alapítvány
Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség

Hozzászólások

@

Küldés