Jó anyák, rossz anyák?

Póda Erzsébet  2006.1.9. 20:34

Az egyik, manapság oly divatos elmélkedő könyvben azt olvashatjuk, anyának lenni az egyik legnagyobb felelősséggel járó feladat.

Ezzel egyet is érthetünk. Ám a továbbiakban azt írja az okos könyv: ha leásunk az emberiség neurózisának eredendő okához, az anyánál lyukadunk ki. Mert ha egyszer megromlik az anya-gyerek kapcsolat, akkor a gyerek egész élete tönkremegy. A könyv szerzője – mint megannyi Freud-követő vagy minden emberismeretet nélkülöző „modern lélekgyógyász” -- azt az elméletet kívánja az emberekbe sulykolni, hogy minden bajunk, sikertelenségünk forrása az anyánk, mert nem tesz eleget anyai kötelességeinek. Tehát nem mi magunk, nem a társadalom, de még csak nem is mindkét szülő, hanem kizárólag az anya okolható az összes kudarcélményünkért. Ezt az elméletet igyekeztek az elmúlt évtizedekben(századokban) minden erővel belesulykolni a nőkbe – minden bizonnyal sikerrel is jártak.

A világban uralkodó patriarchátus társadalmi rendszer -- ha elismerjük, ha nem -- még mindig minden eszközt igyekszik bevetni annak elérésére, hogy még tovább gyengítse a női nemet. Annál is inkább, mert a nők egyre hangosabban próbálják hallatni hangjukat.

Így kitalálta a különböző elméleteket az állandó áldozathozatal és örökös önfeláldozás kötelességéről – a gyereknevelésben is. Ez a nézet (a többi hasonló mellett) olyannyira sikeresen vert gyökeret a női tudatban, hogy az örökös lelkifurdalás a mai napig ott él szinte minden nőben. Azokban is, akik kifogástalanul nevelik gyermekeiket, azokban is, akiknek nevelési módszere kívánnivalót hagy maga után, és azokban is, akik képtelenek a gyereknevelésre. Mintha a gyereknevelés csakis és kizárólag az anya feladata lenne. Holott nem csak az övé – a gyereknek ugyanis két szülője van: anyja és apja!

Az egész elmélet arra szolgál csupán, hogy az apát felmentse a szülői kötelességek ellátása és a nevelés következményei alól.

Meg kell jegyeznünk, hogy a mostani felnőttek többsége nem kapott megfelelő nevelési mintát, amely szerint saját gyermekeit is nevelhetné. Igaz, hogy a könyvesboltokban ma már sok, a témával foglalkozó könyvet találunk, viszont különböző irányvonalakat képviselnek, ez pedig csak megzavarja az embert.

Egy neves pszichológus szerint csak az egészséges, felnőtt szülői énnel rendelkező anya és gyermeke közt jöhet létre szeretetteljes, baráti és harmonikus kapcsolat. A gyermek támaszra lel felnőtt anyjában, mert mindig segíti, felvilágosítja, megérti őt a serdülőkori problémáktól a felnőttkori gondokig. Csak az érett személyiségű anya/apa tudja önzetlenül felkészíteni gyermekét az élet buktatóira. Az a gyermek, akit infantilis személyiségű szülők nevelnek, nagyon nehezen válik felnőtté, érett személyiségűvé.

Talán ideje lenne nyilvánosan is elismerni, és természetesnek venni, hogy vannak nők, akik képesek ugyan a gyerekszülésre, de képtelenek az anyaságra – mint ahogy vannak nők, akik képtelenek a gyerekszülésre, de kitűnő anyák tudnak lenni.

Hozzászólások

@

Küldés