Mentsük meg a bálnákat!

Póda Erzsébet  2008.3.3. 12:15

Avagy ki szereti a nőket és ki nem? És ők egymást...?

A feministák azt mondják, ők szeretik a nőket, és egész életüket arra áldozzák, hogy valamilyen módon hozzájárulhassanak a nők helyzetének jobbá tételéhez.

Ennek ellenére a kifejezést, feminista, feminizmus, sokan hallani sem bírják, és pejoratív értelemben használják úton-útfélen. Főleg maguk a nők! Amikor a médiában megszólal egy okos, sikeres nő, szükségesnek tartja azonnal leszögezni: ő nem feminista! Úgy látszik, lassú az észjárásom, mert csak nemrég értettem meg, hogy azért, mert ő nem szereti a nőket…

Van egy megállapítás: nő a nőnek farkasa. Egyre gyakrabban találkozom olyan helyzetekkel, melyek szerint ez teljes mértékben igaz. Ráadásul bizonyos események hátterében is bizony, nők állnak, bebizonyítván a másik megállapítást: keresd a nőt! Mindez nem igazán lenne érdekes, viszont a kettő összefügg. Csak nő tud egy másik nőt mélységesen gyűlölni, és a nők ellen hozott határozatok hátterében is nagyon-nagyon sokszor nők állnak. A rokonságban az anyák tévútra kényszerítik lányaikat, anyósok a menyeik ellen acsarkodnak, nők a nők ellen uszítanak, a barátnők elárulnak, a diáklányok kiközösítenek…

Már megszoktam, hogy a média tele van butaságokkal. Pontosabban nem szoktam meg, csak talán immunissá, vagy elfásulttá váltam irányában. Megtanultam azokat a tévécsatornákat nézni, amelyeken még értelmes műsorokat adnak, és könnyedén kikapcsolom a rádiót, ha valami égbekiáltó ostobaság a szöveg, amit az éterbe engednek.

A minap mégsem úsztam meg ennyivel. A tévét kapcsolgatva egy „népszerű” színésznő adott tanácsot ország-világ lányainak. A negyedik iksz környékén járó hölgyeményt az anyaságról kérdezték szingli, harmincas, riporter(nő)társai. Mosolyogva mondta, épp azon gondolkodik, lassan ideje lenne felkészülnie az anyaságra, eddig azonban nem tartotta magát elég komolynak erre a csodálatos feladatra. Meg aztán ideje sem jutott ilyesmire a sok neki osztott szerep és munka miatt. Pedig ez a világ legmisztikusabb elfoglaltsága: az anyaság, mely telve van boldogsággal, örömmel, gyönyörűséggel, melynél szebb nincs… és hasonló pátoszos szöveg hagyta el csücsörítő ajkait. Nem is érti a mostani divatot, folytatta sajnálkozó arccal, mármint, hogy a mai nők miért szülnek „olyan későn”…? Miért esik kétségbe az anya, ha tizennyolc éves lánya terhes lesz?! Hiszen milyen szép az, fiatal anyukának, fiatal nagymamának lenni…! Ő bizony csak arra ösztönzi a nőket, hogy szüljenek, minél fiatalabban és minél többet, hiszen a nő legfontosabb feladata az utódok világra hozása!

Elképedésem miatt későn nyomtam meg a távirányító gombját, így végignéztem-hallgattam csinos, középkorú, gyermektelen színésznőnk ömlengését az anyaság szerinte kizárólag napsugaras oldaláról.

Viszont fellengzős (és velejéig hamis) szövege engem nem ösztönzött gyors teherbeesésre, és nemcsak azért mert nem vagyok tizennyolc, sem azért, mert már van két gyermekem. Hanem, mert legalább annyira volt számomra hiteles a mondanivalója, mint egy kibelezett bálnákat szállító halászhajóra tűzött szlogennek, amely azt hirdeti: Mentsük meg a bálnákat!

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés