Mentsük meg! Kit is?

Póda Erzsébet  2012.1.20. 6:40

A nyakak és fejek örökös problémái...

Dicséretes női mozgalom működik pár éve, melynek célja (finn példa alapján), hogy a nők mentsék meg a férfiakat, mivel az erősebb nem tagjai a statisztikák szerint korábban halnak.

Ebből aztán egyértelműen következik (?), hogy a gyengébb nemnek kell mégis megmenteni őket, mivel (ezek szerint akkor mégis?) ők az „erősebbek”... De csak, ugye, titokban, álszent módon azt állítva, hogy ők a gyengébb nem, közben pedig nem is... Ezen erősebb gyengébb nem tagjai tehát (a finn és a magyar nők) nem akarnak korán özvegyülni. Sürgősen és folyamatosan tenniük kell valamit!

Amikor először hallottam e női mozgalomról, több hihetetlen feltevés mellett arról is értesülhettem, hogy mi, nők, öljük meg férjeinket azzal, hogy egészségtelen ételeket főzünk nekik. Első hallásra majdnem kitört belőlem a nevetés, ámde a műsor nem egy viccrádióban hangzott el, hanem a közszolgálati adó közszolgálati műsorában, komolynak nevezett szakemberek(asszonyok) szájából.

Már első hallásra is az jutott eszembe, hogy hiszen ezek a nők az egész családnak, köztük önmaguknak is főznek. Vagy ők csak a maradékot eszik, az meg egészségesebb, mint a sok finom, de káros, férfiölő étel-java??? (Mondjuk a maradék-fogyasztást el tudom képzelni, csinálnak ilyeneket nők, na de azért ne általánosítsunk!)

Most megint hallottam a mozgalomról. Úgy látszik, a magyar asszonyok már megtanultak egészségesen főzni férjeiknek, ámde újabb probléma jelent meg a láthatáron.
Mégpedig – a válás!
A legújabb (finn és) magyar kutatásokból kiderült, hogy a férfiak nehezebben viselik a válást, mint a nők. Mondjuk, el sem tudom képzelni, ezt milyen mérőskála szerint lehet megállapítani. A szociológusoknak bizonyára megvannak a kellő kérdőíveik annak fokozatának megállapítására, hogy lelkileg mennyire viseli meg ez az esemény a nőt meg a férfit. Szerény véleményem szerint azonban, ez az adott házaspár történetétől és az egyes emberek személyiségétől, lelkivilágától függ, nem pedig attól, hogy az illető nő vagy férfi. Azt viszont el tudom képzelni, hogy az elvált férfiak a kocsmaasztalnál ülve, vagy a söntés mellett állva a bódultságig sajnálják önmagukat. Míg az elvált nők munkába sietnek, mert magukra maradtak, és a férj által megkésve (vagy egyáltalán nem) küldött tartásdíj mellett fönn kell tartaniuk a háztartást, fel kell nevelniük a gyerekeket. Nekik sörözésre, önsajnálatra, kiborulásra a gyerekek és saját maguk ellátása és szüleik szemrehányásainak hallgatása mellett nincs igazán idejük.

Persze sok más dolog is van, amit a nőknek kell a kezükbe venni – állítja a mozgalom –, az egészséges ételek tálalásán kívül.
Például a férfiak betegségmegelőzését (hogy rendszeresen eljárjanak a szűrő- és egyéb megelőző egészségügyi vizsgálatokra).
Az aktív mozgást és életmódot.
A krízisek feldolgozását.
A munkahelyi problémák megoldását.
A dohányzásról való leszoktatást.
A stresszkezelés technikájának megtanítását (a férjükkel).
A férfilélekkel való foglalkozást.
A tiszta öltözködést, a higiéniai szabályok betartását.
A kellő kikapcsolódás bebiztosítását... és még sokáig folytathatnám, hogy az élet mely területein kell segítséget nyújtani a férfiak számára nekünk, nőknek. Amellett persze, hogy ellátjuk a háztartást, neveljük a gyerekeket, felügyelünk a szüleinkre és anyósunkra meg apósunkra, munkába járunk – és figyelünk önmagunkra! Mert emellett a sok feladat mellett persze nekünk is el kell járnunk a megelőző vizsgálatokra, ügyelnünk kell saját egészségünkre. És természetesen nem jelenhetünk meg a nyilvánosság előtt kócosan és ápolatlanul, karikákkal a szemünk alatt, akkor ugyanis egyből ránk sütnék, hogy milyen hanyag nők (anyák, feleségek, munkatársnők) vagyunk!

Tehát ezek szerint: nézzük el a férjünknek, ha többszörösen vagy huzamosabb ideig megcsal, ha gyereke lesz egy másik nőtől, ha időnként felpofoz, ha egy hét alatt elissza az egész család havi jövedelmét, ha ránk zárja a lakásajtót, mert annyira féltékeny, és akkor se, ha játékautomatázik. Mert, ha ezekért a piti dolgokért beadnánk a válókeresetet és a bíróság esetleg el is választana bennünket egymástól, az szegény férjünket sokkal jobban megviselné, mint bennünket, nőket.

A rádióműsor végén ismét felhangzott a jól ismert magyar (!) női mondás, miszerint a férfi a fej, de a nő a nyak, mely a fejet mozgatja. (Megjegyzem, ezt a mondást, melyet csak a magyarországi nőktől hallottam eddig, soha nem emlegette sem a nagymamám, sem a környezetemben élő idősebb nők, pedig ők aztán igazán sok bölcsességet ismertek!)
Ezúttal is, megint, már ki tudja hányadszor, bizonyosodhattam meg arról, hogy ez mekkora butaság! Sőt! A felvázoltak szerint nemhogy nem a nyak mozgatja a fejet, hanem a nyak és a fej egy és ugyanaz, mégpedig maga a NŐ! Hiszen a nyak találja ki, hogyan mentse meg a fejet. Ez pedig elméletileg azt jelenti, hogy a nyakban van az agy, amely gondolkodik és tervez – ám agy viszont csak a fejben lehet...

Most akkor jó lenne már végre, ha a magyar nők eldöntenék: fejek ők vagy nyakak?
Én azt ajánlanám nekik, hagyjanak már fel ezzel az idejétmúlt, sőt szemernyi igazságmagot sem tartalmazó mondás emlegetésével, melyet ugyan egyre szajkóznak, viszont folyamatosan meg is cáfolnak. Csak tudnám, miért akarnak nyakak lenni ennyire?!

Hozzászólások

@

Küldés