Szófogadó, hű tulajdon

Póda Erzsébet  2013.3.26. 5:50

Irigyli a kozmetikus, a műkörmös, és irigyli a barátnője is...

Érzelmekről beszél, melyeket eddig nem ismert. Pedig már kétgyerekes családanya. Az esküvője napját emlegeti, amikor rajtakapta a férjét az egyik koszorúslánnyal. Semmi nem volt köztük, csak egy csók. Győzködi magát. Az egész házassága alatt úgy viselkedett, mint egy szófogadó, hű kutya. Szót fogadott mindenben: a férjének a kenyeret se kellett magának szelnie, a levest is ő merte ki neki. És hű volt, hiszen nem járt sehova, kitöltötte mindennapjait a gyerekekről való gondoskodás, meg a háztartás. Férje időtöltéséről nem tudott semmit. Szerinte dolgozott, ha azt mondta, az anyjához ment, ha azt mondta. A közösen töltött időt nem szokták beszélgetéssel tarkítani.

Éltek egymás mellett szótlanul. A tulajdonos: a férj, és a tulajdon: a feleség.

Pedig sokan irigylik. Irigyli a kozmetikus, gazdag libának tartja. Irigyli a műkörmös, elkényeztetett lotyónak nevezi a háta mögött. Irigyli a barátnője (az egyetlen, aki megmaradt neki, a többit mind elüldözte a férje): Mit panaszkodsz, hogy boldogtalan vagy? Neked mindent megvesz a férjed...

Igen, mindent megvesz a férje, mondja. Neki nincs beleszólása még abba se, milyen alsóneműt viseljen.

És aztán jött ez a másik férfi. Ki tudja miért és hogyan, de rés nyílt a börtönfalon. Az oviba menet, a gyerekekért. Csak állt az utcán és megszólította. Mintha belécsapott volna a villám. Már rég nem szóltak hozzá ilyen kedves hangon. Sok idő telt el, de azt a pár óvoda előtti percet ki tudta használni egy rövid beszélgetésre, ismerkedésre. Érzelmeket említ, amelyeket azelőtt nem ismert. Kényeztető szavakat, suttogásokat, forróságot keltő szempillantásokat. Kimondhatatlan boldogságot, örvénylő szerelmet.

De a rendes tulajdonos odafigyel a tulajdonára, nem hagyja, hogy kicsússzon, megkopjon, elhasználódjon! Nem tűri, ha más is küld üzenetet az ő szolgájának. A rendes börtönőr észreveszi a kikapart falat még azelőtt, hogy a rab megszökne!

A rendes tulajdonos, egyben börtönőr intézkedett. Nincs több rés! A szófogadatlan, vétkező tulajdont megleckéztette: pofonokkal, rúgásokkal, ütésekkel tarkított pszichikai terrorral. Kékült a bőr, bevérzett az izom, rettegett a lélek.

Érzelmekről beszél, melyeket eddig még nem tapasztalt. Vágyakozik és szenved. A testi fájdalom már nem is érdekli. Az éjszakai ébresztgetések, a fejéhez csapott vádak még sajognak, de leginkább a gúzsba kötött lelke kínlódik a teher alatt.

Kitesszük a kártyát: Menekülj! – üzeni egyértelműen.

Ő pedig visszamegy, mert jó tulajdon. Mert szófogadó, hű tulajdon. Mert megalázott, megkínzott, meggyötört tulajdon. Mert nincs más az életében, aki megmondja helyette, mikor mit tehet, sőt, mikor mit gondolhat, csak egyvalaki: a végtelen hatalmú tulajdonos. Mert úgy érzi, nem érdemel kényeztető szavakat, suttogásokat, forróságot keltő szempillantásokat, kimondhatatlan boldogságot, örvénylő szerelmet.

Hozzászólások

@

Küldés