(Ön)Hűség


Csepy Enikő  2012.7.10. 4:41

Hűség. Így kimondva/leírva oly keménynek hangzó szó.

Elvárások, követelmények, odaadás, elkötelezettség – mindez inkább elrettentőnek tűnik, mintsem csalogatónak. Mégis feláldozzuk magunkat, s rabjai leszünk, csak hogy megkapjuk az áhított boldogságot, a szerelmet.

Talán ezért is van az, hogy az emberek a szó hallatán azonnal a párkapcsolatra értelmezik, és senki se gondol bele úgy igazán, hol kezdődik és hol is végződik valójában.

Elsősorban önmagunkhoz kell hűségesnek lennünk. Hisz hogyan akarunk hűséget fogadni valakinek, ha azt sem tudjuk, mit is jelent, hogyan kell „használni“? Ez nem egy új applikáció, melyet, hipp-hopp, letölthetünk az okostelefonunkra. Ez egy kemény lecke, amit meg kell tanulni, s elsősorban át kell élni. Meg kell tanulni hinni önmagunkban, bízni gondolatainkban, s hűnek maradni tetteinkhez. Sosem fognak felnézni ránk, ha nem hiszünk abban, amit csinálunk. Lehetünk okosak, rendelkezhetünk több diplomával, de ha hiányzik belőlünk a hűség, személyiségünk és odaadásunk mit sem ér.

Az emberek értelemszerűen hibáznak. Hozzátartozik ahhoz a folyamathoz, melyet élettanulságnak neveznek a nagyok. Hibázunk, rájövünk, tanulunk belőle. Igyekszünk észrevenni a jeleket, s próbálunk javítani. Így ösztökél az agyunk, bensőnk arra, hogy legközelebb még tökéletesebben végezzük a munkánkat. S valahol itt kezdődik az „önhűség“ fogalma. Mikor hajlandóak vagyunk belátni a körülöttünk zajló dolgokat és felismerni azokat, melyek segítenek megvalósítani önmagunkat. Érlelődik bennünk egy szűrő, mely kiselejtezi a negatívumokat és jelez, hogy még véletlenül se használjuk fel őket újra. Gátat hoz létre, mely elválasztja a jó döntéseket a rosszaktól. Ez egyfajta önbizalommal is jár, s ez lesz a kulcs ahhoz a hűséghez, melyet magunk iránt érzünk. Hisz bízni fogunk teljesítményünkben, ki merünk majd állni igazunkért, megvédjük magunkat ott és akkor, ahol és amikor kell, s tiszteletet vívunk ki magunknak embertársaink között. Ha ezt elsajátítottuk, ezután tudjuk igazán gyakorolni a mások iránti hűséget, hisz tudatában leszünk annak, hogy nekünk, saját magunkkal mennyit kellett dolgoznunk azon, hogy merjünk és tudjunk bízni önmagunkban.

Sajnos egyre nehezebb kialakítani egy jól működő, bizalmon alapuló barátságot, pláne egy kapcsolatot. Fontos, hogy tiszteletben tartsuk a másikat, elfogadjuk olyannak, amilyen. Ha ezt megadjuk neki, ő is elfogad bennünket. Ez az alapfeltétele annak, hogy hűek legyenek egymáshoz az emberek. Ha nem toleráljuk a másik szokásait, kapcsolatunk „a szemetesben fog kikötni”. A hűség nem csak azt jelenti, hogy nem csapom be és nem csalom meg a társamat. Az igazi hűség mindegyikünknek segít megvalósítani önmagát (a párkapcsolcatban is), segít túlélni a gondokat.

A jelszó tehát a következő is lehet: „Bízz képességeidben, legyél hű önmagadhoz, fogadd el a másikat, s hű társad lesz egy életen át!”



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Híres hűtlenségek

Halász Kata

Bár a hűség témájával foglalkoztunk az elmúlt hetekben, záróakkordként néhány híres hűtlenség kap helyet rovatunkban.

2012.8.30.    2


Három az egyben

Póda Erzsébet

Az emberek már annyi mindenhez voltak és lesznek hűségesek – csak éppen egymáshoz és önmagukhoz nem tudnak azok lenni.

2012.8.24.    2


Mikor egyszerű a hűség?

Huszár Ágnes

Életünk nagyobb fordulóinál újra kell fogalmaznunk néhány dolgot.

2012.8.16.    4


Engedjünk a kísértésnek?

Jády Mónika

A hűség talán semmi más, mint egy „irodalmi ideálkép”, mondta egykor Karl Grammer fejlődésbiológus.

2012.7.18.    4


Hűtlenség

Halász Kata

Te hiszel a hűségben? A szót sem ismerem...

2012.7.13.    4

A rovat további cikkei