Segélykérés

Póda Erzsébet  2010.2.8. 6:55

Segíts anyám, sikoltotta a lány.

Segíts, anyám! Sikoltotta a lány, amikor a táltosok lován ülő harcos elragadta viskójuk mellől. Az anya földre szegezte tekintetét, s csak annyit szólt: -- Gyenge vagyok, kérd a bátyád segítségét.
Segíts, bátyám! Sikoltotta a lány, amikor a táltosok lován ülő harcos elragadta viskójuk mellől. A báty, annyit szólt – Tekints nejemre, s kisded gyermekeimre, el kell őket tartanom, nem siethetek utánad. Kérd a mátkád segítségét!
Segíts, mátkám! Sikoltotta a lány, amikor a táltosok lován ülő harcos elragadta viskójuk mellől.
A mátka éles kardot ragadott, s lekaszabolta a táltosok lován ülő harcost.
Húsz év múltán a lány, fáradt, ráncos arccal, kérges talppal-tenyérrel, több szüléstől széles csípőjével, megereszkedett mellekkel, gyakran gondolt arra, talán jobb lett volna, ha a táltosok lován érkező harcos örökre elragadja őt viskójuk mellől.

*

Segíts, anyám! Sikoltotta a lány, amikor apja megegyezett a szomszéd birtok nagyurával, hogy nekiadja a lányát. Az anya földre szegezte a tekintetét, s csak annyit szólt: -- Nincs nékem szavam, kérd a bátyád segítségét.
Segíts, bátyám! Sikoltotta a lány, amikor apja megegyezett a szomszéd birtok nagyurával. A báty azt mondta: -- Apám szava szent. Kérd a mátkád segítségét!
Segíts, mátkám! Sikoltotta a lány, amikor apja megegyezett a szomszéd birtok nagyurával.
A mátka éjjel megszöktette a lányt.
Tíz év múltán a lány, a nélkülözéstől aszott testtel, a szülésektől megfáradva, a patak hideg vizében szennyest mosva gyakran gondolt arra, talán jobb lett volna, ha az apja megegyezett volna a szomszéd birtok nagyurával.

*

Segíts, anyám! Sikoltotta a lány, mikor nem tudta, mit tegyen. Az anya nem akart beszélgetni, inkább pénzt dobott az asztalra, majd ment a dolgára.
Segíts! Sikoltotta másodszor is a lány, mert nem tudta mit tegyen. Az anya szívott egy utolsót a cigarettájából, majd elnyomta a csikket. A tükörért nyúlt, berúzsozta a száját, és az asztalra dobta egy ginekológus névjegykártyáját.
Segíts, bátyám! Sikoltotta a lány, amikor nem tudta, mit tegyen. A báty azt mondta, most nem ér rá, bulizni mennek a haverokkal, kérje a fiúja segítségét.
Segíts...! Sikoltotta a lány, mikor nem tudta mit tegyen.
A fiú megvonta a vállát, majd a házasságkötő terembe vitte a lányt.
Öt év múlva a lány keserűen gondolt arra a napra, mikor először sikoltott segítségért. Gyermekeit megetette, lefektette, betakargatta, elaltatta. Becsukta az ajtót, és kisétált a folyóhoz. Nem félt a sötét éjszakában, megszokta már a magányt -- az örökkévalóság óta mindig egyedül maradt a gondjaival. A híd korlátjára állt, kitárta karjait, s a szélre bízta magát. Repült, csak repült. Már nem volt magányos. Szabad lett. Örökre.

Hozzászólások

@

Küldés