A búcsú
Azt jelenti, valami véget ér, egy korszak lezárul.
Különös dolog a búcsú. Maga a szó is egyfajta szomorúságot, gyászos hangulatot sejtet. Azt jelenti, valami véget ér, egy korszak lezárul. És legyen szó bármiről is, sosem könnyű.
Ahogy közeledik a búcsú pillanata, a jól megszokott dolgokra másként tekintünk. Az addig unalmas, hétköznapi teendőket szinte szertartás/szerűen végezzük, azt találgatva, hátha ez az utolsó.
Jelentőségteljesen beszélgetünk osztálytársainkkal végzős évünk utolsó napján, még azokkal is, akiket addig szóra sem méltattunk. Fogadkozunk, hogy tartjuk majd a kapcsolatot, ám ezt az ígéretet legtöbbször nem váltjuk be. Mégis, akkor és ott komolyan gondoljuk.
Mikor szakításra kerül sor, egy kicsit mindig újraértékeljük partnerünket, és azokat a kisebb-nagyobb hibákat, melyek tulajdonképpen a kapcsolat megromlásához vezettek. Eljátszunk a gondolattal, mi lenne, ha? Annyira félünk kimondani a végső szót, hogy az utolsó utáni pillanatig próbálunk életet lehelni abba, ami már régen elveszett.
Vagy például azok a beszélgetések, melyeket leendő „volt kollégáinkkal”' folytatunk. Tudjuk, hogy közeleg a búcsú, ezért talán a legellenszenvesebb munkatársak is emberibbnek és kedvesebbnek tűnnek. Előjönnek az őszintébb mondatok, a jókívánságok, a nosztalgiázás, amik mind-mind megnehezítik az elválást.
De bárhogyan is: amikor valaminek búcsút intünk, számos emléktől és érzéstől köszönünk el. Ilyenkor az ember mindinkább megkönnyítené a dolgot, és sokszor inkább visszatáncolna. Ám a könnyebb út nem biztos, hogy a helyes. Így hát azt tanácsolom, legyünk bátrak! Merjünk lépni, merjünk búcsút inteni. Akkor és ott, amikor eljött az ideje.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Önfeladás
Sokféle nézet létezik azzal kapcsolatban, milyen fejlődési fokon áll jelenleg az ember. Az egyik, hogy sosem látott lehetőségekkel rendelkezik, a másik, hogy az agyunk éppen leépülőben van.
2026.11.16.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2026.11.13.
Energiavámpírok
Korunk vámpírjai mindenhol ott vannak: nem a vérünket szívják, hanem az energiánkat.
2026.10.7. 14
Haragudj!
Mára odáig jutottunk, hogy a kisgyerektől kezdve az aggastyánig minden korosztálynak megvan a maga megmondóembere, akinek a videói, „tanácsai” alapján éli a (sajátjának hitt) életét.
2026.8.24.
Tücsök versus kabóca
A lágyan ciripelő tücskök megszépítették a nyári estéket, romantikussá tették az itteni éjszakákat.
2026.8.13.
Mai mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol hosszú ideig minden héten nagy vásárt tartottak a főtéren.
2026.7.28.
Legyen más!
Nyári kánikula, forró levegő, szivárványünnep, másság, azonosság, szabadság és társai.
2026.6.28.
Kik a kisebb Istenek? 1.
A 21. század emberének jogai és kötelességei radikálisan megváltoztak. Viselkedése, gondolkodása, életmódja és szokásai is. A dolgokhoz, elődeihez és egymáshoz való viszonyáról nem is beszélve...
2026.6.24.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2026.5.9. 2
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2026.5.2. 2 3
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2026.2.15.
