A búcsú

Kiss Adrienn Éva  2014.8.25. 3:47

Azt jelenti, valami véget ér, egy korszak lezárul.

Különös dolog a búcsú. Maga a szó is egyfajta szomorúságot, gyászos hangulatot sejtet. Azt jelenti, valami véget ér, egy korszak lezárul. És legyen szó bármiről is, sosem könnyű.

Ahogy közeledik a búcsú pillanata, a jól megszokott dolgokra másként tekintünk. Az addig unalmas, hétköznapi teendőket szinte szertartás/szerűen végezzük, azt találgatva, hátha ez az utolsó.
Jelentőségteljesen beszélgetünk osztálytársainkkal végzős évünk utolsó napján, még azokkal is, akiket addig szóra sem méltattunk. Fogadkozunk, hogy tartjuk majd a kapcsolatot, ám ezt az ígéretet legtöbbször nem váltjuk be. Mégis, akkor és ott komolyan gondoljuk.

Mikor szakításra kerül sor, egy kicsit mindig újraértékeljük partnerünket, és azokat a kisebb-nagyobb hibákat, melyek tulajdonképpen a kapcsolat megromlásához vezettek. Eljátszunk a gondolattal, mi lenne, ha? Annyira félünk kimondani a végső szót, hogy az utolsó utáni pillanatig próbálunk életet lehelni abba, ami már régen elveszett.

Vagy például azok a beszélgetések, melyeket leendő „volt kollégáinkkal”' folytatunk. Tudjuk, hogy közeleg a búcsú, ezért talán a legellenszenvesebb munkatársak is emberibbnek és kedvesebbnek tűnnek. Előjönnek az őszintébb mondatok, a jókívánságok, a nosztalgiázás, amik mind-mind megnehezítik az elválást.

De bárhogyan is: amikor valaminek búcsút intünk, számos emléktől és érzéstől köszönünk el. Ilyenkor az ember mindinkább megkönnyítené a dolgot, és sokszor inkább visszatáncolna. Ám a könnyebb út nem biztos, hogy a helyes. Így hát azt tanácsolom, legyünk bátrak! Merjünk lépni, merjünk búcsút inteni. Akkor és ott, amikor eljött az ideje.

Hozzászólások

@

Küldés