A legjobb gyógyszer

Nagy Erika  2006.11.17. 15:16

Megdöbbentem, mikor meghallottam a hírt, hogy a barátnőm, akivel harminc éve ismerjük egymást, nagyon beteg.

Megtámadta szervezetét a gyilkos kór. Mi mást tehetne ilyenkor egy barátnő, mint azt, hogy felkeresi, s lelket önt belé.

Könnyebb az elhatározás, mint a megvalósítás. Mit mondok neki, s vajon vissza tudom-e tartani könnyeimet? Képes leszek-e arra, hogy kirángassam a gödörből, ahová a kétségbeesés taszította? Sajnos tudom, hogy mit érez, én is átéltem ugyanezt. De meggyógyultam, mert akartam. Nem adtam fel, s most itt vagyok, tele élettel, energiával, jókedvvel, s ami a legfontosabb, egy kis unokával, aki elhalmoz szeretetével.

Nem halogathattam tovább a látogatást, így útra keltem. A fia nyitott ajtót. Barátnőm a fürdőszobából kiabált ki, hogy jön, de nehogy megijedjek tőle. S amikor kiviharzott, potyogtak a könnyei. Erőt kellett vennem magamon, nagyokat nyeltem. Átöleltem, simogattam, s dehogy sírtam, örültem, hogy láttam! Pedig a látvány nem volt szívderítő. Tar koponyája fehéren virított, felpuffadt teste sem emlékeztetett régi önmagára. Mégis jó volt látni, hallani, beszélni vele. Vigasztaltam, ne azzal törődjön, hogy néz ki, hanem azzal, hogy meggyógyuljon! Szükség van rá. Hiszen nélkülözhetetlen tagja a családjának.

Fél óra elteltével már felszabadultan nevetett, miközben mesélt. Boldogság sugárzott az arcáról, tervezgetett, vágyott arra, hogy újra munkába álljon. Örült gyermekei sikereinek, szívből jövő érdeklődést mutatott, és élvezettel hallgatta a családomról, munkámról szóló beszámolómat.

Nincs baj, gondoltam, mert az az ember, aki ilyen méltósággal viseli a rá rótt megpróbáltatásokat, sok mindenre képes. Még arra is, hogy teljesen felgyógyuljon.

Megnyugodva búcsúztam el tőle. Az optimizmus és a szeretet az egyik legjobb gyógyszer, ami nem patikában kapható, pénzbe sem kerül, mégis csodákra képes. Ajánlom mindenkinek!

Hozzászólások

@

Küldés