Gyász


Csonga Melinda  2015.11.1. 4:45

Egyik napról a másikra megváltoznak dolgok. Nincs átmenet, csak éles csapás: egyik pillanatból a másikba.

Volt és nincs. Lélegzett, már nem lélegzik. Mosolygott, már nem mosolyog. Küzdött, már feladta. Elment. Nem jön vissza soha, csak az emléke marad. Minden nap gondolhatsz rá és gondolsz is rá. Ez nem változtat semmin. Nem változik semmi. Nem apad a fájdalom a szívedben, és nem apad a düh sem, amit azzal kapcsolatban érzel, miért kellett így történnie. Szíved mélyén tudod miért. Nem akarod bevallani. Nem akarod őt hibáztatni, amiért képtelen volt tovább élni és küzdeni. Néha mégis hibáztatod, aztán rájössz, ez nem hozza vissza. Már semmi nem hozza vissza. Elment örökre.


Lehet te voltál a hibás. Figyeltél rá? Támogattad? Terelted az útját? Adtál tanácsokat? Nem. Féltél. Féltél, hogy nem hallgat meg, és fennhangon közli, nincs rád szüksége. Csak nézted. Nézted, ahogy tönkreteszi magát. Hogy elsorvad a lelki fájdalomtól. Belebetegszik a magányba. Beleroskad a semmittevésbe és az önkritikába. Az enyészetté válik a lelke. Feladja önmagát. Átadja magát az ördögnek, majd a halálnak.

Már nincs visszaút. Elment. Nem jön vissza. Kimehetsz a sírjához. Vihetsz virágot, gyertyát, kis porcelán angyalkát. Megteheted. Enyhíti a fájdalmadat. Talán lát téged. Talán még itt van velünk. Talán. Nem tudod. Nem beszél. Nem látod, és nem érzékeled.

Talán megbánta. Küzdenie kellett volna. Ha az a fiú lett volna, aki gyerekként volt, akkor küzdött volna. Már nem az volt. Más lett. Az élet elbánt vele. Nem küzdött. Nem akart küzdeni. Nem vette komolyan. Nem számolt mindezzel.


Csak a képe maradt. A kép kettőtökről. Ott van a polcon. Mellette angyal és gyertya. Minden nap ránézel. Tudod, hogy igaz volt. Egyszer régen. Kinn a mezőn. Boldogan és felszabadultan csináltátok a pitypangkoszorút. Te fontad, ő adta a kezedbe a virágokat. Jók voltatok együtt. Tudtad, ő is olyan, mint te. Akkor régen tudtad.

Más utat választott. Másban hitt. Mást cselekedett. Mást tartott igaznak. Mást kapott. Azzal nem számolt, egyszer ez mekkora veszteséget fog jelenteni neked és szeretteinek. Visszavárhatod. Egy következő életben. Ott majd egy utat választotok, és nem engeded, hogy letérjen róla.

Egy unokatestvér emlékére, akit korán kellett elveszítenem. Nyugodj békében Ivusom!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Halottak napjára

Póda Erzsébet

Ez a nap szól mindarról, ami élet, és mindarról, ami halál.

2017.10.30.    44


Halottak napja

Bíró Szabolcs

Egy igazán misztikus ünnep.

2016.10.31.    21


Nagyanyánk sírjánál

Nagy Csivre Katalin

Nagyanyánk sírjánál mindig megáll az idő. A csendes, hideg temetőben meg-megállva szembenézünk saját elmúlásunkkal.

2014.11.1.    30


Gyertyaláng

Nagy Csivre Katalin

A minap, amikor meggyújtottam egy teamécsest, a lángja a szokásosnál nagyobbat lobbant, mintha üzenni akart volna.

2012.11.1.   


Elmentél II.

Wolner Annamária

Amíg a mentőre vártunk, a szobádban ültél és magad mellé ültettél.

2011.11.2.    6


Becsukott szemmel

Kovács Andrea

Pici koromban iszonyatosan féltem attól, hogy egyszer meg fogok halni.

2011.11.1.  1   

A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11