Gyász
Egyik napról a másikra megváltoznak dolgok. Nincs átmenet, csak éles csapás: egyik pillanatból a másikba.
Volt és nincs. Lélegzett, már nem lélegzik. Mosolygott, már nem mosolyog. Küzdött, már feladta. Elment. Nem jön vissza soha, csak az emléke marad. Minden nap gondolhatsz rá és gondolsz is rá. Ez nem változtat semmin. Nem változik semmi. Nem apad a fájdalom a szívedben, és nem apad a düh sem, amit azzal kapcsolatban érzel, miért kellett így történnie. Szíved mélyén tudod miért. Nem akarod bevallani. Nem akarod őt hibáztatni, amiért képtelen volt tovább élni és küzdeni. Néha mégis hibáztatod, aztán rájössz, ez nem hozza vissza. Már semmi nem hozza vissza. Elment örökre.
Lehet te voltál a hibás. Figyeltél rá? Támogattad? Terelted az útját? Adtál tanácsokat? Nem. Féltél. Féltél, hogy nem hallgat meg, és fennhangon közli, nincs rád szüksége. Csak nézted. Nézted, ahogy tönkreteszi magát. Hogy elsorvad a lelki fájdalomtól. Belebetegszik a magányba. Beleroskad a semmittevésbe és az önkritikába. Az enyészetté válik a lelke. Feladja önmagát. Átadja magát az ördögnek, majd a halálnak.
Már nincs visszaút. Elment. Nem jön vissza. Kimehetsz a sírjához. Vihetsz virágot, gyertyát, kis porcelán angyalkát. Megteheted. Enyhíti a fájdalmadat. Talán lát téged. Talán még itt van velünk. Talán. Nem tudod. Nem beszél. Nem látod, és nem érzékeled.
Talán megbánta. Küzdenie kellett volna. Ha az a fiú lett volna, aki gyerekként volt, akkor küzdött volna. Már nem az volt. Más lett. Az élet elbánt vele. Nem küzdött. Nem akart küzdeni. Nem vette komolyan. Nem számolt mindezzel.
Csak a képe maradt. A kép kettőtökről. Ott van a polcon. Mellette angyal és gyertya. Minden nap ránézel. Tudod, hogy igaz volt. Egyszer régen. Kinn a mezőn. Boldogan és felszabadultan csináltátok a pitypangkoszorút. Te fontad, ő adta a kezedbe a virágokat. Jók voltatok együtt. Tudtad, ő is olyan, mint te. Akkor régen tudtad.
Más utat választott. Másban hitt. Mást cselekedett. Mást tartott igaznak. Mást kapott. Azzal nem számolt, egyszer ez mekkora veszteséget fog jelenteni neked és szeretteinek. Visszavárhatod. Egy következő életben. Ott majd egy utat választotok, és nem engeded, hogy letérjen róla.
Egy unokatestvér emlékére, akit korán kellett elveszítenem. Nyugodj békében Ivusom!
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Nagyanyánk sírjánál
Nagyanyánk sírjánál mindig megáll az idő. A csendes, hideg temetőben meg-megállva szembenézünk saját elmúlásunkkal.
2014.11.1. 30
Gyertyaláng
A minap, amikor meggyújtottam egy teamécsest, a lángja a szokásosnál nagyobbat lobbant, mintha üzenni akart volna.
2012.11.1.
Becsukott szemmel
Pici koromban iszonyatosan féltem attól, hogy egyszer meg fogok halni.
2011.11.1. 1
A rovat további cikkei
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.