Nagyanyánk sírjánál


Nagy Csivre Katalin  2014.11.1. 3:37

Nagyanyánk sírjánál mindig megáll az idő. A csendes, hideg temetőben meg-megállva szembenézünk saját elmúlásunkkal.

Micsoda kegyetlenség!
De bennem nyugalom, derű honol, és a hideg, fagyos novemberi szél sem lobbanthatja el a gyertyalángot. Azt az öröklángot, amit bennem gyújtott nagyanyám réges-régen. Ő is hozta, kapta, és továbbadta, ahogy én teszem majd. A lányomnak adom tovább, ha elmúlik az életem. Hadd múljon, de ki ne aludjon!

Megszületünk, és nevet körülöttünk a világ, csak mi sírunk, valamit siratunk. Meghalunk, és szapora könnyeket hullat értünk a világ, csak mi nevetünk…? Lehet, hogy egy temetés az emberek közt menyegző az angyaloknál. Titok. Nem felelnek a halottak. Vagy csak rosszul kérdezzük őket?


Ki tudhatja biztosan?

A mindenséghez képest porszemnyi a ránk bízott idő, amit úgy hívunk: ÉLET. Hogy mihez kezdünk vele bölcső és sír között? Rajtunk múlik, azt hiszem. Az egyéni sorsokra, életekre nincs univerzális gyógyszer. Langyos eszmevilág takarójába bújhatunk olykor a fagyos valóság hideg karmai elől menekülve. Azt hiszem, ez bocsánatos bűn. Míg élek, két kezemmel kapaszkodom az életbe. Megköszönöm a naponta felkelő napot, az éjszakai holdvilágot, a virágok szépségét, tengerek illatát, gyermekeim, férjem ölelését, barátaim szavát, anyám, apám erőn felüli áldozatát. E hatalmas sorsszövetségek hol köttetnek? Vannak emberek, akiket már azelőtt szerettem, hogy megismertem őket. Biztosan tudom. Elmondhatatlanul ismerős „első” pillantások. Van valami, ami köt, amit nem értek, de szorosan hozzám kapcsolódik.

Sors? Végzet? Aki tudja, mondja meg.

Egyedül maradtam csomó kibeszéletlen szóval, kérdéssel, amikre nincs válasz. Mélyen hallgat a sírbolt, csak a gyertya lángja táncol. A szél parancsára izgága, kacér táncot lejt. Lassan továbbállok. Vigyázva viszem az öröklángot. „Amíg meghűsöl a nap és az árnyékok elmúlnak.”



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Halottak napja

Bíró Szabolcs

Egy igazán misztikus ünnep.

2016.10.31.    21


Gyász

Csonga Melinda

Egyik napról a másikra megváltoznak dolgok. Nincs átmenet, csak éles csapás: egyik pillanatból a másikba.

2015.11.1.    35


Halottak napjára

Póda Erzsébet

Ez a nap szól mindarról, ami élet, és mindarról, ami halál.

2013.11.1.   


Gyertyaláng

Nagy Csivre Katalin

A minap, amikor meggyújtottam egy teamécsest, a lángja a szokásosnál nagyobbat lobbant, mintha üzenni akart volna.

2012.11.1.   


Elmentél II.

Wolner Annamária

Amíg a mentőre vártunk, a szobádban ültél és magad mellé ültettél.

2011.11.2.    6


Becsukott szemmel

Kovács Andrea

Pici koromban iszonyatosan féltem attól, hogy egyszer meg fogok halni.

2011.11.1.  1   

A rovat további cikkei

Nők az 1848-as szabadságharcban

Száz Ildikó

Nők varrták és tűzték ki az első nemzeti színű kokárdát a 19. század forradalmi eseményeiben.

2017.3.15.    191


Tavaszelő magyar népszokásai

Huszár Ágnes

Márciusban, azaz Tavaszelő idején, számos alkalom nyílik az időjárás-jóslásra.

2017.3.10.    22


Regölés, farsangolás

Huszár Ágnes

A magyarság téli néphagyománya is rendkívül gazdag: ide tartozik a regölés, farsangolás érdekes szokása is

2017.1.4.    4


Az újév első napja

Kiss Adrienn Éva

Amilyen az év első napja, olyan lesz a többi is – tartja a mondás. No, de milyen is legyen az első nap?

2017.1.1.    27


Karácsonyi asztal, ételek és hiedelmek

Huszár Ágnes

A nép életében faluhelyen a 20. században a nagy ünnepekhez vidékenként és vallásonként változó szokások és étrendek kapcsolódtak.

2016.12.23.  2    32


Karácsony a Királyságban

Kabók Zita

Hogyan zajlik a karácsony ünneplése Angliában? A készülődés mindig nagyon korán kezdődik. Már novemberben megveszik az ajándékokat, és betervezik az ünnepi programot.

2016.12.19.    3