Nagyanyánk sírjánál


Nagy Csivre Katalin  2014.11.1. 3:37

Nagyanyánk sírjánál mindig megáll az idő. A csendes, hideg temetőben meg-megállva szembenézünk saját elmúlásunkkal.

Micsoda kegyetlenség!
De bennem nyugalom, derű honol, és a hideg, fagyos novemberi szél sem lobbanthatja el a gyertyalángot. Azt az öröklángot, amit bennem gyújtott nagyanyám réges-régen. Ő is hozta, kapta, és továbbadta, ahogy én teszem majd. A lányomnak adom tovább, ha elmúlik az életem. Hadd múljon, de ki ne aludjon!

Megszületünk, és nevet körülöttünk a világ, csak mi sírunk, valamit siratunk. Meghalunk, és szapora könnyeket hullat értünk a világ, csak mi nevetünk…? Lehet, hogy egy temetés az emberek közt menyegző az angyaloknál. Titok. Nem felelnek a halottak. Vagy csak rosszul kérdezzük őket?


Ki tudhatja biztosan?

A mindenséghez képest porszemnyi a ránk bízott idő, amit úgy hívunk: ÉLET. Hogy mihez kezdünk vele bölcső és sír között? Rajtunk múlik, azt hiszem. Az egyéni sorsokra, életekre nincs univerzális gyógyszer. Langyos eszmevilág takarójába bújhatunk olykor a fagyos valóság hideg karmai elől menekülve. Azt hiszem, ez bocsánatos bűn. Míg élek, két kezemmel kapaszkodom az életbe. Megköszönöm a naponta felkelő napot, az éjszakai holdvilágot, a virágok szépségét, tengerek illatát, gyermekeim, férjem ölelését, barátaim szavát, anyám, apám erőn felüli áldozatát. E hatalmas sorsszövetségek hol köttetnek? Vannak emberek, akiket már azelőtt szerettem, hogy megismertem őket. Biztosan tudom. Elmondhatatlanul ismerős „első” pillantások. Van valami, ami köt, amit nem értek, de szorosan hozzám kapcsolódik.

Sors? Végzet? Aki tudja, mondja meg.

Egyedül maradtam csomó kibeszéletlen szóval, kérdéssel, amikre nincs válasz. Mélyen hallgat a sírbolt, csak a gyertya lángja táncol. A szél parancsára izgága, kacér táncot lejt. Lassan továbbállok. Vigyázva viszem az öröklángot. „Amíg meghűsöl a nap és az árnyékok elmúlnak.”



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Halottak napjára

Póda Erzsébet

Ez a nap szól mindarról, ami élet, és mindarról, ami halál.

2023.10.30.    44


Halottak napja

Bíró Szabolcs

Egy igazán misztikus ünnep.

2019.10.31.    21


Gyász

Csonga Melinda

Egyik napról a másikra megváltoznak dolgok. Nincs átmenet, csak éles csapás: egyik pillanatból a másikba.

2015.11.1.    35


Gyertyaláng

Nagy Csivre Katalin

A minap, amikor meggyújtottam egy teamécsest, a lángja a szokásosnál nagyobbat lobbant, mintha üzenni akart volna.

2012.11.1.   


Elmentél II.

Wolner Annamária

Amíg a mentőre vártunk, a szobádban ültél és magad mellé ültettél.

2011.11.2.    6


Becsukott szemmel

Kovács Andrea

Pici koromban iszonyatosan féltem attól, hogy egyszer meg fogok halni.

2011.11.1.  1   

A rovat további cikkei

A misztikus napforduló

Póda Erzsébet

A nyári napforduló éjszakáján bármi megtörténhet és minden kívánság teljesül...

2024.6.20.   


Regölés, farsangolás

Huszár Ágnes

A magyarság téli néphagyománya is rendkívül gazdag: ide tartozik a regölés, farsangolás érdekes szokása is

2024.1.5.    8


Karácsonyi asztal, ételek és hiedelmek

Huszár Ágnes

A nép életében faluhelyen a 20. században a nagy ünnepekhez vidékenként és vallásonként változó szokások és étrendek kapcsolódtak.

2023.12.19.  2    36


Karácsonyvárás régen

Oriskó Renáta

A karácsonyi időszak ünnepeink, szokásaink terén a leggazdagabb és legváltozatosabb.

2023.12.16.   


Luca napja

Huszár Ágnes

A téli ünnepkör, az adventi időszak egyik jeles napja Luca-nap, amely december 13-ra esik.

2023.12.12.    32


Hogy kellemesen teljen az ünnep

Faar Ida

Megint eltelt egy esztendő, ismét apró fények gyúlnak a sötét utcákon.

2023.12.12.