Komáromi pucérláb

Dráfi Emese  2015.6.8. 3:07

Hát, kérem szépen, a minap megint csuda dolgot láttam!

Történt ugyanis, hogy lányommal napok óta terveztük, hogy kutyusunk fürdetését egybekötjük egy kis napozással. Szép volt az idő, annak rendje módja szerint fel is szedelőzködtünk. Fél három körül végre útnak indultunk. A vasúti hídtól nem messze a Duna parton le is tanyáztunk. Jó kis partszakasz – önző módon mindig abban reménykedek, hogy a hidat még egy darabig nem kezdik el itt építeni, mert akkor ez a kellemes, hangulatos hely eltűnik. Szóval kiértünk, elhelyezkedtünk, a kutya is megfürdött. Rajtunk kívül mások is jöttek, hogy élvezzék a meleget.


De hirtelen felhők tornyosultak, és elkezdett zuhogni az eső. Mindenki szaladt a fák alá, mi is behúzódtunk egy bokor aljába. Gondoltuk, ha már kimentünk, megvárjuk, míg a heves zápor elvonul. Így is lett. Vagy húsz perc után újra kisütött a nap, és épp kikászálódni készültünk a mogyoróbokor alól, amikor előttünk elvonult egy jó ötvenes pár, két napágyat cipelve magukkal. Úgy mentek el előttünk mozdulatlan arccal, mint a robotok. Akkor még nem gondoltam semmire, hisz az jön a partra, aki akar, nem?

Pár méterrel odébb egy pici beugrásban el is helyezkedtek. Addig nem is volt gond, amíg fel nem álltam, hogy megmártózzam a Duna hűvös vizében.

Erre megszólalt a lányom: anya, vigyázz, ezek meztelenek! Á, mondtam, kit érdekel, elvégre láttam már olyat. És ezzel a mondattal elindultam a vízhez, hogy kicsit felüdítsem magam. De ahogy megfordultam, nem lehetett nem odanézni, mivel pont úgy feküdtek, szemben a nyugati napnak, hogy mindenki láthatta őket. Sőt! Látta is. Látta a fiatal szerelmespár, akik összesúgtak, látta az egyedül sütkérező nő, látta egy anyuka, aki a tíz éves körüli fiával napozott. És persze láttam én is, ahogy a férfi, pár méterre tőlem, pont velem szemben fekszik, szétterpesztett lábakkal, és sütteti leborotvált alsótestét, csupasz fütyijét, és a hozzá tartozó egyéb alkalmatosságait. Elkaptam tekintetemet. Na, nem azért, mintha annyira szemérmes lennék. Hanem, mert végigfutott az agyamon, ha most tekintetemet a mellette fekvő nőre vetem, vajon mit fogok látni? Vajon ő is szétterpesztett lábbal, pucéran élvezi a meleg napsugarakat?

Természetesen szíve joga. De felteszem a kérdést: már tényleg mindent szabad? Bárhol, bármikor, bárki előtt? Mindent? A félreértés elkerülése végett: míg diszkrét a dolog, addig egyáltalán nem zavar. Nem vagyok nudistaellenes, és ha kedvem támadna egyszer pőrén napozni, biztosan nem egy nyüzsgő kis parton tenném, hanem félrehúzódnék, vagy egy arra kijelölt helyre mennék.

Vajon mit kellene tenni, hogy a Duna parton nudizó emberek végre felfogják: nem biztos, hogy mindenki szeretné őket pucéran látni!

Lehet, hogy az alábbi szöveggel ellátott tábla hatásos lenne?
Kedves nudisták! Ezennel közöljük önökkel: nem érdekelnek bennünket a pucér szerveik. Kérjük, vonuljanak kissé távolabb! Megértésüket köszönjük!
Tisztelettel: a fürdőruhás és kisgyerekes családok

Hozzászólások

@

Küldés