Mese vagy valóság

Póda Erzsébet  2021.11.10. 23:12

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

A mese műfaja azonban komoly kategória. Főleg a népmeséé, amelynek kora az ősi időkbe nyúlik vissza. Hasonlóan értékes hagyománykincsünk, mint a mítoszaink, mondáink és legendáink.


A népmesék alapjában véve egyáltalán nem voltak egyszerűek és erőszakmentesek –, épp ellenkezőleg. Felnőttek beszélték el egymásnak, a gyerekek pedig elbújva, izgatottan „hallgatták ki” azokat, persze a felmenőik összekacsintásával. Hiszen a történetek azon kívül, hogy varázslatos elemeket tartalmaznak, bizony oktatták, nevelték is a közösségek tagjait: a tudattalan rétegeibe is hatottak. Szimbólumvilágukat a mai napig komoly szakágak vizsgálják.

Általában úgy tartjuk, ezek olyan kitalálmányok, amelyek nem fordulhatnak elő a valóságban, ezért nem fogadhatóak el igazként. Pedig talán a csavarosságuk miatt nem tudjuk teljesen megfejteni az értelmüket. Hiszen, vajon nem történt már meg velünk, hogy valamire azt mondtuk: mesébe illő, vagy, hogy: kész csoda? Ha igazán mélyre tekintünk, megláthatjuk, hogy az életünk egyes fejezetei rövid mesékből állnak. Ezek pedig elődeink sorsaihoz kapcsolódnak – s akarjuk-e vagy sem, az utódaink viszik tovább. Meg aztán, tekintve a mai világhelyzetet, furcsa mesék tömkelegével halmoznak el bennünket.

Bizony egyre nehezebb megkülönböztetni, mi lehet a valóság, vagy kibogozni, mi lehet az igazság. Kérdés, vajon szükségünk van-e erre, vagy inkább élünk a mai mesék néha borzongató világában?

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés