Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
A mese műfaja azonban komoly kategória. Főleg a népmeséé, amelynek kora az ősi időkbe nyúlik vissza. Hasonlóan értékes hagyománykincsünk, mint a mítoszaink, mondáink és legendáink.
A népmesék alapjában véve egyáltalán nem voltak egyszerűek és erőszakmentesek –, épp ellenkezőleg. Felnőttek beszélték el egymásnak, a gyerekek pedig elbújva, izgatottan „hallgatták ki” azokat, persze a felmenőik összekacsintásával. Hiszen a történetek azon kívül, hogy varázslatos elemeket tartalmaznak, bizony oktatták, nevelték is a közösségek tagjait: a tudattalan rétegeibe is hatottak. Szimbólumvilágukat a mai napig komoly szakágak vizsgálják.
Általában úgy tartjuk, ezek olyan kitalálmányok, amelyek nem fordulhatnak elő a valóságban, ezért nem fogadhatóak el igazként. Pedig talán a csavarosságuk miatt nem tudjuk teljesen megfejteni az értelmüket. Hiszen, vajon nem történt már meg velünk, hogy valamire azt mondtuk: mesébe illő, vagy, hogy: kész csoda?
Ha igazán mélyre tekintünk, megláthatjuk, hogy az életünk egyes fejezetei rövid mesékből állnak. Ezek pedig elődeink sorsaihoz kapcsolódnak – s akarjuk-e vagy sem, az utódaink viszik tovább. Meg aztán, tekintve a mai világhelyzetet, furcsa mesék tömkelegével halmoznak el bennünket.
Bizony egyre nehezebb megkülönböztetni, mi lehet a valóság, vagy kibogozni, mi lehet az igazság. Kérdés, vajon szükségünk van-e erre, vagy inkább élünk a mai mesék néha borzongató világában?
Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Önfeladás
Sokféle nézet létezik azzal kapcsolatban, milyen fejlődési fokon áll jelenleg az ember. Az egyik, hogy sosem látott lehetőségekkel rendelkezik, a másik, hogy az agyunk éppen leépülőben van.
2026.11.16.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2026.11.13.
Energiavámpírok
Korunk vámpírjai mindenhol ott vannak: nem a vérünket szívják, hanem az energiánkat.
2026.10.7. 14
Haragudj!
Mára odáig jutottunk, hogy a kisgyerektől kezdve az aggastyánig minden korosztálynak megvan a maga megmondóembere, akinek a videói, „tanácsai” alapján éli a (sajátjának hitt) életét.
2026.8.24.
Tücsök versus kabóca
A lágyan ciripelő tücskök megszépítették a nyári estéket, romantikussá tették az itteni éjszakákat.
2026.8.13.
Mai mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol hosszú ideig minden héten nagy vásárt tartottak a főtéren.
2026.7.28.
Legyen más!
Nyári kánikula, forró levegő, szivárványünnep, másság, azonosság, szabadság és társai.
2026.6.28.
Kik a kisebb Istenek? 1.
A 21. század emberének jogai és kötelességei radikálisan megváltoztak. Viselkedése, gondolkodása, életmódja és szokásai is. A dolgokhoz, elődeihez és egymáshoz való viszonyáról nem is beszélve...
2026.6.24.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2026.5.9. 2
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2026.5.2. 2 3
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2026.2.15.
