Nihil
Időpont: 14.43 Helyszín: hazánk egyik legnevesebb egyetemének „inkább hagyjuk hányas” terme.
Előadás tartanak. Vagyis inkább tartanának, ha a bent ülő ötven hallgatónak nem az lenne a legfontosabb feladata, hogy 9gag-en lógjon vagy a facebook üzenőfalára posztoljon bőszen. Az ember nem egy fiatal felnőttekkel teli egyetemi órán érzi magát, hanem egy jóllakott óvodásokkal teli kiscsoportos foglalkozáson. Bár talán még ott is könnyebb lehet fegyelmet tartani...
Íme, egy tipikus példája annak, hogy napjainkra rohamosan elkezdtünk visszafejlődni, és alkalmatlanok vagyunk bármiféle jelentőségteljes cselekedetre és felelősségvállalásra. Megnyilvánul ez 
abban is, hogy vagy nem járunk be az egyetemre, ahova épphogy sikerült összekaparni azt a pár száz pontot, vagy ha be is járunk, viruló dísznövényt játszunk, és semmi nem ragad ránk abból, amit próbálnak minket túlkiabálva az agyunkba tömködni.
Nem dolgozunk, vagy ha igen, akkor is csak azért, hogy tudjunk még két felest venni a sarki kocsmában. Ha éppen nem iszunk vagy zabálunk, akkor az ágyban tespedünk a számítógép előtt éppen adott sorozatfüggőségünket kiélve. Ha tanulni kéne vagy takarítani, akkor a fáradtságra hivatkozva ignoráljuk a feladatot, mert hiába fekszünk éjjel-nappal, mégis folyton sötét karikákkal a szemünk alatt járkálunk, gyakorolva a legújabb zombi filmet, és másodpercenként ásítozunk. Szükségleteink mára szinte teljesen megegyeznek az újszülött csecsemőkével – azt leszámítva, hogy a cumisüvegbe tej helyett vodkát vagy olcsó kevertet töltünk, az adott anyagi helyzetünknek megfelelően.
Semmittevésre születtünk és semmiként is fogunk meghalni, de mit nekünk ez, hiszen még oly’ távolinak tűnik. Addig is annyira kényelmes ez az általunk kreált édes nihil, ez a felelősségtől mentes lebegés. Ha ösztönösen nem sikerül megteremteni a vágyott állapotot, akkor sem kell kétségbeesni, hiszen könnyedén rásegíthetünk egy kis hallucinogén szerrel vagy bármivel, ami elősegítheti a súlytalan állapotot. A lét elviselhető könnyűsége. Vagy elviselhetetlen? Mindenki döntsön a maga kedve szerint!
Már ha persze maradt elég motivációnk e rendkívüli fontosságú döntés megtételéhez...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.