Kávéházi ballada

Nagy Erika 2009.3.25. 6:22

Házasságról, megcsalásról, válásról...

Kávéház számomra egyet jelent az irodalommal, a könyvbemutatókkal, kellemes, baráti csevejjel. Eddig, mert most, amikor ismerősömmel beültem egy kávéra, arra lettem figyelmes, hogy a mellettem lévő asztalnál ülő hölgy könnyeivel küszködve magyaráz asztaltársának. Az elkeseredettség szinte eltorzította az arcát, s csak mesélt, mesélt, mintha abban bízna, azzal, hogy kiadja magából a fájdalmat, rendbe jönnek a dolgok. Sajnos, ez nem így működik…

Mit tehet egy szülő, amikor azzal szembesül, hogy gyermeke házassága romokban hever? Csak annyit, hogy megpróbálja észhez téríteni. Nem tud helyette érezni, szeretni, csak aggódni, s arra gondolni, mi lesz gyermekével, mi lesz az unokájával s annak édesanyjával. Mária – hallottam, hogy így szólították – megdöbbent, mikor megtudta, fia válni akar. Nem voltak előjelek, főleg olyanok, amelyek arra engedtek következtetni, hogy baj van. Mégpedig hatalmas. Összeült a család, védték a védhetőt, kapaszkodtak fűbe-fába. Szívük szakadt meg, mert nehéz eltántorítani valakit a válástól, mikor azt mondja, kihűltek az érzelmei, már mást szeret. Mit tehet ilyenkor a szülő? Abban reménykedik, hogy fiuk észhez tér. Mert ezt kell tennie, esélyt kell adni annak, hogy a gyermekei ne apa nélkül nőjön fel. És mennyivel jobb, ha egy olyan családban, ahol veszekedéstől, civakodástól hangos a ház? Ahol nincs szeretet, egymás tisztelete, van helyette gyűlölet hatalmas adaggal? – kérdezték tőle. Gondolkodott egy darabig, üveges szemekkel meredt a semmibe, majd belátta, annak semmi értelme. Csak az unokát ne tiltsák el tőle, mert abba belehal! Szidta a csábító nőt, jelzőkkel illette. Pedig! Nem biztos, hogy a lány volt a csábító. Nem lehet, hogy fiuk a ludas a dologban? Hozzáteszem: elvem az, soha ne kezdj nős emberrel! De nem biztos, hogy mindig a nő a kezdeményező. Sőt! Számos példa van az ellenkezőjére.

Ennyi volt, amit a beszélgetésből kiszűrtem. Elgondolkodtam. Mégpedig azon, hogy valóban jó házasság volt-e az, amelyben a férj más karjában kereste a boldogságot? Érdemes-e energiát fektetni abba, hogy toldozzák-foltozzák? Ha nem tudják elviselni a másik fél jelenlétét, mi az, ami rákényszeríthetné őket az együttélésre? A ház, az autó? Aligha.

Sajnáltam szegényt, mert arra gondoltam, mi lenne, ha ez a fiammal történt volna…