Meddig tart a türelem?

Szerintem ez a cikk, igazán női szemszögből volt írva. Itt az egészet keresztény szemszögből kéne megvizsgálni. Ez meg kifejezetten nem helytálló gondolat: "Talán csak az volt az egyetlen mulasztása – saját magával szemben –, hogy nem kezdett még idejében új életet, az italtól szabadulni nem tudó férfi nélkül." A legjobb az lenne, ha az emberek megtanulnának beszélgetni, az Úr segítségét hívni, az Írást segítségül hívni, és ha az ember ezek után sem akar változni, akkor kell otthagyni a gazembert. Meg kell először próbálni a kapcsolatot helyrehozni, tudomására hozni a rosszabbik félnek, hogy "én nem azért vagyok itt, hogy szolgáljalak-hanem hogy társad legyek." Na de. Könnyebb felrúgni a házasságot, elmenekülni nem? Ezért sz...r a mai generáció. Megoldás keresés helyett, a menekülést választják, mert ugye anyuciék is ezt csinálták. Mert felneveltek minket úgy hogy nem vagyok képesek élni. Az öreg néni, bár nem kommunikál, de tudja, hogy nem szabad a másikat otthagyni a bajban. Mert ugye mit fogadott a templomban? Na de ennyit erről.... (Egy 20 éves)

Kedves Húszéves! Az Úr segítségét kérni nem elég ahhoz hogy az alkoholista leszokjon az italról. Vagy ismer ilyet? Akkor írja meg mert engem ez nagyon érdekelne.. Az Írást lapozva, sehol se olvastam még, hogy ukázba adja az Úr hogy a szemét agressziv alkoholista önző férjünk mellett kell maradni. Miért lenne a mai generáció sz...??? Azért mert nem kívánja leélni az életét rettegésben, fájdalomban, utálatban, gyűlöletben? Az Írás ezt várja el az emberektől? Kedves Húszéves éljen húsz évig egy kegyetlenkedő vadállat férjjel vagy jó, akkor feleséggel aki magát minden este sodrófával veri kékre-zöldre, nemi aktusra kényszeríti, miközben büdös, mint egy disznó (házastársi kötelesség???), és aztán nyissunk vitát arról, kit nem szabad otthagyni és mikor és miért??? Gondolja hogy a kisgyereknek nagy élmény hallgatni hogyan püföli az apja az anyját a másik szobában? A megerőszakolásról ne is beszéljünk, jó? Mert ilyen is van, ilyent is láttak már az erőszakos apa gyerekei. Nem egy esetben hanem attól lényegesen több esetben. Ön vajon milyen megoldást tud ajánlani ilyen esetre? Próbálna leülni békésen egy mise után egy alkoholistával hogy meggyőzze arról, ne igyon már és ne verje, ne gyalázza a feleségét? Vagy micsoda keresztény módszert ismer? Igaz, én már majdnem a nagymamája lehetnék és ennélfogva valószínűleg sokkal többet láttam már a világból magánál de teljesen elképedek azon hogy megfordulhat valakinek a fejében az, hogy azért lenne sz... a mai generáció, mert az életet emberhez méltóan, és nem állati sorban akarja leélni. Szerintem a mai generáció sokkal okosabb, mint az előző. Volt egy fiatal asszonytársam náluk is sokszor fosztottunk tollat, ha hazajött az "ura" részegen, büdösen a kocsmából, hiába volt ott tíz asszony, a feleségét betaszigálta a hálószobába, "elvégezte rajta a dolgát", aztán jöhetett csak Margitka vissza közénk tollat fosztani. Azon kívül meg ha hazament alkoholos állapotban mindig agyonverte. Ma is a hányinger kerülget ha erre gondolok. Az az asszony nem vált el, és már meg is halt szegény, rákban. Hát kedves fiatalember, dicséretet érdemel az a házaspár, hogy együtt maradt? Egy 55 éves asszony

Saroltnak köszönöm az értékes hozzászólást. Vajknak pedig a következőket üzenem: nem vagyok elvált szülők gyermeke, és nem azt láttam otthon az "anyucitól", hogy ha gond van, azonnal le kell lépni. Neki úgy tűnt, hogy ebben a cikkben a nők pártjára álltam. Pedig annak a pártján vagyok, aki mindent megtesz a másikért, de ő viszonzásul nem kap semmmit -- nemtől függetlenül. Ebben a történetben ez a személy egy nő, de ha férfi lenne, akkor a férfi pártjára álltam volna. (Mert fordított felállásra is van példa az életben.) "tudomására hozni a rosszabbik félnek, hogy "én nem azért vagyok itt, hogy szolgáljalak-hanem hogy társad legyek." "Az öreg néni, bár nem kommunikál, de tudja, hogy nem szabad a másikat otthagyni a bajban. Mert ugye mit fogadott a templomban? Na de ennyit erről" -- írja. Nem tudom, mit gondol a kedves fiatalember, ez a szerencsétlen asszony nem próbálta megbeszélni a férjével, nem könyörgött neki jópárszor, hogy hagyja abba az ivást?! Miért gondolja azt, hogy az idősebbek nem kommunikálnak? Azért még régen se tűrték egyetlen zokszó nélkül a másik durvaságát. És a fiatalember szerint a férj mit fogadott a templomban? Nem ugyanazt, mit a felesége, hogy jóban-rosszban?! És hogy támasza lesz a feleségének, családjának?! Nem arról van szó, hogy ki viszi le a szemetet, hogy ki megy el a gyerekért az óvodába, és ki mennyi részt vesz ki a házimunkából. Van egy határ, amit átlépve nincs mit papolni a türelemről. Mindenkinek kijár, hogy tiszteljék emberi mivoltában. Nem hiszem, hogy birkatürelemmel tűrni kellene, akkor is, amikor a sárba tipornak. Nem hiszem, hogy türelemre kellene inteni azt, akinek egy másik ember durvaságokkal, szitkozódással, veréssel megkeseríti az életét. Vagy a hozzászóló kitartana egy durva, erőszakos, italozó nő mellett élete végéig, mert azt ígérte a templomban, hogy jóban-rosszban?!