Lányt vagy fiút nevelek?


Mészáros Krisztina  2009.10.8. 4:32

Mindegy milyen nemű gyermeket kapok oltalmam alá, a lényeg, hogy nem lehetnek egyformák.

Mióta világ a világ, az emberek különbözőek. A gyerkőcök is . Férjem anyukája gyakran mondogatja, hogy négy gyermekét teljesen egyforma értékek, nevelési eszközök szerint nevelte, és mégis – teljesen különbözően viselkedtek, mindannyian más utat jártak be. Érdekes ebben csak a kérdés: vajon mikortól lesz a gyermek igazi személyiség, mitől más, mint nővére, vagy bátyja? Talán már az anyaméhben? Vagy a barátok, a közeg, amiben felnő, az teszi mássá?

De mégis, miért hasonlítunk annyira testvéreinkre egy-egy tulajdonságban?

Nem is kell tudni a választ, mert szinte kideríthetetlen; a genetika, a környezet, a személyiség oly szorosan formálja egyéniségünket, hogy a másságunk törvényszerű. Azt mondják, ritka az olyan barát, aki egy szóból tudja, mit akarunk mondani. Hosszú évekig kerestem jómagam is az ilyen lelki társat, ő viszont végig mellettem volt. A nővérem: Veronika. Csak egy év van köztünk, és anyu életét akkoriban többek közt épp e kis korkülönbség keserítette meg. Vera csendes, jó magaviseletű, szorgalmas, és gyönyörű kislány volt. Én pedig az a rövid hajú, örök mozgó, sírós, később pedig túlságosan is magabiztos, cserfes lány. Anyu is azt mondja, mindkettőnket egyformán nevelt, de hihetetlenül különböztünk egymástól. Emlékszem, a napköziben még verekedtünk is. A hajhúzás nálunk olyan testvéri gesztusnak számított, mint másnál az ölelés. Anyukámnak néhányszor meggyűlt velem a baja, mert hiába voltam aktív gyerkőc, a szemetet mégis a szekrény mögé dobtam...

Az évek múlásával Veronika is, és persze én is, kevésbé kerestük egymásban a hibát, és megláttuk a hasonlóságainkat is. Mára már nem csak a külsőnk hasonló megtévesztésig, de a tulajdonságaink is. Természetesen, mindkettőnk megvan a maga egyénisége, de olyan erős szimbiózis alakult ki köztünk, amelyre ritka a példa. Nála diagnosztizáltak egy női jellegű betegséget, fél év múlva ugyanazzal kerültem kórházba én is. Ha fertőzést kap, egy hónap múlva nekem is lesz, és ha rosszat álmodik, pár nap után én is ugyanazzal a személlyel álmodom. De ez fordítva is igaz!

Vannak viccek, amiket csak mi értünk, vagy pillantásaink, amelyekből csak mi tudjuk, hogy a másik mire gondol. A természet csodálatos játéka ez a kapcsolat. Illetve, valljuk be őszintén, anyukám műve. Mert minden különbözőségünk ellenére, megpróbált bennünket egyformán nevelni, kivételezés nélkül.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Lányok, fiúk – gyerekek

Póda Erzsébet

Hányszor, de hányszor panaszkodnak a nők arra, hogy nem értik őket meg a férfiak!

2009.10.29.  6   


A fiúk és a rend

Jády Mónika

Többször találkoztam már olyan fiús anyukákkal, akik azt panaszolták, milyen nehéz otthon rendet tartaniuk, a férjük plusz egy-két fiú mellett.

2009.10.26.  6   


„A” és „B” típusú egyedek

Madarász Ildikó

Nekem is van két ilyen típusú modellem.

2009.10.22.   


Szoknya és katonadolog

Dráfi Emese

Nem tudom pontosan, hogyan kell fiúnak nevelni a fiút, és lánynak nevelni a lányt.

2009.10.16.   


Beszélgessünk? Beszélgessünk!

Angyal Sándor

A nevelésről beszélnünk kéne? Vagy cselekedni inkább?

2009.10.11.   


Mi ezzel a baj?

Nagy Erika

Mikor az embernek gyermeke, vagy unokája születik, olyan szépen megálmodja, hogy ha nagyobb lesz, milyen ruhába fogja öltöztetni.

2009.10.9.  5   

A rovat további cikkei