Asszony dolga

Nagy Erika  2009.6.23. 18:56

Az elvégzendő házimunka nagy része láthatatlan háttértevékenység, s bizony sok esetben nem ismerik el valódi munkaként.

S hogy kik is? Minden bizonnyal azok, akik, soha az életben nem művelték, és itt nem a nőkhöz tartozó szorgos kezekre gondolok. Még akkor sem, ha tudom, s ezt a szót nyomatékkal hangsúlyozom, vannak segítőkész férfiak is körülöttünk. Sajnos, nem körülöttem…

De nem panaszkodom, mert majd harminc év együttélés után a párom kimondta azt a varázslatos mondatot, melyet az életben soha nem vártam volna tőle. Na, nem azt, hogy „várj, majd én segítek”, hanem azt, hogy: „veszünk egy mosogatógépet!“
S hogy miért mondom ezt?
Azért, mert nálunk szlogenként volt ismert az a mondat, hogy „Asszony dolga!“ Kezdtem is aggódni, hogy valami nagy baja lehet a férjemnek, csak bizonyára titkolni szándékozik, vagy olyat tett, amit nem kellett volna, és engesztelésnek szánta, meg lelkiismerete tisztogatásának. Hozzáteszem azonban, hogy ha nem cserélünk konyhabútort, az esze ágában sem lett volna, de így meggondolandóvá vált a dolog. Kinéztem egy jó márkát, de nehogy minden simán menjen alapon nem volt a raktáron. Három, hosszú hetet vártam, de megérte, mert egy szép napon megkaptam a becses darabot. Volt öröm, ujjongás, meg olyan naiv gondolat, hogy milyen jó is lesz, hogy mikor hazaérkezem a munkából nem az asztalon lesz a rékas, hanem a gépben. S ezáltal elkerül a mindennapos dühroham, amit a látvány okoz, midőn belépek az ajtón. Hamar észhez térítettek, és azonnal lőn is világosság a fejemben, nehogy má´…

Igen ám, de azzal, hogy a gép kifizetve és beépítve az új konyhabútorba, attól én még nem tudtam mosogatni. Naponta hitegettek, és ígéretet is kaptam mindannyiszor, hogy szerelőhöz fordulnak, és mikor hazaérek, már csak egy gombot kell megnyomnom. És mosogattam is, úgy két hónap elteltéig. Akkor is csak azért hagytam abba, mert dühömben magam indultam útnak szerelőt keríteni.

Azóta csodálom a masinát. Azaz Sárit, mert így becézem. Rozi volt az első automata mosógépem, s ehhez a névhez ez passzolt. Ha időm lenne, naponta öt perces néma csodálattal adóznék neki köszönetem jeléül.

De nincs időm, mert még mindig bőven akad kézzel végzendő házimunka…

Hozzászólások

@

Küldés