Hányas vagy, hetvenes?


Vég Erzsébet  2008.11.22. 15:41

Fel kellene ismerni a negyven feletti korosztály értékeit...

E havi témánk kapcsán sok minden eszembe jutott. Próbálom sorba rendezni a gondolataimat: Először is negyvenhez közeledve egyelőre nagyon szerencsés vagyok. Egyrészt, mert kicsik a gyerekeim, és ez alapból fiatalon tartja az embert. Másrészt, mert jól érzem magam a bőrömben. Ettől aztán szerencsére nagyjából a párkapcsolatom és a családom is kiegyensúlyozott. Akad persze vitánk bőven, és akad szép számmal olyan is, amin lehetne változtatni. De nem biztos, hogy ezen fordul meg a világ kereke. Vagyis nem (mindig) elégedetlenkedem, és nem mindig követelőzöm… Nem tudnak kihozni a huszonévesek a sodromból, és egyáltalán nem irigykedem a soraikból kikerülő bombázókra. Lehet, hogy ez hiba, de momentán nem tartok ellenfélnek egy húsz évvel fiatalabb lányt, sem a magánéletben, sem a munka területén.

Igaz, jelenleg még GYES-en lévő kismamaként nem szembesültem az álláskeresés buktatóival és az is igaz, hogy igyekszem frissen tartani az agyamat mindenfélével. Fordítok, tanítok, és közben tapogatózom, hogy milyen irányban lehetne továbblépni jövőre. Egy viszonylag friss tapasztalat szerint az általános iskolai tanárság felé nem igazán. A régi cégem irányában talán… De ez még képlékeny.

Szóval itt a témát körüljárva rádöbbentem, hogy a reklámok mennyire károsak és mennyire elferdítik a valóságot. Ezekből ugyanis az folyik, hogy csak az érvényesülhet, aki fiatal, szép, vasággyal együtt negyven kiló, de lehetőleg szép kerek melle és feneke van. Ezt a maszlagot sokan beveszik. No comment. A reklámgyártók persze tudják, hogy a cégvezetők többsége a férfiak közül kerül ki, és ők ugye nyílván szívesebben alkalmaznak egy alig húszéves csinibabát, mint egy dupla annyi idős, esetlegesen kétgyermekes családanyát.

Pedig nem kell hozzá érettségi, csak józanész, hogy utóbbi is lehet, sőt van is ugyanolyan jó munkaerő, mint az előbbi. Egyrészt, mert a kora egyben sok éves tapasztalatot is jelent. Másrészt, a gyerekek mellett általában az ember megtanul úgy zsonglőrködni az idővel és a feladatokkal, hogy minden elkészüljön. Vagyis kifejleszti magában a figyelem-megosztás képességét, és sokszor szimultán csinál dolgokat. Harmadrészt, az ember lánya ilyenkor van a csúcson, szinte minden szempontból. Általában már elég nagyok és önállóak a gyermekei, vagyis nyugodtan dolgozhat, akár szárnyalhat a munkahelyén is. Negyven körül egy nő akar, tud és szeret is dolgozni.

Persze az én megállapításaimtól a mai magyar és közép-európai valóság nem változik meg. De tény, hogy a jelenlegi helyzet is tarthatatlan, hiszen a lakosság fogy, vagyis a keresőképes korosztály egyre szűkebb, míg az eltartott réteg (kiskorúak, nyugdíjasok, stb.) egyre szélesedik. Fel kellene végre ismerni a negyven év feletti korosztály értékeit és hagyni őket dolgozni! Megoldás? Talán egy önszerveződő civil egyesület hatalmas kampánya. Talán a reklám-szakemberek meggyőzése, talán agymosás a cégvezetőknél. Talán a kormány közbenjárása. Bár a jelenlegi válságból is épp elég lesz kivezetni az országot, nem is vagyok meggyőződve róla, hogy politikusainknak sikerülni fog. Az azonban biztos, hogy valamit tenni kell, mégpedig sürgősen!

Kezdésnek rögtön nevelhetnénk arra a gyermekeinket, hogy ne csak a külcsínre figyeljünk egy embernél, ne legyünk restek megismerni őt, mert hatalmas érték lakozhat benne! A fiainkban sem árt tudatosítani már most (ha netán cégvezetői babérokra törne), hogy minden ellenkező híresztelés ellenére a negyven fölötti nő is lehet vonzó, okos, figyelmes, stb.

Rajtunk is múlik, hogy pár év múlva a lányaink is a maihoz hasonló problémákkal küzdenek-e majd, vagy a miénknél kicsit könnyebb dolguk lesz. Remélem, nekik könnyebb lesz!



Hozzászólások

, 26. 11. 2008 20:12:57 hanyas vagy???
Szia! Sziasztok! Rendezgettem a "fájdalmaimat" és rátaláltam erre az írásra. Szinte a saját gondoltaimmal szembesültem. Tovább megyek, még több baj van és senki sem beszél róla. Fejünket homokba dugva szégyenlősen hallgatunk...Örülök hogy végre valaki lemeri írni BAJ van. No nem a külsőnkkel és a belső értékeinkkel mert erős és igen talpraesett "széria" vagyunk.Szerintem a társadalom nem akar rólunk tudomást venni. Csöndben átnéznek rajtunk pedig tanulunk, dolgozunk, gyereketnevelünk,férjünket imádjuk már ha van.. Nem semmi teljesítmény és nemkapunk érte semmit álltalában. Kicsit kilógok a sorból mert én 58-as vagyok jobb napokon 35-nek néznek rossz napokon 40-nek. Nemvolt időm megöregedni és nem is érzem magam többnek mint 40. Lányaimat egyedül neveltem, szépek okosak, már "felnőttek" de még velem élnek és ez nagyon jó. Még is üres lett az életem. Társ nélkül egyedül most érzem hogy nehéz. Már nincs kiért hazarohanni,és egem sem vár senki otthon. Barátok már nincsenek hiszen a munka miatt sosem értem rá, mert ha munkád van pénzed van, ha pénzed van függetlenséged van. Barátkoznék de nincs egy hely ahol leülhetsz beszélgetni bármiről bárkivel, jókat nevess vagy segíts másoknak meglátni a szépet a jót ami körülöttünk van csak a hétköznapok eltakarják. Sokan vagyunk magányosak, vagy ahogy mondani szoktam élnek társas magányban.Mindenki mindenkit megcsal mert ma ez divat,csak a gyors és futókapcsolatok vannak és ez nekem nemkell. Bár nekem még ez sem jutott ( talán nem baj)mert úgynézek ki mint aki teljesen rendben van, határozott vidám csajszi, biztos van komoly kapcsolata. Így aztán nem mernek megkörnyékezni sem.
@


Kapcsolódó cikkek

Korkérdés

Póda Erzsébet

Amikor friss diplomával munkahelyet kerestem, a munkaadók félrehúzott szájjal utasítottak el.

2008.11.28.  2   


A nő kora

Saloňová Andrea

Amikor még tizennyolc voltam, azt gondoltam, egy harmincéves nő már öreg, már minden mögötte van.

2008.11.27.   


Korhatár Londonban

Brunner Mónika

Londonban még a negyvenes is bármikor kap munkát.

2008.11.26.   


Szolidan vonzó

Nagy Erika

...vagy lehangolóan közönséges.

2008.11.25.    5


Akarat kérdése

Fodor Tekla

A hónap témája kapcsán két dolog jutott eszembe: az egy híján ötvenéves, modern anyukám és a Szex és New York film főszereplői.

2008.11.10.   


Korhatár

Molnár Miriam

Az ember addig talán nem is gondolkodik el arról a tényről...

2008.11.6.   

A rovat további cikkei