A nemek játéka

Kulcsár Tímea Ágnes 2013.10.2. 2:18

Avagy a fiús lányok - lányos fiúk kérdése...

A gyakori kérdések feltételére létrehozott fórumon zongoráztam, mikor beleakadtam a témába: fiús lányok. Rögtön megakadt rajta a szemem, hiszen magamat is elég fiúsnak tartom. Szeretem a videojátékokat, szívesen kocsmázok, még sportolok is.

„Miért nincs esélyem semelyik fiúnál, azért, mert fiús lány vagyok?” „Fiús lányként mindenkinél hátránnyal indulok?” „Szerintetek nagyon ciki, ha egy lánynak fiús viselkedése van?” „Ciki, ha egy lány 13 évesen break-táncra jár? Nagyon fiús?” „Szerintetek másabbnak kéne lennem?”
A kérdéseket feltevő tini lányok különböző gondokkal keresték meg az oldalt, mégis mindegyik egyetlen nagy társadalmi problémára vezethető vissza. A genderre. A nemek játékára.

„Ha van játék, amit majdnem mindenki véresen komolyan vesz, az a nemeké. Nincsenek is sokan, akik hajlandók játéknak tekinteni. Éljük rituáléit, kosztümös színészek, és közben azt halljuk, hogy ez az egész természetes.” – kezdi Sándor Bea Nem-Játék című tanulmányában. A feminizmus negyedik korszakát élve még mindig kétségek gyötrik a nőket, ha fiús a kinézetük, vagy a viselkedésük, esetleg kislányuk szívesebben játszik focilabdával és játékautókkal, mint egy Barbie babával. A belénk ivódott habitusokat nehéz levetkőzni, és sok szélsőséges esetben az ilyen felfogásnak súlyos következményei is lehetnek.

Már az őskorban is megvoltak az alapvető nemi szerepek. A nők gyűjtögettek, a férfiak vadásztak. Kész. Pont. A középkorban a hölgy legyen szép, de ne legyen okos.
„A 19. század végétől tudósok alkottak egy strukturált rendszert, amivel megteremtették az „eltérő szexualitású” embert, mint természetellenes változatát valaminek. Ezzel együtt megteremtették a heteroszexualitást is.”

Kimondom nyíltan: Nem baj, ha egy lány fiús, és az sem gond, ha egy fiú lányos. Ettől még nem lesz rossz, vagy beteg. Sokan talán attól tartanak, hogy a gyerekük homoszexuális lesz, mert nem a nemének megfelelő játékokkal játszik, nem úgy öltözködik, mint az átlag. De miért is gond ez? Egy családnak az elfogadásról kell szólnia, bármi áron!
De túlságosan eltértem a tárgytól...
„A nemek kettéválasztása arra szolgál, hogy mindenáron neutralizáljanak valamit, ami nem „természetes”: a heteroszexualitást és a szaporodást” – írta Judith Butler.

A nemeket tehát nem szabad természetes dolognak venni. Így nem is lehet olyan, hogy fiús lány, vagy lányos fiú. Nincs olyan, hogy fiú, és nincs olyan, hogy lány.

Persze beszélhetnénk arról, hogy biológiailag megkülönböztethető a két nem. De vannak olyan keleti kultúrák, amelyek szerint nem kettő, nem négy, de öt nem létezik. A kultúrájukban megbecsülik azokat a férfiakat, akik női ruhában, sminkkel az arcukon járnak az utcán. A nyugati kultúrákban ez a nyíltság tabunak számít. A keleti kultúrák nagy részében pedig még mindig olyan helyzetbe kényszerítik a nőket (és talán a férfiakat is), amit egy nem természetes kategorizáció hozott létre.

Kedves fiús lányok, kedves lányos fiúk! Nem kell aggódni, hogy ti jobban érzitek magatokat a másik nem bőrében. Nem gond, ha egy fiúnak sok a lány barátja! Később könnyebben tudja majd megszólítani a kiszemelt kedvest, nem fognak egymás agyára menni a női attitűdökkel, meg a férfias bravúrokkal. A kommunikáció pedig mondhatni a legfontosabb aspektusa a párkapcsolatnak.

Nem kell azért megváltozni, mert a társadalom meghatározza a lány, és a fiú fogalmát!
Nem kell másnak lenni, mint amik vagyunk!
Nem ciki fiús lánynak lenni!
Nem ciki lányos fiúnak lenni!