Tipikus női szerepek

Póda Erzsébet 2013.9.13. 2:37

Hogy melyek a tipikus női szerepek? Hogy ez világos mindenki számára? Hogy ezt a kérdést fel sem kell tenni, annyira nyilvánvaló?

Nos, egyáltalán nem biztos, hogy egyértelmű, mik a tipikus női szerepek. Pedig kapásból fel tudjuk sorolni, milyen az igazi nő: törékeny, érzékeny, szelíd, gyengéd, gyönge, finom, kedves, anyáskodó, intuitív stb. Ő végzi a „nőies”, otthon végzendő dolgokat, mint például a főzés, mosás, vasalás, takarítás. Az ő feladata a gyereknevelés, ő biztosítja a család melegét. A nő „nem dolgozik”: ő a biztos háttér a férj számára. Mindig csinos, nett és fitt. Nem karrierista, hanem támogatja a férjét. A nő beteg- és öregápoló, lelki társ, pszichológus, pedagógus. A család oltárán áldozatot hoz, és teszi ezt szívesen, odaadóan, önként és dalolva.

Ám, ha jobban belegondolunk, nyilvánvaló, hogy egy nő nem mindig csinos, nett és fitt. A leginkább összefogott hajjal, kényelmes mackó- vagy kötényruhában teszvesz, serénykedik otthoni papucsában.
Nem mindig gyengéd, sem gyönge. Van, amikor erőszakos és hisztis. Van, amikor kíméletlen lelki zsarolással tartja sakkban a környezetét, és van, amikor kegyetlenül elnáspángolja a gyerekét. Felfúrja a képet, megjavítja a csöpögő csapot. Akár a tehenet is megfeji, és kitrágyáz az állatok alól, ha éppen ez a feladat szakad rá. A legnehezebb kerti munkákat is tökéletesen elvégzi.
Nem mindig képes arra, hogy biztosítsa a család melegét, hiszen, ha ő is dolgozik, képtelenség a „kiegyensúlyozott anya, felhőtlenül boldog gyerekek, nyugodt apa” állapot fenntartása. Mert a munkában éppúgy kiszipolyozzák, mint bárki mást, és ettől fáradt és kimerült, mint bárki más.
És egyáltalán nem mindig imádja a férjét, és nem mindig hoz szívesen áldozatot a családért, hiába bizonygatja hangosan, a sajtóban nyilatkozva, vagy csak írásban, a különböző névtelen internetes fórumokon. Hiszen elég gyakran beadja a válókeresetet, szeretőt tart, neurotikus, frusztrált, depressziós, migrénes, női panaszai, különböző betegségei vannak. De nincs más választása: önmagát is arról győzködi, hogy minden úgy van jól, ahogy, és ő ezt szívesen csinálja. Ha őszintén szembenézne a tényekkel, megrettenne: attól félne, valami baj van vele, hiszen nem elég „tipikus”.

Gyakran olvasunk, hallunk parázs vitákat arról, hogy a mai nő „nem nőies”.
Akkor milyen? Milyen a tipikusan női?
Ha a médiát nézem: szexi, de szemérmes. Éjszaka ő a szerelem ördöge, nappal maga a szent és érinthetetlen aszexuális anyaság. Ez tipikus? Tipikus, hogy a nő teljes körű háztartást vezet, és a munkahelyen alacsony beosztásban dolgozik, akár a főnöke helyett is? Tipikus, hogy nem karrierista?
A közvélemény szerint a nők elférfiasodnak, és fordítva – de ez nem igaz! Soha nem is volt tipikus semmi, csak a társadalmi sztereotípiák és előítéletek munkálkodtak. A nők régen is végeztek, és most is végeznek nehéz munkát. Régen is voltak köztük ledérek, érdekből házasodók, nem is kevesen, és ma is.
Ami pedig a ma oly gyakran hangoztatott „szerepcserét” illeti: még régebben, az egyiptomi férfiak ugyanúgy sminkelték magukat, mint a nők, mégse írták róluk a hieroglifák, hogy elnőiesedtek...

Akkor tehát mi a tipikus? Az, amit kifelé kell mutatnunk?

A nemi sztereotípiák, amelyeket évszázadok óta ránk kényszerítenek (vagy magunkra kényszerítünk) azt erőltetik, hogy szembe hazudjuk önmagunkat. Mert a nők, férfiak – emberek: a történelem folyamán, és ma is, mindig viselkedtek valahogyan. A külvilág felé „tipikusan”, ám a magánéletben annál rendhagyóbban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a történelmi (háttér)események, meg azok a mai történetek, amelyek egy-egy faluban, lakótömbben hangosan vagy suttogva, de közszájon forognak...