Boldogságtudatot a nőknek!

Csepy Enikő 2010.6.22. 9:36

Új időszak kezdődik mostantól. Lazárultak a problémák. Tiszta lapot nyitok.

Csak nem úgy, ahogy először gondoltam. Teljesen új irányt vettek a dolgok, végeszakadt annak, aminek nem kellett volna. De ha jobban belegondolok, ennek mégis így kellett lennie. Mert nem kapcsolat az, ahol az egyik fél mindig megsértődik, a másik mindig visszatámad, és azt hibáztatják „tetteiért“, aki nem bűnös. És a végén mégis az ártatlan érzi magát bűnösnek. Aztán még ő esedezik a bocsánatért...

Meg kellene már tanulniuk a férfiaknak leszállni a magas lóról. Igazán leeshetne fejükről a korona, biztos nem halnának bele. De hisz ők az ‚erősebb nem“ ugyebár, nekik mindent szabad, ők megtehetnek mindent... Igaz, hogy a mai napig patriarchális társadalomban élünk, de nem engedhetjük meg nekik, hogy tönkretegyék az életünket! Nem szabad engednünk, hogy megfélemlítsenek! Merjünk bátran a sarkunkra állni! És magunknak sem engedhetjük meg, hogy úgy ugráljunk, ahogy ők fütyülnek! Térjen már észhez a női társadalom!!! Nem csak a férfiaknak van joguk a boldogsághoz, hanem nekünk nőknek is, a legnagyobb mértékben!

A nőuralom egy olyan fogalom, amely azt takarja, mennyire tudjuk önmagunkat megbecsülni. Mennyire vagyunk magabiztosak és öntudatosak. Merjünk tehát kiállni igazunkért és a jó életért. Csak úgy lehetünk egyenlő tagjai társadalmunknak, ha igenis tudatosítjuk, hogy a mi érzéseink is ugyanolyan fontosak, és nem engedjük magunkat, a méltóságunkat sárba tiporni.

Ezt teszem most én is. Egy olyan szakításon vagyok túl, amit nem terveztem. Nem gondoltam volna, hogy így fog végződni ez a „nagy szerelem“. Mert igenis annak ígérkezett. Legalábbis annak mutatta magát először, de nagyon rövid időn belül „kimutatta a foga fehérjét“. Azok a szép szavak hiába hangoztak el oly sokszor, nem értek semmit. Jelentéktelen kifejezések és ígéretek maradtak, amelyekről tudnom kellett volna, hogy nem igazak. Naiv voltam, hogy el is hittem őket.

De most nem bánkódok -- és ezen teljesen meg vagyok lepődve. Azt hittem a párnámba bújva fogok zokogni, és emészteni fogom magamat. Nem így lett. Tiszta fejjel gondolkozom, jelen van bennem a józan ész, amit most nagyon megbecsülök. Tudom, hogy ki kell így tartanom továbbra is, mert csak így fogok tudni teljes életet élni. Így maradhatok boldog egyedül.

Azt is udom, hogy még számtalan olyan férfi fog utamba esni, aki nem az igazi. De úgy kell őket felfogni, mint pajkos kitérőket, akik édesebbé teszik a még édesebb örök boldogságot.