Óma megmondta

Póda Erzsébet 2008.9.10. 14:52

Avagy ne hagyjuk, hogy a férjünk nyáron is agyondolgozza magát...!

Sok-sok éve járunk nyaranta ugyanoda kirándulni. Szépséges hegyek csöndes mélyére, egy mesés családi panzióba. Több éven keresztül ugyanazok a szokások tartották itt magukat. A házigazdáink a vidék ételkülönlegességeivel kínáltak, a szobákban pedig, legnagyobb örömömre, nem volt televízió. Mára mindez megváltozott: a háziaknak haladniuk kell a korral, és a vendégeik igényeivel. Úgy három éve „nemzetközivé” vált a konyha (pizza, spagetti), és minden egyes szobában ott díszeleg a tévékészülék. Persze továbbra is kaphatunk helyi ételt, ha épp ez a kívánságunk, de sokszor nincs szívem pluszmunkát róni az amúgy is leterhelt gazdaasszony vállára…

A fent említett változásokon kívül az addig szokásos vendégkör „arculata” is átalakult. Az utóbbi időben egyre több a „hiányos család”, egy anya két vagy három kisgyerekkel. Nem, nem az elvált anyukákról van szó, épp ellenkezőleg! Nagyon is házasságban élnek ezek a nők. A férjük leterhelt, sokat dolgozó, későn hazaérkező fiatalember. Tavaly még csak egy ilyen családdal találkoztunk, idén már hárommal. A háziak szerint ez az új divat: egész nyáron, minden héten jönnek hozzájuk vendégek ebben az új felállásban.

Mivel a panzió hihetetlenül bensőséges, mi, a vendégek általában az érkezésünk napján összeismerkedünk, másnap pedig már régi ismerősként üdvözöljük egymást, s szinte mindent megbeszélünk. Így történt ez idén is. Két anyuka, barátnők (az egyik egy, a másik két pici gyerekkel), azt panaszolták, hogy év közben is alig látják a férjüket, de most sem jöhettek velük kirándulni szegények, mivel sürgős munka jött közbe nekik. A harmadik nő azt mondta, azért jöttek az apuka nélkül, mert átépítik a fürdőszobát, nincs víz a lakásban, így akarták „túlélni” a gyerekekkel a vízmentes időszakot. A férj tehát otthon maradt a munkásokkal.

A negyedik napon este érdekes dolog történt. A vacsorát általában fél hétkor szolgálják fel, a helyünket azonban általában negyed-, félórával előbb elfoglaljuk. A két barátnő is asztalhoz ült, s az egyikük mobiltelefonján felhívta a férjét. Pár mondat után elsápadt, majd miután a telefont letette, zaklatottan mesélte a barátnőjének, hogy a férje már második napja ment haza délután fél hatkor. Évközben még egyszer sem fordult elő, hogy ilyen korán eljött volna a munkahelyéről. A másik nő ámuldozva bólogatott: milyen érdekes, az ő férje is ugyanezt mondta neki. Hogy mit csinálnak otthon? Pizzát rendeltek, söröznek és tévéznek. Mind a ketten…

Attól kezdve gyakran szóba került ez a téma. A feleségek újra meg újra visszatértek a kérdéshez: miért éppen akkor tudják korábban befejezni férjeik a munkát, mikor ők éppen nincsenek otthon?

Általában az elutazás előtt két-három nappal a háziak grillestet rendeznek, amikor is együtt vacsorázik az összes vendég és a vendéglátó család minden tagja. A család bölcs nagymamája is, akit mindenki csak Ómának szólít. Ezúttal a finom vacsora elfogyasztása utáni laza beszélgetés alkalmával szóba került a családok apa nélküli, újkeletű és egyre elterjedtebb kirándulási szokása is. Óma először jót kuncogott, majd nevetgélve konstatálta, milyen eszes emberek ezek a férfiak. Tudják, hogy a kirándulás a gyerekkel semmiben sem különbözik a megszokott hétköznapoktól. A gyerek bőg, nyafog, etetni, fürdetni kell, nem lehet tőle pihenni. Így meg? Van egy nyugodt hete, mikor övé a nappali, henteregve sörözhet a televízió előtt, nem nyűg a gyerek, nem kell a feleséggel beszélgetni, sőt talán még egy kis hancúrozás is belefér, hiszen szabad a pálya, a nej biztos nem jön haza meglepetésszerűen a gyerekekkel. Óma huncutul kacagott, s még hozzátette: -- Történt már ilyen…

A három férj nélkül kiránduló nő, feleség, családanya arca egyszerre rándult össze és vált sápadt sárgászöldre. A két barátnő rögtön telefonálni ment. Másnap délben pedig megjelentek a férjeik – érdekes módon gond nélkül tudtak maguknak hosszabbított hétvégét intézni…

A harmadik nem telefonált sehova. Ajkát beharapta, és onnantól kezdve szótlanul ült az asztal mellett egy darabig, majd hirtelen elvonult. Még aznap este összecsomagolt, másnap reggel kifizette a számlát, és két nappal a nyaralás vége előtt hazament…

Hogy otthon mi várta, senki se tudja… Ómának azonban rögtön a nő távozása után rossz előérzete támadt: -- Lehet, hogy jövőre megint egy elvált nővel többen jönnek hozzánk – ingatta töprengve a fejét, a kezét tördelte, s még megjegyezte: -- Tavaly is volt egy esetünk. Belázasodott az egyik kisgyerek, s emiatt hamarább ment haza a feleség. Ott találta a férjét a hitvesi ágyban, egy idegen nővel. Zokogva hívott fel minket, kétségbeesésében nem tudta kihez, hova forduljon. Remélem, most nem találtam fején a szöget… Már sajnálom, hogy szóba hoztam a dolgot.

Így vagy úgy, de a jelenség egyre elterjedtebb. Talán ajánlatos lesz a kisgyermekes anyukáknak, fiatal feleségeknek ügyelniük arra, nehogy a kedves férjük agyondolgozza magát, még nyáron, a szabadságok ideje alatt is…

Hozzászólások

Viktória, 11. 09. 2008 06:57:49 Nem mindig a pasi a hibás

Szerintem ilyet csak azok a férjek tesznek, akik el vannak nyomva, akiket a feleségük nem enged kimenni a haverokkal sörözni és ilyesmik. Nincs nekik egy csepp szabadságuk sem és ilyen módon szeretnének egy kicsit egyedül lenni. Ami szerintem érhető, mindenkinek kell néha egy kis idő, amikor egymagában lehet. Szerintem, ha év közben kijárhatna a férje, vagy néha felhivhatná a haverjait, biztos nem akarna "dolgozni" a nyaralás ideje alatt is és kisebb lenne arra is az esély, hogy megcsalná őket. Szerintem az ilyet meg lehet beszélni. Ugyhogy nem mindig a férfiakban kell keresni a hibát.

Póda Erzsébet, 11. 09. 2008 08:38:36 Re: Nem mindig a pasi a hibás

Kedves Viktória! Az említett esetekben, mikor nem engedik el a férjüket a feleségek a haverokkal, ha ő haza se jön a munkából? Igen, mindenkinek kell idő, amikor egymagában lehet. Ezeknek a nőknek ez mikor adatik meg? Ők mikor szabadulhatnak fel a huszonnégy órás szolgálatból? Hiszen a kirándulás alatt se pihentek egy pillanatig sem, minden percüket a gyerekeikre fordították. Nem keressük mindig a férfiakban a hibát, csak felvázoltunk egy bizonyos helyzetet, ami manapság már nem megy ritkaságszámba. Gondolom, azok a családok, ahol az általad említett megoldás működik, tehát a férj elmegy a haverokkal bulizni -- de szerintem ugyanakkor a feleség is ugyanennyi ideig elmehet a barátnőivel ugyanúgy késő estig bulizni, tehát ez esetekben a leírt szituáció nem is fordul elő. Mellesleg a gyerekek mindkét szülő utódai, tehát nem fér, ha csak az anya van velük állandóan, míg a férj a "pénzt keresi". (Például késő estig játszik a munkahelyén a számítógépen... Szerinted nincs ilyen?) Sokféle megoldás található arra, milyen legyen az igazságos munkamegosztás a családon belül. A feleség a gyerekekkel kirándul, a férj meg otthon hentereg a tévé előtt -- nos ez nem az! Az lenne, ha egy hétig a feleség is egyedül lazulhatna valahol. De vajon melyik anya vállalja ezt? Kétóránként hívogatni fogja a férjét, hogy minden rendben van-e... Persze ez az ő hibájuk -- mármint, hogy nem képesek kikapcsolódni, mindig a család körül jár az eszük. Biztos van olyan is, hogy a feleség "nem engedi" el valahova a férjét, bár ezt én nevetségesnek tartom, mert egy házasságban egyenrangú viszonyoknak kéne uralkodniuk: a feleség nem az anyja vagy főnöke a férjnek, tehát amennyiben a férj emiatt nem megy sörözni vagy nem megy ki a focira, az a férj meg is érdemli a sorsát. És persze az ilyen feleségnek is számolnia kell az esetleges "következményekkel". Tehát kedves Viktória nem keresem mindig a férfiakban a hibát, sőt néha kifejezetten dühös vagyok a nőtársaimra a korlátolt gondolkodásuk és megmagyarázhatatlan viselkedésük, tetteik miatt. Ez a cikk azonban nem erről szólt, hanem a "családi" nyaralásnak ennek az új fajtájáról. Köszönöm, hogy megírtad a véleményedet!:) Üdvözlettel: Erzsébet U.i.: Én csak azon csodálkoztam el, hogy a férjek milyen hirtelen ott tudták hagyni a "fontos munkát", mikor a feleségeik kérdőre vonták őket. Mert ugye nem megoldás azt HAZUDNI, hogy muszáj dolgoznom, miközben csak arról van szó, hogy a pasi csöndet akar maga körül, tehát nem kívánja a családja jelenlétét (szép kis dolog, nem?). Szerintem a dolgok őszinte megbeszélése a megoldás. A férj nyugodtan mondhatta volna, hogy két-három napig itthon maradok, majd utánatok megyek, de szükségem van pár nap abszolút csendre. Viktória, neked mi erről a véleményed?

Viktória, 11. 09. 2008 11:15:32 válasz

Csak azt akartam mondani,hogy szerintem az olyan pasik hazudnak, és maradnak otthon, akik otthon el vannak nyomva, és mindig a feleség akarata valósul meg. Jó, persze nem jó dolog hazudni, az igaz. Tudom,hogy nem minden pasi ilyen, valaki egyszerűen csak így találja kényelmesebbnek a dolgokat -ez nem szép természetesen. Biztos van olyan is, aki késő estig játszik a számítógépén, de akkor abban a családban vagy már nem működik valami, aminek kellene, vagy tényleg olyan link és nem törődöm a pasi. Mert szerintem, ha szeretne otthon lenni a férj, akkorn nem játszana a számítógépen az irodában. Az igaz,hogy mindkét félnek ki kell venni a részét a gyereknevelés minden szépségéből és nehézségéből. Ezzel természetesen egyet értek, és nem tartom jónak,hogy egyedül mennek nyaralni az anyukák a gyerekeikkel. Szerintem épp ezért kell egy-egy olyan alkalom, amikor férj bulizik, sörözik stb. a haverjaival, és természetesen ezt úgy gondoltam,hogy ugyanez megjár a feleségnek is. Tudom,hogy nekem még nem volt gyerekem, és nem lehetek biztos abban,hogy hogy viselkednék olyan helyzetben, ha én a baratnőimmel szórakoznék a férjem pedig otthon lenne a gyerekekkel, de szerintem csak az első pár alkalom lenne nehéz. Szerintem magának köszönheti az nő, aki nem megy szórakozni ez miatt és a férjét pedig mégis elengedi sörözni. Igaz, akkor a férj is, ha nem megy sörözni, mert a felesége azt mondta. De, akkor az a nő meg valami akaratos stb. nőszemély lehet. - kivéve persze, ha minden áldott nap sörözni akarna a férje. Akkor érthető. Na, de ez már egy másik téma lenne.... Szerintem egyetértünk végülis mindenben, csak lehet rosszul fogalmaztam meg a mondanivalómat. :)

Viktória, 11. 09. 2008 11:24:17 még valami

Még csak annyi,hogy mondjuk szeritem mindenkinek elege lehet a családjából néha (még ha nincsenek is benne nagy problémák) - már csak magamból indulok is ki :). Szerintem, ha az emberek nyitottabbak, őszintébbek lennének egymás felé, akkor meg lehetne ezeket beszélni, és máskorra időzíteni a közös nyaralást, hogy az tényleg szép emlék maradjon nekik is és a gyerekeknek is. Csak az a baj,hogy ez sokszor nem lehetséges, mert a másik fél ezt zokon venné, megsértődne stb. Szerintem a kommunikáció hiánya okozza az ilyen problémákat, meg az, hogy nem figyelünk eléggé egymásra.

P.Erzsébet, 11. 09. 2008 13:22:43 Re: még valami

Szerintem egyetértünk!:) A folyamatos, tiszta kommunikáció híve vagyok én is. Szerintem ez az alapja a jól működő házasságnak. Nem szabad egymást korlátozni, mert az nem vezet sehová se. Sőt, csak bajt okoz. Nyitottságra, őszinteségre, toleranciára, segítőkészségre, felelősségteljes hozzáállásra van szükség mindkét fél részéről. A problémákat pedig igenis mindig meg kell beszélni. Főleg ha egy párnak már gyermekei is vannak. Köszönöm a hozzászólásokat! E.