Ámításaink


Póda Erzsébet  2008.4.24. 10:39

Nap, mint nap tapasztalhatjuk, manapság nem divat az őszinteség. De lehet, hogy nem volt az sohasem.

Az ember mindig ragaszkodik valami fixa ideához. Ez már csak így megy nála, ilyen a természete. Ha nincs biztos fogódzója, akkor teremt magának. Akár hazugságból is. Sőt a legtöbbször abból. A lényeg számára a biztos pont, és nem az, hogy az valóban létezik-e, vagy sem.

Kevés ember érti meg, fogadja el és teszi meg, hogy saját magában bízik, saját maga lesz számára a biztos pont, ezáltal nem fél többé az őszinteségtől, nem fél meglátni a dolgokat a maguk csupasz valóságában. Ezt ugyanis nem könnyű megtenni. Hiszen már kiskorunktól arra nevelnek, hogy ne mondjuk ki, amit gondolunk. Amíg még gyerek az ember, őszintén közli környezetével minden gondolatát. El is nézik neki. Egy darabig.

A szocializáció folyamán azonban megtanulja, hogy az élet bizony nem az őszinteségről szól. Mert nem mondhatja meg a vendégségbe érkező néninek, hogy csúnya az orra, és a bácsinak se, hogy büdös a lehelete… Vagyis megmondhatja, de kikap, vagy megszidják érte. Az óvónéni viselkedésre tanít, az iskola szerepjátszásra A szerepjátszás pedig arra, hogy olyanok legyünk, amilyeneknek mások szeretnének látni bennünket. Lassan megtanulunk kicsiket, majd nagyokat füllenteni, és azt mondani, amit hallani akarnak tőlünk, azt tenni, amit elvárnak tőlünk, így ünnep- és hétköznapjainkon is az álságosság foglyaivá válunk.

A legtöbb gyerek érzi, tudja, hogy szülei vagy rokonai sokat vívódnak, küszködnek, sok esetben csalják, gyűlölik egymást, zaklatottak – és hiányzik neki az őszinteség. Nem azt mondják a hozzá közel állók, ami az igazság, hanem azt, amiről szeretnék, hogy igaz legyen. Mire a gyerek eléri a felnőtté válás küszöbét, társkapcsolatra, családra vágyik, mely számára a békesség, a szeretet és nyugalom szigetét jelenti. Honnan ez az álomkép? Talán mindenki ilyet szeretne… A felnőtt aztán családot alapít, és megtapasztalja, hogy semmi sincs másként, mint annak idején az ő családjában volt, amelyben felnevelkedett, és amelyből annyira ki akart szakadni egykor, hisz hiányzott belőle "valami".

A munkahelyünkön ki nem állhatjuk a kollégánkat, vagy a buta főnökünket, de mivel nem válogathatunk, és pénzt kell keresnünk, jó képet vágunk az egészhez: mosolygunk, és viselkedünk. Kínosan ügyelünk arra, hogy még véletlenül se mondjuk ki, amit őszintén gondolunk. Elvégre emberek vagyunk, nem?

Közben egyre gyülemlik bennünk a sok ki nem mondott szó, meg nem fogalmazott vélemény, visszatartott érzés.

De tovább játsszuk a szerepünket, amíg csak bírjuk…

Az emberek többsége boldogságra vágyik, és nem őszinteségre. S ha nem boldog, hát ámítja magát. Csakhogy az embernek két világa van: külső és benső. A külső világ elvárása a viselkedés, szerepjátszás, álságosság. Míg a belső világunk követelménye az, hogy mindig, minden körülmény között őszinték maradjunk önmagunkhoz. E kettősség miatt a lélek szenved, mert az ember számára mégsem természetes az őszintétlenség. Ezért egyre több a testileg és a lelkileg beteg ember.

Nagy baj az, hogy az ember önmagához sem őszinte. Lelkünk bonyolult szerkezete, útvesztői elég sok megoldani való kérdéssel jelentkeznek bennünk. Viszont, ha nem figyelünk bensőnkre, elhallgattatjuk ágáló lelkiismeretünket, utunkat irányítani akaró belső hangunkat, tehát nem vagyunk őszinték saját magunkhoz sem, akkor soha az életben nem leszünk boldogok, soha nem találjuk meg a megnyugvást, a harmóniát. Értelmét veszíti az élet valamennyi dolga, szépsége és egész lényege is.



Hozzászólások

Orbán Erika, 27. 04. 2008 08:43:04 Gratulálok
Mindig szívesen olvasom az írásaid. Ez most nagyon megfogott. Igazságo, őszinteségek "rejtőznek" benne. Köszönöm. Erika
    
Erzsébet, 29. 04. 2008 10:00:34 Re: Gratulálok
Én köszönöm az elismerő, kedves szavakat. Nehezen tűröm az őszintétlenséget, és úgy tapasztalom, most erről szól az egész világ... Sajnos. E.
Pandi, 01. 05. 2008 13:28:05
Gratulálok a cikkhez! Ez nagyon tetszett! 0s valoban ugy van ahogy leirtad!:)
@


Kapcsolódó cikkek

Döntés

Puha Andrea

Mikor kell igazat mondanunk, s mikor kell hazudnunk?

2008.4.30.   


Nyereség, veszteség

Lantódy Andrea

Születésünkkel az emberi kapcsolatok szövevényes hálózatába kerülünk.

2008.4.24.   


Dilemma

Póda Erzsébet

Borbála nagy szakértője annak, hogyan kell a titkokat kiszedni az emberekből.

2008.4.20.   


Az igazság ára

Nagy Erika

Sokarcú világban élünk. Az álarc a porba hull, majd újra felkerül.

2008.4.19.   


Megéri az őszinteség?

Saloňová Andrea

A gyermekeimet mindig őszinteségre, igazmondásra tanítottam.

2008.4.16.  1   


Ki ne mondd!

Sábitz Katalin

Vajon tényleg jó, ha mindig azt mondjuk, amit szeretnénk?

2008.4.14.  2   

A rovat további cikkei

A kapcsolat fokmérője

Vég Erzsébet

Alapvetően csacsogós vagyok. Beszélek, ha kell, ha nem. Elmesélem a jót és a rosszat, a vártat, a tervezettet és azt is, ami már megtörtént.

2008.4.11.