Brit papucsférjek

Kabók Zita 2010.11.29. 7:10

A papucsférj státusz a briteknél sem ritka, bár itt kicsit másképpen nevezik.

Angliában, ha a „nadrágot a nő viseli” az azt jelenti, hogy a nő a domináns a családban. Ami a legtöbb esetben így is van.

Rosie 29 éves, négy gyerekkel élénk háztartást vezet – gondolná az ember. Ő azonban, míg férje kiszolgálja a házba érkező vendéget, komótosan kávézgat az asztalnál. Alig egyéves kislánya minden sírására sem ugrik. Ha a négyéves kisfia kint szeretne játszani, saját magának kell megkeresnie a cipőjét a szekrényben. Férjének pénteken már hajnali négy órakor dolgoznia kell, hogy délután a gyerekekért az iskolába mehessen. Nemrég Rosie kijelentette, hogy takarítónőt kell felvenniük, mert nem bír a házimunkával. Férje gondoskodó: mos, takarít, kényezteti, és mindent megtesz a feleségéért. Kár hogy nem lehet másolatot készíteni belőle....

Paul kollégám állandó stresszben van, ha a munkában túlórázik, és a feleségét valamilyen okból nem tudja értesíteni a késésről. A karácsonyi partikat a munkahelyén ő szervezi. Véletlenszerűen egyik kolléganőnk búcsúpartija is a karácsonyi szezonba esik, amelyet szintén Paul szervez. Paul tehát kitalálta, hogy körbekérdezi a kollégákat mielőtt a két parti színhelyét lefoglalja. Két nap után aztán előadta, hogy a többség inkább egy partira menne, mert a kettő sokba kerülne. Hamar kiderült aztán, hogy a közvélemény-kutatás eredményét Paul felesége „produkálta”. Természetesen a csalafintaságát nem is tagadta. Kényelmes életét nem cserélné el semmiért.

Robert kollégám szinte állandóan panaszkodik. Élettársa depressziós és különféle fóbiáktól szenved. Repülőgépre sem mer ülni, holott évekig külföldön élt. Rob nővére pár éve Ausztráliába emigrált, ő viszont a barátnője fóbiája miatt a családját még egyszer sem látogatta meg. Nem beszélve a kirándulásokról, hiszen a szabadságukat legfeljebb Anglia hideg partvidékén tölthetik. Lehet Robból is több másolat kellene?

Mary édesanyja húsz éve ment férjhez. Azóta kimerítő házasságban él papucsférjével. Hosszú éveken keresztül mindig ő volt a döntéshozó a családban, mert férje soha nem volt rá képes. Az asszonyt megviselte a döcögő házasság, hiszen nagy felelősség minden élethelyzetben dönteni és helyt állni. Az alma nem esett messze fájától: Mary lánya az édesanyja tulajdonságait örökölte. Hamar talált magának egy fiatal papucsférjnek valót, akihez boldogan férjhez is ment. A férj szépen vasalt, csendesen tévézett, nem szólt egy szót sem, csak ugrott a vezényszóra. Amit Mary lánya parancsolt, azt mindet megtette. Röpke két év után azonban a lány megunta, hogy mindenért ő vállaljon felelősséget, és ha ő nem intézi el az ügyeket, a férje a füle botját sem mozdítja – hacsak nincs kiadva a parancs. Elvált tehát férjétől, s azóta is keresi az igazit, akinek nem kell parancsolni, és néha átveszi a vezetést a párkapcsolatban. Ő azonban már annyira megszokta a főnök szerepét, hogy hiába randizik egy erős jellemű férfival. Nem bírnak dűlőre jutni egymással, hiszen mindketten csak a maguk vezényszavait ismételgetik.

Mindannyiunk között vannak vezető egyéniségek, és szófogadó, inkább visszahúzódó személyiségűek is. Ha két főnökösködő személy kerül egymás mellé, valószínűleg viszály születik, ha meg két csendes egyén, akkor soha nem fog döntés születni semmiben. Talán az a legjobb, ha minden jellemből van bennünk egy csipetnyi, így osztozni tudunk a felelősségben, hiszen a kiegyensúlyozott kapcsolat olyan, mint egy csapatmunka. Hol az egyik javasol, hol a másik, de a felek mindig együtt vannak, egymást támogatják, mert a lényeg mindig a közös célok és érdekek elérése.

Talán ezt kellene szem előtt tartanunk, hiszen egy kapcsolatban nem egymás ellen harcolunk, hanem ugyanazon az oldalon állunk a párunkkal.