Igen, drágám!

Jády Mónika 2010.11.30. 6:37

Igen, drágám, minden úgy lesz, ahogy te akarod!

Az igazi papucsférj olyan, aki úgy táncol, ahogy az asszony fütyül.

Egyik jó ismerősöm már párszor mesélt egyik barátjáról, aki beleillik e kategóriába: A svájci fiú vagy tíz évvel ezelőtt egy nyaralása során beleszeretett egy dél-amerikai lányba. Négy hónappal később feleségül is vette, hogy a lány vele élhessen Svájcban. Hiába mondták neki a barátai, hogy nem túl jó ötlet ilyen rövid ismeretség után fejest ugorni egy házasságba. Hisz alig ismeri a nőt! A házasságkötés megtörtént, ám a fiúnak nem hozott túl sok boldogságot. Mikor legközelebb találkozott vele valaki a barátai közül, rossz kedvű volt és fáradt. Elmondta, hogy nap mint nap zsörtölődéssel fogadja az asszony, mikor végre hazaér a munkahelyéről, és nem várja őt sem meleg étel, sem vasalt ing. (A feleség otthon volt egész nap, a férj vitte haza a pénzt, úgyhogy jogosan várta el, hogy a házimunkát a feleség elvégzi. Ez is egyfajta munkamegosztás, Nyugat-Európában több családban ez még így működik.) Úgyhogy ahelyett, hogy este együtt pihentek volna, a férj inget mosott és vasalt, házimunkát végzett...

Nem lesz ennek jó vége, mondták ismét a barátok, akikkel a fiú már alig találkozott – mert a felesége így óhajtotta. A fiatal férj igyekezett mindenben, amiben csak tudott, a neje kedvére tenni. A feleség például olyan gyakran hazarepülhetett Dél-Amerikába, amennyire megengedte az anyagi helyzetük – először egyedül, aztán a gyerekekkel együtt, mert időközben született két gyermekük. Aztán egy nap teljesen letörve azzal hívta fel a férfi egyik rég nem látott barátját, hogy a felesége nem jött vissza, és el akar tőle válni, persze, borsos tartásdíjat követelve.

Látatlanban is sajnáltam a férfit a hallottak alapján, mire a sztorit mesélő (férfi!) ismerősöm kijelentette, bármennyi rosszat is lehet mondani a feleségre, végső soron a férfi szintén hibás, hogy idáig fajultak a dolgok. Ha már elejétől fogva nem működött a házasság, be kellett volna látnia, hibát követett el, és gyorsan elválnia, ahelyett, hogy összehoz két gyereket. És még hozzátette, papucs csak abból lesz, aki hagyja magát. Ő bizony, ha olyan nővel akadt össze, aki uralkodni próbált felette, gyorsan véget vetett a kapcsolatnak.

Eszembe jutott egy 50 körüli nő is, akiről mindenki tudta a környezetében, hogy otthon ő viseli a nadrágot. (Sőt, még a munkahelyén is szerette a kezében tartani az irányítást, pedig nem ő volt a főnök.) Kolléganői összemosolyogtak a háta mögött, amikor ünnepek közeledtével előadta, hogy ő bizony már megpucoltatta a férjével az összes ablakot. Nem azért, hogy a férfi ablakot mosott (szívesen vette volna bármelyikük, ha férjük ennyit segít a nagytakarításnál), inkább azért, mert kolléganőjük jellemét ismerve nagyon jól el tudták képzelni, ahogy kiadja halk szavú, békés természetű férjének az utasítást. Akármennyit is gondolkodtam rajta, a nő keresztnevére már nem emlékszem, pedig majdnem egy évig ugyanabban az épületben dolgoztunk. Aztán hirtelen bevillant: X-néként mutatkozott be mindenkinek...