Gyengéd matriarchátus


Száz Ildikó  2013.2.15. 5:40

Példaképeim édesanyám és nagymamáim...

Hajtogatom, vasalgatom az ágyneműt, közben azok a meghitt esték jutnak eszembe, melyeket a vágsellyei lakóház pincéjében töltöttünk édesanyámmal, a mángorlógép mellett. Arcunk elveszett a gőzben. Ott lehetett igazán jókat beszélgetni ráérősen, bizalmasan és hajtogatósan.

Hasonlóan értékesek voltak a túrósbukta kelesztős hétvégi délutánok az érsekújvári anyai nagyanyámnál, vagy a máktisztítás a hatalmas ponyván a deáki ház udvarán, az apai nagyanyámnál. A mamuskánál – anyai dédanyámnál – más volt a helyzet. Miután kirakta az ablakpárkányra a reggeliből maradt morzsákat a tiszta kenyérkendőre, odament a citromillatú sublóthoz, és valami finomságot halászott elő a beszélgetéshez. Majd előkerült a szekrény mélyéről a fából faragott Szűz Mária szobor, hogy imádsággal és emlékezéssel teljen meg a kis szoba.

Matriarchátusban nevelkedtem: olyan nők vettek körül, akikre csak felnézni lehetett. Tartásuk volt, és olyan szeretettel és gyengédséggel igazgatták a családot, hogy a férfinak meg sem fordult a fejében, hogy női akaratnak engedelmeskednek. Hosszú életű, szép házasságok és titkos női cselszövések tanúja voltam: finom ebéd, halk duruzsolás, jóízű mosoly, tisztán suhogó ruha. Ilyen fehérnépnek lehetetlen volt ellent mondani. Kedves szerepeket tanultam dédanyáimtól, nagyanyáimtól és édesanyámtól. Követendő játszmákat, melyekkel melegen lehet tartani a mai napig a cserépkályhát, puhábbá varázsolni az ágyat, és elegendő napfényt vonzani a kerti teraszra.

Ők lettek a példaképeim.

Mamuska, aki előkelő hölgyként mindig tudta, melyik pillanatban kell elájulni, hogy elejét vegye a családi perpatvarnak.
A mama, aki az örökké hallgatag nagyapa helyett mondta ki a szavakat.
A mamika, aki inkább jóízű kalácsba rejtette fájdalmát – ha volt ilyen –, mintsem hogy sopánkodjon, és tiszteletben tartotta a papa déli sziesztáját.
Édesanyám már a konyhában kitalálja az erkélyen szöszmötölő édesapám gondolatát, és mire az visszatér, már kész megoldással várja... amit a ház urával mondat ki, hogy a családi béke megmaradjon.

Művészet ez a javából, amit tanulni és továbbadni kell. Lám, milyen hasznos dolog a vasalás, milyen messzi utakra vihet!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Mese a Példaképről

Nagy Csivre Katalin

A távoli jövőben, mikor dúl az ivóvízhiány, az oxigén-töltőállomásokon egyre drágábban mérik a levegőt, és kvantumszámítógépek működtetik, irányítják a túlnépesedett világot.

2013.2.22.   


Példaképem: mindenki

Puha Andrea

Szerintem hiba egyetlenegy példaképet magunk elé állítani.

2013.2.20.   


Közvetlen példaképek

Huszár Ágnes

Akiktől a legtöbb élet-tudást megtanultam, akik okosan irányították a személyiségemet...

2013.2.11.   


Édesanya-példakép

Csepy Enikő

Szükségünk van valakire, aki vezetőként, útmutatóként szolgál számunkra, akihez segítségért fordulhatunk, akire felnézhetünk, akit tisztelhetünk és követhetünk.

2013.2.7.    13


A példaképem „én” vagyok

Kiss Adrienn Éva

Példaképünk lehet az édesanyánk, a tanárnőnk, egy énekesnő, egy manöken...

2013.1.31.    17


Saját példakép

Kabók Zita

Mindig a környezetemből állítottam magam elé a példaképeimet.

2013.1.28.   

A rovat további cikkei

Követendő példa

Nagy Erika

Hogy mekkora ereje van a követendő példának, mindenki tudja.

2013.2.5.    11


Ne kritizáljuk!

Kovács Márta

A gyermeknek inkább példaképre, mintsem kritikusra van szüksége.

2013.1.21.    16


Ma engem követne

Szilvási Krisztián

Végigrugdalta azt az ócska kukát a kihalt esti utcán.

2013.1.8.