Követendő példa


Nagy Erika  2013.2.5. 4:21

Hogy mekkora ereje van a követendő példának, mindenki tudja.

Azt is, hogy nem mindegy, a gyermek milyen közegben nevelkedik, mit lát maga körül, nem mindegy, hogy kit talál mesterének, modellnek. Már, ha talál. Vagyis, mestert talál, de nem biztos, hogy olyat, amelyik jó hatással lesz rá. Még akkor sem, ha a szüleiről van szó, azokról az emberekről, akiket utánoz, akiktől tanul, jót, rosszat egyaránt.

Íme két példa:

Petike anyukájával ballag az óvoda felé, az út végtelennek tűnik, a kissrác nyafog, pityereg, legszívesebben visszafordulna. Erre az anyuka: Peti, ne hisztizz, mert mérges leszek. Ha azt mondtam, hogy oviba mész, akkor az úgy is lesz! Nem érek rá veled egész nap játszadozni, van nekem más dolgom is!

Majd megcsörren a telefon, az anya felveszi: Szia, de jó, hogy hívsz, már én is akartalak... Fél óra múlva hazaérek... Jó, akkor kilencre gyere értem, láttam egy jó cuccot, felpróbálom, legalább segítesz eldönteni, hogy milyen... Neeem, holnap nem jó, nem tudok veled menni, fodrászhoz megyek... Akkor meg Zsuzsival beszéltük meg, hogy beülünk egy kávéra, meg sütire... Aha... Akkor jó lesz, Zoli ötre hazaér a melóból, vigyáz majd a gyerekre... Rendben, de a torna után még beülünk a sarki presszóba, annyi jár nekünk is, jó?

Petike nézi az anyját, meg hallgatja, már nagyovis, érti a lényeget. Anyu, mehetek veled én is?
Erre az anya mérgesen: Még azt kellene, tudod, hogy oda nem jöhetnek gyerekek, meg nem is kell mindig a nyakamon lógni!

Fiatal apuka sétálgat gyermekével a parkban. A kislány csokit kér apjától, majd a miután kibontja, a papírt apja felé nyújtja. Az apa elveszi tőle, de nem a zsebébe, hanem a földre hajítja. A világ legtermészetesebb mozdulatával. Alig megy pár métert, amikor hallja, hogy valaki hangosan szól a háta mögött: Uram, álljon meg egy pillanatra, elejtett valamit!
Kelletlenül hátranéz, s látja, hogy egy idős ember a csoki papírját lobogtatja a kezében. Unottan nézi a jelenetet, majd annyit mond: Ez nem az enyém! És mennek tovább, de a kislányban megszólalt az igazságérzet, és apja kabátjának ujját kezdi húzogatni: Apa, ez a csokim...
De tovább nem jutott a mondanivalójával, mert az apa a tenyerét a lánya szájára tette.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Mese a Példaképről

Nagy Csivre Katalin

A távoli jövőben, mikor dúl az ivóvízhiány, az oxigén-töltőállomásokon egyre drágábban mérik a levegőt, és kvantumszámítógépek működtetik, irányítják a túlnépesedett világot.

2013.2.22.   


Példaképem: mindenki

Puha Andrea

Szerintem hiba egyetlenegy példaképet magunk elé állítani.

2013.2.20.   


Gyengéd matriarchátus

Száz Ildikó

Példaképeim édesanyám és nagymamáim...

2013.2.15.    23


Közvetlen példaképek

Huszár Ágnes

Akiktől a legtöbb élet-tudást megtanultam, akik okosan irányították a személyiségemet...

2013.2.11.   


Édesanya-példakép

Csepy Enikő

Szükségünk van valakire, aki vezetőként, útmutatóként szolgál számunkra, akihez segítségért fordulhatunk, akire felnézhetünk, akit tisztelhetünk és követhetünk.

2013.2.7.    13


A példaképem „én” vagyok

Kiss Adrienn Éva

Példaképünk lehet az édesanyánk, a tanárnőnk, egy énekesnő, egy manöken...

2013.1.31.    17


Saját példakép

Kabók Zita

Mindig a környezetemből állítottam magam elé a példaképeimet.

2013.1.28.   


Ne kritizáljuk!

Kovács Márta

A gyermeknek inkább példaképre, mintsem kritikusra van szüksége.

2013.1.21.    16


Ma engem követne

Szilvási Krisztián

Végigrugdalta azt az ócska kukát a kihalt esti utcán.

2013.1.8.