Az erő bennünk van! (1)

Póda Erzsébet  2008.7.28. 15:32

Csak fel kell fedezni magunkban...

A lélekbúvárok a megmondhatói mennyivel kevesebb közöttünk az öntudatos, önbizalommal rendelkező nő, mint a bizonytalan, komplexusoktól, lelki bajoktól szenvedő.

Az okok persze szerteágazóak, de valahol mégiscsak közös a gyökerük – és ez egyértelműen a nemiséggel kapcsolatos. A nők mindig arra törekednek, hogy szépek, becsületesek, dolgosak, rendszeretők és szófogadóak legyenek. Erre nevelték őket. De miért kéne szófogadóknak, mások akarata előtt meghajlónak lenniük? Miért ez a nagy igyekezet, hogy elsősorban másoknak – és nem önmaguknak! – feleljenek meg? Mert ez a társadalmi elvárás… Ez aztán sok esetben megbosszulja magát, mivel az ember alapjában véve intelligens, független, szabad lény (a nő is), a sok korlát előbb-utóbb tönkreteszi az egészséges öntudatát, a „mentális lényét”. És lehet, hogy amit az ember (lánya) semmiképp sem tesz meg a nyilvánosság előtt, megteszi akkor, ha (azt hiszi) senki se látja, vagy senki se tudja meg soha. Persze vannak, akik soha nem tennének ilyet – ők különböző testi és lelki betegségektől szenvednek.

Természetesen vannak közöttünk otthon és a munkában egyaránt sikeresek. Önbizalomtól duzzadó, kiegyensúlyozott, az általánosan elfogadott szépségideáltól függetlenül vonzó, megbízható nők. Rengetegen vannak, akik jó anyák, jó feleségek és jó munkaerők, akik mindig tudják, mit akarnak. Akik tisztában vannak a képességeikkel, és jól kijönnek embertársaikkal. Nem érzik magukat fenyegetettségben, nem érzik szükségességét az intrikáknak, sem annak, hogy minden áron és mindenkin átgázolva bizonyítsák, ők jobbak, mint a többiek. Persze könnyen megbélyegzik őket. A nők beképzelt libáknak, a férfiak szoknyában járó férfiaknak nevezik őket, és gyakran élcelődnek velük. De ez sem hozza ki őket a sodrukból, mert biztosak magukban. Egy német szociológiai felmérés szerint az öntudatos nőknek még a szexuális életük is jobb, kiegyensúlyozottabb, mint bizonytalan társnőiknek. Mert igényesek, és mindig jól választanak.

Azok a nők, akik komplexusoktól szenvednek, még csak álmodni se mernek a nagy játszmákról. Talán lényük egy rejtett zugában eljátszadoznak a gondolattal. De a kérdést már nem teszik fel maguknak: én vajon miért nem tartozom a „kiválasztottak” közé, vagy vajon mit kéne tennem annak érdekében, hogy elégedett legyek? Egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe a hőn óhajtott siker elérése érdekében. Ehelyett elintézik egy legyintéssel: pechesnek születtem. És a pechsorozat bizony folytatódik is, hiszen ezt programozzák be maguknak.

A rejtett tartalékokat nem mások hozzák ki az emberből, azt önmagunknak kell megtennünk! Nekünk magunknak kell megmutatnunk a világnak, mit tudunk, mire vagyunk képesek, mennyit érünk valójában! És ne „vigasztaljuk” magunkat azzal, hogy semmihez sem értünk! Hiszen mindenkinek vannak ilyen vagy olyan képességei. Ha nem tudunk művészi értékű képeket festeni, attól még képesek vagyunk egy kitűnő vasárnapi ebéd elkészítésére. Sőt vásárolhatunk egy festőkészletet, hogy szabadidőnkben mégiscsak próbálkozzunk a festegetéssel – csak úgy, önmagunk örömére… Ha nincs pénzünk suhanó sportautóra, egy kis praktikus kocsit még mindig vehetünk elérhető áron, vagy biciklivel is bejárhatjuk a környéket. Nincs munkahelyünk? Találjuk ki, mi az, amivel szívünk szerint igazán foglalkoznánk, és nyissunk egy kis fűszerboltot, teázót, vagy hímezzünk szép terítőket, és adjuk el ismerőseinknek, esetleg válaszoljunk a társalkodónőt kereső idős hölgy hirdetésére. Soha nem a kudarcra kell összpontosítani, hanem a lehetőségekre.

Csak elképzelni és akarni kell, korlátok nélkül álmodozni, majd megtenni az első lépést, a többi már jön szinte magától. Rajtunk múlik minden! Nem kell a „kiválasztottak” közé tartoznunk – elég, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, hiszen mi magunk vagyunk a saját világunk közepe!

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés