Antik rom?

Oriskó Renáta  2014.9.22. 3:43

„Mára a romantika nem más, mint antik rom?”

A címet az egyik kedvenc zenekarom dalszövegéből vettem kölcsön. Azzal a különbséggel, hogy ők ezt tényként közlik és kijelentik. Én azért nem vagyok ennyire pesszimista.

De vajon tényleg antik rom a romantika manapság? És mi is az, amit mi, nők romantikus gesztusnak tartunk?

Valószínű, hogy ez az életkorral együtt változik. Az oviban (bár akkor ezt még nem hívjuk romantikus gesztusnak), ha Bence megfelezi velünk az uzsonnára hozott csokiját, az csalhatatlan jele annak, hogy kedvel minket, sőt valószínű szerelmes belénk. A suliban pedig megkapjuk az első szerelmes levelet, amit a fiúk a legszebb kézírásukkal vetnek papírra.

Aztán jön a kamaszkor. Romantikus lányregények és romantikus filmek ezernyi jelenete gondoskodik arról, hogy mire elérjük a „randi korszakot”, addigra ezerféle elképzelésünk legyen arról, milyennek is kellene lennie egy romantikus pillanatnak. És persze a romantikus férfinak… Aki mindig előzékeny, kedves, megértő, türelmes, az egekig magasztalja szépségünket, a hét minden napján csokit küld meg virágot, romantikus szerenádot ad, vagy legalább ír hozzánk egy verset, jól főz és a gyertyafényes vacsorát a csillagos ég alatt tálalja.

És még sorolhatnám… Ezek mind olyan közhelyek, amelyek egy valamirevaló romantikus filmből sem hiányozhatnak.

Aztán ki előbb, ki utóbb, de mindenki rájön, hogy azért ez a mindennapokban másként van. Viszont tény, hogy a filmek gyakran befolyásolják a nőket a párkapcsolatról, a romantikáról és a férfiak romantikus gesztusairól alkotott véleményükben. Illetve az ott szereplő helyzetek, valljuk be: félrevezetőek is lehetnek.

A romantika, illetve bármiféle romantikus gesztus lényege a figyelmesség és az őszinteség, illetve az érzelmek felvállalása és kimutatása. Az, hogy a másiknak örömet akarjunk szerezni. És nem feltétlenül kell nagy dolgokra gondolni. A túlontúl rózsaszín, cukormázas, giccsparádéba hajló dolgok inkább hatnak visszataszítóan, mintsem őszintén. Sokszor többet érnek az apró gesztusok, figyelmességek, melyekkel érzékeltetjük azt, hogy figyelünk a másikra, törődünk vele, illetve fontos számunkra. Hiszen szürke hétköznapok, feladatok, határidők ide vagy oda, mindenkinek igénye van arra, hogy egy kapcsolatban kellő szeretetet, figyelmet, megbecsülést kapjon. A nők persze jobban kimutatják a romantika iránti igényüket, hiszen természetükből fakadóan (?) jobban vágynak erre. Gyakran pedig már szinte elvárnak dolgokat, s bizony hangot is adnak nemtetszésüknek. Viszont nem szabad megfeledkezni a kölcsönösségről sem, mert legyen szó nőkről, férfiakról, alapvetően mindannyian érző lények vagyunk.

A romantikus eszközök tárháza mára talán megcsappant. Nincsenek lovas kocsikázások, lányrablások, kézcsókok, ablak alatti éjjeli szerenádok, nem írunk kézzel szerelmes levelet. De az a tény, hogy érző lények vagyunk, okot ad arra, hogy a romantika miért nem lehet és nem szabad, hogy antik rom legyen manapság sem.

Hozzászólások

@

Küldés