Feleségül mentem a pincérhez

Kabók Zita 2014.10.19. 12:49

A romantikára vágyó európai nők egyre többször és egyre többen utaznak a távol-keleti országokba.

Sokukra aztán a napsütötte tengerparton úgymond villámcsapásszerűen csap le a szerelem egy jóképű (többnyire) pincér vagy a hotelalkalmazott képében. Elmondásuk szerint erős vonzalmat éreznek a férfi iránt annak ellenére, hogy a józan eszük nem talál semmilyen magyarázatot. Nincs közös vonás, nincs közös téma, sőt a legegyszerűbb párbeszéd is akadozik a nyelvi nehézségek miatt. Mégsem tudnak elszakadni a férfitől, és azt állítják, ez szerelem volt első látásra. Mindannyian beleesnek a különös csapdába, szembeszegülnek a családjukkal, csak hogy a szerelmükkel lehessenek.
De vajon kialakulhat egy hosszútávú, életre szóló kapcsolat egyetlen nyaralás alkalmával? A nők elmondása szerint több romantikus pillanatot éltek át pár hét alatt külföldön, mint évek hosszú során otthon. Lehet, hogy a mai, kevésbé romantikus európai férfiakban van a hiba, és nekik kellene megváltozniuk? Ez a feltételezés sem biztos, hogy megállja a helyét, hiszen rengeteg európai férfi keresi például Thaiföldön a szerelmet és a romantikát (a többiről nem is beszélve).

A következő történetek valós személyek elbeszélései alapján íródtak.

Fleur és Ferit 2009-ben találkoztak

Egy csajos kiránduláson vettem részt Törökországban – meséli Fleur, a csinos, fiatal, angol tanárnő. – Hallottam már a török udvarlókról. Pontosabban arról, hogy milyen rámenősek az ottani pincérek. A bárban találkoztam Ferittel. Két szólt tudtunk csak váltani, mert nemigen beszélt angolul. Az egész inkább vicces volt, mint romantikus. Nem akartam belebonyolódni egy nyári románcba, így nem mentem vissza abba a bárba. Miután hazautaztam, ő valahogy mégis megtalált a facebookon, és elkezdtünk levelezni. A google-fordító segítségével „beszélgettünk”, de a mondatok sokszor nem kaptak értelmet. Másodszor ugyanarra a helyre mentünk kirándulni, és mikor megláttam őt éreztem, hogy ez valami más. Ez nem csak egy vad szerelem vagy kaland. Soha nem kérte meg a kezemet, de a kirándulásunk alatt egyszer csak a menyasszonyának kezdett el nevezni. 2010-ben házasodtunk össze Törökországban. Hat hét után viszont vissza kellett jönnöm a vízum miatt. Ő nem akart Angliába költözni, de mivel én nem akartam kint élni, végül ő jött hozzám. Munkát sokáig nem sikerült találnia, míg végül a piacon kibéreltünk egy helységet, és török áru eladásával kezdtünk foglalkozni. Nem szeretem, ha az emberek a nyári románc frázist használják. Sokan azt hiszik, hogy csak az útlevél megszerzéséről van szó, de ez nem mindig igaz. Sokszor két emberről, két különböző országban, akik egymásba szeretnek.

Ruth és Hasan 2009-ben találkoztak
A lányommal Törökországba mentünk kirándulni. Egy étteremlátogatás során Hasan megfogta a kezem és azt mondta beszélgessünk. Nemigen akartam vele találkozni, de a lányom egyik este partira ment, én nem akartam egyedül maradni a hotelszobán, így végül beleegyeztem, hogy találkozzunk. Kölcsönös volt a vonzalom, a nagy korkülönbség ellenére: ő 42 éves volt, én akkor 66. A férjemet öt éve veszítettem el, és jó érzés volt, hogy valaki újra közel akar hozzám kerülni. Egész éjjel beszélgettünk. Pár hónap után újra visszatértem Törökországba, és Hasan a repülőtéren várt. Részemről nem volt szerelem első látásra több okból is: ő muzulmán, én pedig zsidó vagyok, és a nagy korkülönbség köztünk. Ezután még pár alkalommal meglátogattam Törökországot. Amikor könnyesen nézett a szemembe és mondta, hogy félt engem, majd megszakadt a szívem. Boldog voltam, beleszerettem. Izgalmas kalandnak ígérkezett. Tudtam, hogy a török férfiaknak nincs jó hírük. De Hasan soha nem kért tőlem semmit, soha nem vett el tőlem pénzt. 2010-ben házasodtunk össze Isztambulban. Kitöltöttünk minden papírt, hogy Angliába jöhessen velem. Elképzeltem milyen boldogan élünk majd. Hasan vörös rózsával a kezében érkezett meg a reptérre. Két hét után azonban szomorúságot láttam az arcán. Így megvettem neki a repülőjegyet haza, átöleltük egymás, és elment. Teltek a hónapok, mindig azt írta, hiányzom neki, és újra fel akarja izzítani a szerelmet közöttünk. Majd két év után újra útnak indultam Törökországba. A férjem elvitt a családjához a kis falujába. Olyan volt, mintha a középkorba léptünk volna. Nem volt mosdó és egy öreg ágyon aludtunk. Együtt töltöttünk pár napot, de már nem éreztem azt, amit a találkozásunkkor. Már nem akartam vele lenni. Minden érzésem megszűnt iránta.

Dorothy és Rafaa 2006-ban találkoztak Tunéziában
– Azelőtt nem hallottam azt, ami később nyilvánvalóvá vált, hogy a tunéziai fiatal férfiak az idősebb nőket kedvelik – meséli Dorothy. – Nagyon megtetszett a pincér, aki megkérdezte, szeretnék-e egy kávéra menni vele. Nem értettem mit akar tőlem egy fiatal férfi, hiszen én már túl voltam a hetvenen, de izgalmas volt. Elvitt a családjához. Az egész család eljött megnézni engem, mert még soha nem láttak szőke, kék szemű nőt. Az édesanyja előkészítette nekünk a szobát, amin nem volt ajtó. Két matracot tett le a földre. Nem tudtam, hogy mit várhatok egy muzulmán férfitól. Két napot bírtam ki a házban fürdőszoba nélkül. A vécé csak egy lyuk volt a földben. Az édesanyja megkérdezte, összeházasodunk-e. Mondtam dehogy házasodok, örülök hogy negyven év házasság után elváltam. Rafaa viszont annyira meggyőző volt, hogy elmentünk a hivatalba érdeklődni, mert azt mondta, most rögtön elvenne feleségül. Igent mondtam. Majd fel kellett hívni az édesanyját és nagynénjét, hogy jöjjenek tanúskodni. 72 éves voltam ekkor, ő pedig 22. Azt mondták, hogy bekerülünk a Guinnes rekordok könyvébe a nagy korkülönbség miatt. Otthon mindenki sokkot kapott a hír hallatán. Nekünk azonban nem számított, hogy nem vagyunk egyidősek. Ő viszont akart gyereket, így beszéltünk az örökbefogadásról is. Vissza akart velem jönni Angliába, de sajnos nem fogadták el a kérvényét. Azzal érveltek, hogy nem tudjuk bizonyítani, hogy együtt maradunk. Felajánlotta, hogy költözzek hozzá, de nem akartam. Végül ő elköltözött Szaúd-Arábiába. Azt mondta, elváltunk, de nem tudom igaz-e, mert nincs róla papírom. Miután hazatért írt egy üzenetet, hogy látogassam meg. Amikor megláttam, újra felizzott a tűz közöttünk. Átölelt és azt mondta, nincs értelme újrakezdeni, hisz elváltunk. Még mindig fáj, hiszen gyönyörű időt töltöttünk együtt. Ha lehetne, újra végigcsinálnám.

Anne és George 1990-ben találkoztak
Anne sok pénzt keresett, egy utazási irodának dolgozott, melyen keresztül beutazta az egész világot. 29 évesen a sok stressz miatt megbetegedtem - meséli. - A nővéremmel úgy döntöttünk, elmegyünk kirándulni. Görögország Symi szigetét választottuk. A tenger partján nagyon sok halászhajó várt a vendégekre. George sármosan leszólított bennünket: „Lányok gyertek a hajómra!” Elvitt minket egy gyönyörű tengerpartra, iszogattunk, majd rágyújtottam egy cigarettára, és ő tüzet nyújtott nekem. Hollywoodi pillanat volt. Ekkor elkezdődött valami. A szabadságunk hátralévő napjait már együtt töltöttük. Mindketten szomorúak voltunk a búcsúzáskor. Ekkor jöttem rá, hogy ez nem csak egy nyári románc. Később megtudtam, hogy a kirándulásunk alatt azt mondta a nővéremnek, hogy feleségül vesz. Két hét után felmondtam és Görögország felé vettem utamat, majd végleg kiköltöztem. George nagyon jóképű volt és teljesen más férfi, mint amilyenekkel addig otthon az irodai környezetben találkoztam. Egy év múlva összeházasodtunk. Nagy esküvőnk volt. Az esküvő után viszont George megváltozott. Azt akarta, hogy görög feleség legyek. Sok mindent meg kellett tanulnom. Nem engedte, hogy idegen férfiakkal beszéljek. A szabadságomat még jobban korlátozta, amikor megszületett a fiam. Egyedül éreztem magam, de a szülés után 30 napig nem hagyhattam el a házat. Mire a fiam 5 éves lett már nem bírtam tovább, visszatértem Angliába a gyerekemmel együtt. Elkezdtem könyvet írni. Több karakter is a történetem szereplője. A könyvből sorozat lett, hét része jelent meg, melyet Görögországba is kiadtak. Így indult el az írói karrierem. George később feleségül vett egy orosz nőt.

Készült az ITV – brit kereskedelmi televízió „Hozzámentem a pincérhez” című műsora alapján