Kínos romantika?

Nagy Erika  2014.9.30. 3:34

Manapság már csak a filmekben lehet látni gyertyafényes, romantikus vacsorát

Vagy azt, hogy a szerelmesek, tiszta nyári éjszakákon a csillagokat bámulják, vagy együtt nézik a naplementét.

Más világot élünk, kihalófélben van a romantika. Vagy tévedek, s lehet, hogy csak rossz helyen kutakodom? Nem tudom. Viszont gyakran halljuk, hogy vajon hol van az a férfi, aki nem szégyelli, hogy virággal a kezében indul a szíve választottjához? Pedig nem szabad elfelejteni, hogy a nők szeretnek virágot, ajándékot kapni. Most messzebbre megyek. A férfiak is szeretik, ha szerelmük ajándékkal, bókkal kedveskedik. Ez valahogy ma már nem divat, annál inkább az, hogy elrejtjük érzelmeinket. Csak tudnám, hogy miért? Mi a jó ebben? Nem szertejük átélni az örömöt? Nem szeretjük érezni, hogy fontosak vagyunk a másiknak? Nem jó érzés az, ha henyélés, vagy eszméletlenre ivós bulik helyett hangulatos helyszínt teremtünk pár szál gyertyával, kellemes vacsorával, finom nedűvel? Rosszul gondolom? Maradi vagyok? Ha igen, vállalom, az vagyok.


Az én időmben még udvaroltak a fiúk a lányoknak, ma fejest ugranak a kapcsolatba, s egy-két hét után valamelyik ott is felejti magát a másiknál. A szülő csak azt veszi észre, hogy egy tányérral többet kell raknia az asztalra, és hogy a mosnivaló között idegen alsónemű éktelenkedik. Ezt nevezik ma úgy, hogy összecuccoltak. Mi még készülődtünk egy-egy randira, s izgalommal vártuk, hogy milyen bókokkal halmoz el bennünket szívünk elrablója. Jól esett, ha megdicsérte a frizuránkat, s az is, ha a parfüm illata mélyen megérintette. Ma már udvarolni sincs idő, meg „nehogymá” még sétálgassanak is kéz a kézben! Az „tök ciki”. Nem?!

Egy alkalommal párbeszédet hallottam két barátnő között. Az egyik a romantikától mentes kapcsolat híve, míg a másik így vélekedett: „Ha szerelmes leszek, én nem piagőzös diszkóba szeretnék járni, hanem hosszú sétákra vágyom a városban. Néha beülnénk egy-egy kávéra, ott egymás kezét szorongatva szótlanul néznénk egymás szemébe, és az sem lenne baj, ha az időérzékünk cserbenhagyna bennünket. Szeretném, ha a fiúnak lenne írói vénája, s az érzéseit versben írná le nekem. Nem, ez nem azt jelenti, hogy aki ilyen, az egy nyálfiú, mert igenis, aki romantikus, az még lehet igazi férfi!”

Ez a kis történet is igazolja, hogy a mai fiatalok között is akad azért még olyan, aki romantikáról álmodozik. Nem kell megijedni, mert a romantika nem mindig egyenlő a hatalmas virágcsokorral, a töménytelen mennyiségű gyertyával. Vannak sokkal egyszerűbb dolgok is, s igen, ez nem jelenti azt, hogy ezek nem lehetnek meghatóak. Mert vannak olyan gesztusok, hétköznapi apróságok, amelyek a kulcsot jelenthetik a boldogsághoz.

Hozzászólások

@

Küldés