Romantikamentes övezet

Palkó Emese 2014.10.13. 2:26

Hol vannak azok a csudálatos idők, mikor még mosolyogva köszöntem meg egy szál virágot a férfitól?

Hol vannak már azok a csudálatos idők, amikor kaptam egy szál virágot a férfitól? Hol?! Sehol. Vajon hol és mikor törlődött a romantikus énem? És vajon hol és mikor ragadt rám az antiromantika minden tulajdonsága?

Mert tetszik – nem tetszik, az antiromantika korát élem, minden előnyével és hátrányával egyetemben. Nem vagyok biztos benne, hogy valaha kibírtam-e egy-egy romantikus gesztust vihogás nélkül. Várjunk csak! Nem. Valószínűleg soha.

Anyukámnak még volt igénye a romantikus pillanatokra (és családi anekdotákból tudom, hogy volt is benne része), nekem már kevésbé. Elgondolkodom azon, vajon miért vagyok ennyire „romantikamentes övezet”? Na jó, kicsit erős a kifejezés, de mit szépítsem? Ez nem az én terepem. Szerintem a romantikára való igény kódolva van a személyiségünkben. Valószínűleg az enyémben jó mélyen el van rejtve. Amivel alapvetően nincs is semmi baj. Van elég dolog, ami lekösse a figyelmem, van elég megvalósítani való tervem, hogyan jussak egyről a kettőre. A romantikára igazán se időm se igényem. Partnerrel romantikázni számomra egyenesen kínos pillanatokhoz vezet. Nem szívesen veszek részt ilyenekben.

Azért néha engem is érdekel a romantika. Olyankor jön el az a ritka pillanat, amikor megnézek egy hollywoodi butuska romantikus filmet – egyedül. Maximum egy vagy két tábla csokoládé társaságában. Végül konstatálom, hogy ennyi egy időre elég is volt belőle. (Jó, jó! Előfordul, hogy egy-két zsepit is elhasználok, de csak ha érzelmileg a padlót súrolom.) Az én romantikus énem egyedül szeret romantikázni a négy fal között.

Nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy nem. Az igazság az, hogy irigylem azokat a nőket, akikben a romantikára való igény jelen van. Jelen van, és tudják is a helyén kezelni. Elfogadni, ha romantikus meglepetéseket kapnak, és nőies bájjal reagálni azokra, huncut mosollyal jelezvén, hogy: „Igen, ez nekem jár!”. Mert a romantika bizony minden arra vágyó nőnek jár, és hogy igazságos legyen az élet, nekem pedig a romantikamentes időszakok járnak.

Lehet, hogy ez nem szimpatikus felfogás, de sokfélék vagyunk, sok mindent képviselünk, különféle módokon. Ez is egyfajta válasz lehet arra, hogy nem minden nő egyformán romantikus.